Gulyás Gábor: Emlékeső. Chiharu Shiota kiállítása. Kmetty Múzeum - Szentendrei Képtár, 2016. május 12 - október 16. (Szentendre, 2016)

Gulyás Gábor: A felejtés fájdalmas szépsége

De térjünk vissza az emlékezéshez! Vajon az emlékezés görög istennőjének, Mnémoszünének volt-e hálója? Ha igen, milyen volt? Hasonlított-e vajon Shiota hálójára?

Shiota az Emlékeső ben vörös fonálból olyan hálót szó, amelynek érzéki bujaságában az ember szinte elvész. Ez a háló távolról sem tűnik rendszerezettnek: kusza és kaotikus benyomást kelt, miközben mégis egy nagy rendszerré áll össze. Az Emlékeső vörös fonalszálain kulcsok lógnak, melyek akár embertestekre is emlékeztethetnek bennünket. Mintha az emberi társadalom metaforáját látnánk: sorsfonalakat, amelyek bármikor elszakadhatnak. Az úgynevezett „látó" emberekhez hasonlóan itt megpillanthatjuk azt, ami a közönséges embernek láthatatlan: az ember-ember, vagy még inkább a lélek—lélek közötti kapcsolatokat, amelyek generációkon, emberöltőkön átívelő módon szövődnek, néha pedig váratlanul megszakadnak (a piros vonal a japán kultúrában az emberi pszichék közötti kapcsolatok szimbóluma). A kulcsok emlékeket idéznek fel: otthonokat, kinyíló vagy éppen bezáruló ajtókat, kapcsolatokat. Eletet és halált. De a vörös szövedék az élő test belsejét is megidézi: akár ha egy erekkel szabdalt, vérző szervben lennénk. Az erekben futó vér az élet jelképe, a vérvonal pedig a legszorosabb rokoni kapcsolat, az öröklődés alapja.