Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Sümegi György: A velencei magyar pavilonról

1. kép: A velencei Magyar Ház (Nádi

er Róbert vízfestménye) Ahogy Maróti írja visszaemlékezésében: a megrendelő kérése, építési programja volt, hogy "terveztessék szép bejárattal egy feliilvilágításos cca 18x10 m alapterületű nagyterem, azonfelül néhány intimebb oldalvilágítású helyiség és egy külön terem iparművészetnek." [3.] Maróti a román kori templomok bélletes kapuira emlékeztető félköríves megoldásokat - főbejáratot - alkalmazott. Az épületre ültetett magastetőt Zsolnay tetőcserép fedte és zárta is le egyúttal - harmonikus játékos sziluettel, jellegzetesen egyéni tömeget biztosítva az együttesnek. Maróti milánói és pécsi kiállítási csarnokai minden tapasztalatát fölhasználva (ha kellett bizonyos elemeket korrigálva is) műcsarnokai legharmonikusabb és legreprezentatívabb együttesét valósította meg Velencében. Az épület részletesebb bemutatásához - körüljárásához dr. Czakó Elemér korabeli, autentikus leírását hívom segítségül: [4.] "A ház maga modern vasbeton-alkotás, olyan, aminőt a kiállítások rendezésének célzatával készült építkezés megkíván. Egyszerű, szilárd konstrukció, belseje öblös, könnyen átszerkeszthető újabb és újabb kiállítások céljára". A bejárat félköríves záródású motívuma azonos Maróti milánói és pécsi műcsarnoka megoldásával, ugyanakkor a kiállítócsarnokoknál szélesebbkörűen is elterjedhetett s lehetett népszerű a századfordulón. Elég talán Vas Béla teljes motívumazonosságot mutató megoldására utalnom, amelyet az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola háziipari osztályának kiállításában alkalmazott. [5.] Czakóval tovább: "A magyar ház homlokzata vasbetonból való, minden szerkezeti tagolást arany mozaik-csík szeg be. Kapuja félköríves, gazdag ragyogású, gubbiói tech118