Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)

Gulyás Gábor: A felejtés fájdalmas szépsége

A második esetben egy lényegibb érzékelésről van szó, olyan érzékelésről, amely közösséget kínál a különböző, testies érzékelési módozatok számára, s amely egyáltalában lehetővé teszi azok szétválasztását, megítélését. Ennek a lényegi érzékelésnek ad formát a lélek. Platón Theaitétoszszal mondatja ki, hogy a lélek ,,[a]z a képesség, mely a nyelv által érzékel." (185c) A kétféle érzékelési mód között hierarchiát állít fel, melyben a testhez tapadó formák alsóbbrendűnek minősülnek. Mint mondja, az ember rögtön megszületése után is képes érzékelni, azaz képes a világot valamiképpen megismerni, de csak úgy, amiképpen az állat is: felfogja „a testáltál a lelket érő benyomásokat", (vö. 186c) Ám ez az érzékelés nem azonos az igazság megragadásával - a benyomásokban ugyanis nincs tudás. A tudás csak a benyomásokról való gondolkodásban jön létre.

A gondolkodást Platón ebben a dialógusban, ahogyan máshol is, beszélgetésként határozza meg, „melyet a lélek maga-magával folytat arról, amit épp vizsgál". (I89e) A lélek a sokféle érzékelésből származó, folytonosan változó érzeteket összegyűjti: önmaga számára állandóan elérhetővé teszi. Platón a képek tárolásának (egyfajta viasztáblaként leírt) helyét „a lélek szívének" nevezi. Ilyen módon az emlékek a lélek szívébe íródnak be, ami hasonlóságot mutat a viasztáblával. Milyen ez a viasztábla? Platón Szókratésza felsorolja: lehet túl száraz, de túl nedves is. Ha túl száraz és kemény, akkor a lenyomatok nem tudnak mélyen belényomódni, s homályosak lesznek. Ha túl nedves, akkor „az ember tanulékony ugyan, de feledékeny", mert bár mély barázdájú lenyomatok születnek, de ezek hamar elmosódnak. „Ha valakinek a leikecskéje pindurka", akkor a hely szűkössége miatt a lenyomatok egymásra mosódnak, s azért nem lesznek tisztán kivehetőek, (vö. 195a)

Chiharu Shiota szentendrei installációjával a lélek szívét építette meg.

A helyet, ahol a világról származtatott ismereteink összegyűlnek. Az Emlékeső a lélek szívébe enged betekinteni. Ahol azonban nem üres árnyak vannak, ahogyan azt Platón véli, aki elméletében a testi érzeteknek pusztán a virtuális lenyomatait képes rögzíteni, hanem fizikai valójukban létező tárgyak. Valóságos, zárakat nyitó és záró kulcsok. Kulcsok, amelyek maguk is az emlékezés szimbólumai.

23