Bodonyi Emőke (szerk.): Lélekvándorlásaim. Péreli Zsuzsa kiállítása. 2017.11.30 - 2018.02.25. Ferenczy Múzeum, Szentendre (Szentendre, 2017)
1960-as években eljutott a Zilahy György-vezette Postás Képzőművészeti Körrel a Tokaji művésztelepre, és észrevette azt a jóleső szimpátiát, amely a falusi emberekből irányult feléje, még nem tudta, hogy már ekkor elkötelezte magát a falusi létforma mellett. Ikon, Az 1970-es években, egy művészetiéi ■ század történetileg fontos időszakban Magyarvege országon a kortárs textilművészet radikális változáson ment keresztül, melynek eredményeképpen a hagyományos iparművészeti keretekből kitörve autonóm műfajjá vált. Ennek a folyamatnak a szombathelyi textilbiennálék biztosítottak fórumot. Az Iparművészeti Főiskolán 1974-ben végzett, pályakezdő Péreli Zsuzsa az 1976-ban rendezett negyedik biennálén jelentkezett először a lyoni selyemkendőkből varrt Régiséggel Ezzel kifejezésre juttatta a megbecsülését a régi tárgyak iránt, amelyeket hivatásszerűen is óvott öt éven keresztül még a főiskola előtt, amikor restaurátorként dolgozott a Vármúzeumban. Az Amnézia című alkotásával pedig négy év múlva, 1980-ban megnyerte a textilbiennálé első díját. A műfaj megújítása szempontjából anakronisztikusnak tűnt a múltba tekintő, régi fotókat megidéző házaspár megjelenítése. Péreli azonban megtalálta annak módját, hogy elkötelezettségéta gobelin hagyományai és értékei iránt összhangba hozza nemcsak a témaválasztással, hanem a kárpitművészet megújításával is. A térbe lógatott és széles vörös kerettel rendelkező alkotás, hangsúlyosan kiemelve környezetéből, nyíltan megmutatta a gobelin anatómiáját: a szövött kárpit színét és visszáját. A mindkét oldalon szabadon hagyott vetülékszálak ugyanakkor a két ember közötti széteső kapcsolatra utalnak: már alig emlékeznek párjuk arcára és arra sem, hogy egykor milyen fontosak voltak egymás számára. Péreli művészetének egyik legfontosabb jellegzetessége érhető itt tetten. Hiába merül el a múlt emlékei között és vonzzák őt magnetikus erővel a régi világ lenyomatai, amelyek számára egy értékhordozó időszakot és szépséget közvetítenek, gondolatai mégis a jelen körül forognak. Ezáltal érzékeli az értékét rejtő-vesztő mai világ problémáit, és kompozíciói találékony módon hozzák felszínre a természeti, közösségi, lelki, anyagi gondokat. Ez a művészi attitűd nem kötődik egy konkrét időszakhoz: legújabb munkája, a Tükörkép (2017) is a jelen kor elszürkült világának és a túl nagyra növekedésének emblémáját állítja szembe az egykori nagyhatalmakkal és dicső korszakokkal, amelyek az idő múlásával mégis eltűntek. A kárpitnak két nézete van, tetszés szerint megfordítható attól függően, hogy melyik világot szeretnénk felül látni. Az egymástól való elidegenedés a témája az Ikon, XX. század vége (1987) című műnek. A mozgólépcsőn haladó, saját gondjaikba merült emberek ihlették a szabadon hagyott felvetőszálakon lebegő arcokat. A marionettszerűen rángatott portrék csoportja és az élet csupasz bordáiként rezgő felvetőfonalak széles, vörös, szövött keretbe kerültek, így a kompozíció a rendszerváltás előtti években politikai jellegű üzenettel is gazdagodott. A hasonló módon komponált Lakók jegyzékében (1986) egy felül timpanon formájú elemmel lezárt fadobozból kitekintő arcok helyén a múlt században még egy józsefvárosi bérház lakóinak neveit jelölő cédulák voltak. Amíg az előző alkotások a mai kor emberi viszonyaira mutatnak rá, addig a Tájkép, XX. század vége (1990) című műtárgyon a környezetünkért, természetünkért való aggódás fogalmazódik meg-a beleszőtt mindennapi hulladékaink révén. Péreli Zsuzsa első nagyalakú angyalt ábrázoló kárpitját 1997-ben szőtte, amely szintén az élet árnyékosabb oldalára reflektáló művek sorába tartozik. A füstbe, szmogba burkolt lakótelepi betondzsungel fölött lebegő, hosszú, kitárt szárnyú, különleges szépségű és megfáradt tekintetű Szegény angyalt a volt szocialista országok értéktelenné vált pénzérmei húzzák lejjebb. Azonosult a néma ablakok mögött élő emberek problémáival, segíteni jött, de a szenvedő Krisztuséhoz hasonló testhelyzete nem közvetít boldog látleletet a mai világról. A mű történetéhez tartozik, hogy az aubussoni Falikárpit Múzeum igazgatójának tetszését annyira elnyerte, hogy Péreli Zsuzsa számára, a külföldi művészek közül elsőként, önálló kiállítást rendezett a gobelin francia hazájában, 2001-ben. Erre az alkalomra készült el a második angyalkép, az Aequilibrium, amelyen az angyal, már újabb küldetéssel, a földi és az égi harmóniát köti össze. Visszajöttek A jelen problémái ■a zenészek iránti érzékenység mellett Péreli intenzíven kereste a valós értékeket, amelyekre kincsként bukkant rá az évtizedekig nyugati határsávként és lezárt tájegységként egzisztáló Őrségben. Az 1970-es évek végétől kezdett odajárni, amikor enyhült a lezárás szigorúsága, és érintetlen házakat, utcákat, gazdálkodási módokat talált itt. A vidéki létformához pedig egy, az 1970-es években megörökölt tahitótfalusi vincellérház segítette hozzá, amelyre eleinte mint átmeneti szálláshelyre tekintett. Ez azonban hamarosan megváltozott, az évtized végén kiköltözött ide, letelepedett, és ma is itt él. 4
