Herpai András (szerk.): Friss művek. Balogh László Munkácsy-díjas festőművész kiállítása, Ferenczy Múzeum, Barcsay-terem - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 6. (Szentendre, 2014)

1930. január 12-én születtem Szentendrén. A Képzőművészeti Főiskolára 1951-1957 között jártam. Mestereim Barcsay Jenő, Kádár György és Konecsni György voltak. Harmadévben a grafikára mentem, aminek később nagy hasznát vettem, mert nemcsak szerény megélhetésemet, hanem festői szabadságomat is biztosította. A főiskola befejezése után 1957-ben Barcsay mester ajánlására kerültem a Régi Szentendrei Müvésztelepre, az akkor már java korban lévő mesterek társaságába. Néhányukat már a főiskoláról ismertem. Első szárnypróbálgatásaimat figyelemmel kísérték. Rövidesen megszerettek, barátságukba fogadtak, s a korkülönbség ellenére egyenrangúként kezeltek. Beválasztottak tagjaik közé. Az a nyolc év (1958-1965), amit közöttük töltöttem, pályám meghatározójává vált. Tőlük nemcsak mesterséget, festői látást tanultam, hanem életformájuk, a művészet iránti odaadásuk, tartásuk, erkölcsük számomra mindmáig példaképül szolgál. Elsősorban Barcsay szigorú festőlogikája, sailangmentes képépítő példája, páratlan komolysággal felépített monumentális életműve, művészi magatartása imponált. De sokat tanultam Kmettytől, Kornisstól, Delitől, llosvai Vargától, Göllnertől, Miháltztól, Pirktől és a többiektől is. 1990-ben a 60 éves korom alkalmából rendezett kiállításom megnyitóján Németh Lajos úgy fogalmazott: „[...] nem egy mester, hanem a genius loci vállalásáról van szó. Erre tanította Barcsay és Szentendre szelleme. Nagy tradíciót vállalt, és annak méltó folytatója.” Konstruktív szellemű festészetemben a konstruktivitás és a dekorativitás szintetizálására törekedtem. 1956 óta szerepelek hazai és külföldi kiállításokon. Képeim megtalálhatók magyar és külföldi magán- és közgyűjteményekben.

6