Varga Kálmán (szerk.): A Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve - Annales Musei Gödöllőiensis 1992 (Gödöllő, 1993)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - Török Péter: Történeti kertek Gödöllőn

mértani körvonalakkal, élesen tagozott síkokkal szabályozott zöld díszlettérként szolgált. Az Isteni színjátékhoz illő, amolyan "teátrum Dei". A megnyírt növényzet, a szabályos vue-k, a sugárirtások szintén részei a díszletnek. Ilyen affektált nagyszerűséggel sorakoznak a kertben a szisztematikus rendben elhelyezett szobordíszek is; szívesen látott plasztikák a prizmák, obeliszkek, hermák, tritonok, najádok, a díszes kőpadok, balluszterek, a parterre-ek szegélydíszei. Megkapó a barokk kertek virtuóz fénykezelése, az éles fény-árnyék effektusokkal való komponálás. Ami a barokk kertekben a növényzettel történik, az nem kifejezetten a természet rendje, a biológia törvényei szerint alakul, hanem a természetes természetellenesség, a mesterséges irracionalizmusnak alárendelten a fortélyos, önfeledt, teremtő fantáziát szolgálja. Itt a fák- a bosqueteket leszámítva - nem bontják végtelen formájú habitusukat, hanem megnyírva, katonás rendben sorakoznak egymás után. Gödöllő első kertleírását Bél Mátyás 1737-ben Bécsben megjelent az Újkori Magyarország Történelmi Földrajzi Ismertetése - című munkájában találjuk. Időben ezt követő kertleírásokkal az alábbi kötetekben találkozunk: Almanach von Ungarn (Bécs, 1778), Johann Bernoulli: Sammlung furzer Reisebeschreibungen (Berlin, 1783), Johann Matthias Korabinsky: Geogr. Hist, und Produkten Lexikon von Ungarn (Pressburg, 1786). Az idézett források mindegyike jóformán egymástól idéz. Mindegyikben közös, hogy leírják a kastély mögötti nagy díszkertet, a tekintélyes orangeriával, a rengeteg külhoni virággal, a király-dombi pavilonnal. Megemlékeznek a három mérföldnyi állatkertről, amelyet jórészt fácánnal telepítettek be, s melynek kerítése egészen a kastélyig húzódik. Szólnak az állatok kényelmét szolgáló "folyócskáról" és az ott található szép kerti "házacskáról" is. Megemlítik az uradalmi szőlőhegyet a hatalmas pincékkel, és a lovaglóiskolát. A kertrekonstrukció számára a legértékesebb információkkal Vályi András "Magyar Országnak Leírása" - című, Budán 1799-ben megjelent könyvében találkozunk. E kiváló munkából szó szerint idézek: "Nevezetes épületek továbbá a hercegi tánc-és komédia házak, s nemkülönben a lóiskola, mellyek utasoknak fi gyelmetességeiket nem ok nélkül irányítják fel; valamint a nagy és mesterségesen készült hercegi kert, mely mind különbféle külső országi fákkal, mint másutt alig látható ritka virágok nemeivel bővelkedik, s egy eltévelyítti utas kerttel, (Labirintus) három ugró kutakkal és a nevezetes Király hegyével, melyben a régi Magyar Királyoknak mejj képei szemléltetnek, s a kertnek egész intézete csudálkozásra méltó ékességgel készíttetett. Nevezetes továbbá e Hercegi kertben a két hantokkal és mohhal összerakott jó magasságú, a különbféle képekkel ékesített épületek is és a Király hegyének által ellenében lévő Kálvária hegye, melynél lévő nagy kő kádban foly összve Pazsag vidékjétől az ugró kutakban bele folyó víz. Ugyan e Kálvária hegynél kezdődik az a szép erdő, melyben a Hercegi mulatságokra különbféle játékos helyek készíttettek... Nevezetes továbbá a konyha kert-ben az az oszlop, mely tiszta sóból van, s különös fedezet alatt tartatik; a konyha kert mellett van a nagy vadas kert kőfallal körülvélten e, ennek végénél kezdődik pedig a fátzán kert, s majd ezeknek oldalában a Hercegi mulatságra rendeltetett kies erdő, mellyen keresztül készíttetett egy gyönyörű élő fákkal árnyékozó út, a konyha kerttől fogva egész Besnyöig. A városbéli épületek között nevezetesebbek... a piac közepén pedig Boldogságos Szűz Máriának képe, (Imnwculala szobor) az előtte lévő ugró kúttal egyetemben..." 105