Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Sümegi György: A velencei magyar pavilonról

Maróti a velencei pavilonja világos cs funkciójának jól megfelelő térelrendezésével. a terek természetes és logikus egymásba kapcsolásával és használatra (tárlatok rendezésére) való teljeskörű alkalmasságával fontos csarnokot, egyetlen, az országhatárokon kívül létező állandó kiállítóházat emelt így. A már többször emlegetett, napfény megragyogtatta csillogó-színes mozaikok, a sejtelmes - festői belső fényt árasztó üvegablakok, az épület teljes képi világa jelenti azt, amiben Maróti a legegyénibbet és egyúttal a legsajátabbat alkotta: a díszítést. Hiszen az architektúrát, a velencei épület félköríves bejáratát és öblös tereit is a díszítés sajátos használata teszi emlékezetessé. Lyka Károly, Maróti kiállítási pavilonjairól írja: "Nagy installációs munkái (...) eredeti ornamentikájukkal tűntek fel s éppen ezt alig győzték dicsérni. (...) Marótinak ez az ereje azon sarkallik, hogy díszítő elemei nem átvételek valamely stílus kincsesházából, hanem a legjava közvetlen átalakítása, stilizálása hazai természetadta formáknak. A dísz, amely így születik meg, valóban tagozatok és szerkezetek hangsúlyozására, aláhúzására szolgál neki. Maróti kezdte először felhasználni egyéni művészetével párosítva a magyar szent korona motívumait, az Attila kincsét és nagy előszeretetlel alkalmazta müvein a régi magyar rigmusokat". [15.] Maróti kiállítási csarnokai - főként a milánói - hatással voltak bizonyos szempontból a további kiállítóházak megoldásaira is. "A sikert s megértést pozitív gyakorlati hatás követte. A Maróti eredeti architektúrája típusul szolgált a milánói kiállítást követő több vidéki jellegű olasz kiállítás pavilonjainak. Nemcsak dekoratív készletét aknázták ki, hanem szerkezeti tagolását is utánozták. így a faenzai Torricelli-kiállíláson s a vieenzai iparművészeti kiállításon. E hatásnak egyik kulcsa az volt, hogy Maróti építészete szakított a sablonos kiállítási stílussal, mely kevés variációval sztereotip módon jelentkezett a kiállításokon. »Kiállítási barokk«-nak nevezlietnők e stílust." [ 16.] Maróti velencei kiállítási csarnoka újdonságát, a "kiállítási barokk"-tól merőben eltérő úttörő-jellegét művész kortársai észrevették és regisztrálták is. [ 17.] A velencei magyar ház a hun-magyar mondakör legegységesebb és legnagyobb szabású ábrázolása. Itt az építészet és a különféle díszítő műfajok a gondolati tartalom kifejezésére szövetkezve alkotnak szoros egységet. Cél a magyar múlt s annak emlékezetes fejezetei szuggesztív és attraktív bemutatása lehetett úgy. hogy hatásos érintkezési ponton szövődjön a velencei történelemhez is. Maróti mindezt átütő egységességben, harmonizáló enteriőrrel és exteriőrrel oldotta meg. A nemzet múltjának, történelmének emléket állítani szándékában korábbi koncepciók tűnhetnek föl, mint ahogy Körösfői közvetítésével mesteréhez. Székely Bertalan kecskeméti falképeihez és a Halászbástyára tervezett együtteséhez (ezeknél korábban jelentkezik a magyar történelem fontos korszakainak és kultúrtörténetileg jelentős csomópontjainak szimbolizálása meghatározott figurák ill. események által) hasonlít. [18.| A velencei biennálé magyar háza, pavilonja eredeti célját (kétévente magyar kiállításokat mutatott be) híven szolgálta. 1937-ben merült föl először az épületfödém átalakításának, a magastető lapostetőre változtatásának a kérdése, valószínűleg valamiféle konstrukciós probléma miatt. 1948-ban Agostino Jacuzzi olasz építész a föntiek szerint tervezte át az épületet. (La Padula és Marchini e Scarpa 1951 -ben, Alfio Marchini és Virgilio Vallót 1954-ben készített hasonló terveket a biennálé megbízásából.) [19.] A 40-es évek második felében és az 50-cs években született átalakítási tervek a hidegháborús politika miatt is megvalósíthatatlanok maradtak. 1955 elején került nyilvánosságra Szrogli György építésznek Agostino Jacuzzi 1948-as alap-elképzeléséhez nagymértékben hasonlító terve. [20] Ezek (Távlati kép, 124