Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Török Péter: Történeti kertek Gödöllőn

A Felső-kert északi-északkeleti kitettségű, a Király domb mögött húzódó magaslati vonal után dél-délnyugati elhelyezkedésű lanka. A teriilet geológiailag felső pliocén cementált homok, illetve felső pleisztocén kori szélhordta homok alapkőzeten helyenként löszlerakódással. A város mezoklímája hűvös, kontinentális lefutású dombvidéki klíma, szubmediterrán jellegű csapadékeloszlással. Későtavaszi csapadékmaximum, a nyár közepi jelentős szárazság jellemzi. A napi hőmérsékletingadozást az esti jelentős lehűlések okozzák. VEGETÁCIÓ TÍPUS A Felső-kert növényzete korábban a rozsdabarna erdőtalajon települt gödöllőidombság erdőtársulásaihoz csatlakozott. A természetes erdőtársulás degradált maradványai bár fellelhetők, ám azokhoz számos idegen elem került. Az eredeti növényegyüttesek természetes megjelenését a kultúrpark, antropomorf környczetkialakítás megakadályozta. A múlt és jelen növényzetének tárgyalásánál érdemes a parktér potenciális vegetációját vizsgálni (Dr. Klincsek Pál nyomán). A Rákos patak mentén a karaktert adó társulás a nyáras-füzes, majd az előkerti kocsifelhajtó felé haladva ezt fölváltja a keményfás-ártéri ligeterdő és ezt követi a gyöngyvirágos tölgyes. A volt orosz katonai parancsnokság területét, valamint a pálmaház előtti kertrészt a rudeális gyom vegetáció jellemzi. A polgári védelemnek az autópálya felé eső területét a korai juharos, majd a Király-domb felé húzódva a hársas-gyertyános tölgyes borítja. A vadgesztenye alléé végén fehérnyáras és tölgyes facsoportjaival találkozunk. A domboldal túlsó, délnyugati kitettségű oldalán a tatárjuharos-molyhos tölgyes a karakteradó társulás. Az óvoda környezetében pusztai tölgyes és tömött állományú bozótos húzódik. A kastélykert délnyugati kerítésfala mentén alakult üdébb talajokon kőrist találunk. Gödöllőn egy termőhelyen fordul elő, ezért ritkaság a magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és a magas kőris (Fraxinus excelsior) egyidejű megjelenése. ADALÉKOK A NÖVÉNYZET REVITALIZÁCIÓJÁHOZ A Felső-kertben az összes fa száma: 1950 db. Ebből dendrotaxon: 127 féle. Fa, vagy falermetű 82, cserje 45 féle. Leggyakoribb fafaj a platánlevclű juhar (Acer platanoides) 281 db (14,41 %), a Vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) 249 (12,7o %). Közel azonos arányban 7 % körül fordul elő az erdei-és fekete fenyő (Pinus sylvestris 149 db, Pinus nigra 141 db). E leggyakoribb fafajok feledtetik velünk a kert belső tereinek olykor kopott, hitehagyott látványát. Az örökzöld facsoportok, az idős szoliter lombhullató fák adják a kert méltóságteljes és egyben festői összhangját. A nyírt tisztások, a szélesen hullámzó gyepek szegélyein csokros. ligetes elrendezésben találjuk a fenyők bizarr habitusú, egzotikus egyedeit. A honos fajok melleit alig van ültetett faritkaság a kertben. Jelentős unikum fa a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), a platán, a vérjuhar (Acer platanoides Schwedlcri ). a piramistölgy (Quercus robur Fastigiata ). a tulipánfa (Liriodendron tulipifera). a mammutfenyő (Sequoiadendron gigantcum). 113