Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Sümegi György: A velencei magyar pavilonról

Az emeleti terem térség tekintetében egybehat a lépcsőházzal. Négy vitrina van itt elhelyezve ékszer, csipke, kerámia és bőrbatik számára. Az emeleten van pihenő és olvasó és olyan erkély, amelyről belátás nyílik a nagyterembe. A nagyterembe közvetlenül az íves átjárón át juthatni. Az íves átjáró búzakalászos ívekből áll, részben magyar márvánnyal van borítva, ajtajai fölé reliefek vannak bemélyítve. A reliefek Teles müvei. Maga a nagyterem tíz méter széles és tizennyolc méter mély. Magassága mintegy nyolc méter. Lépcsőzetes mennyezete középen át van törve s a fényforrás ilyen fölülvilágító rendszerben ömlik be a nagyteremben kiállított képekre és szobrokra. Szemben a főbejárattal a nagyterem mögött félkör alakú helyiség van, amelyben kisebb grafikai műveket helyeztek el. Jobbra nyílik Maróti köralakúan beépített zeneszobája,( 5.kép) régi magyar technikával, ólomkiönléssel díszítve és egy kisebb kiállítási terem. Balra is kisebb oldalterem van a képzőművészeti alkotások befogadására. A zeneszoba mellett van az a kis fülke is, amelyben a magyar ház kicsinyített modellje látható" A pavilon melletti kertben Maróti Kalotaszegen faragtatott, szöveg nélküli temetői fejfákat is fölállított - mementóul, talán jelképes nekropoliszként is. A korabeli budapesti sajtóban támadás érte amiatt Marótit, s végülis az épület fölavatása [13.] (1909. április 24-e) előtt eltávolította a faragott jeleket, az elmúlt - régvolt magyarokra, magyarságra utaló együttest. [14.] 5. kép: Zeneszoba 123