Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Hunok kora
jön szakálluk, lovukhoz nőttek, görbe lábaikon járni se tudnak). A gót krónikás Jordanes szerint a „kicsiny, rút és silány” hun nem is hasonlít az emberhez. Sokkal reálisabb képet fest a hunokról a kelet-római Priszkosz, aki a hunokat és Attilát a saját országukban tett látogatása után írta le. A régészeti leletek is ez utóbbi, gazdagságról, fejlett társadalmi szervezetről szóló képet támasztják alá. Pannonia hunoknak történő átadása nem jelenti a római kultúra teljes pusztulását a provinciában. Csak a vezetőréteg, a tisztségviselők és a katonák hagyták el Pannóniát. A szegényebb népesség helyben maradt. Néhány elszigetelt limes-menti erődben (Tokod), illetve fallal körülvett városban, belső erődben (Sopron, Szombathely, Keszthely-Fenékpuszta) még az 5. század utolsó harmadáig kimutatható a római továbbélés. A4.század végén új típusú régészeti leletanyag tűnik fel a római sírokban és a római erődök, őrtornyok legfelső rétegeiben. Besimított díszítésű edények, tálak, galléros peremű korsók, melyek egyik fő gyártási központja a Dunakanyarban a leányfalui őrtorony volt. Hasonló formájú és díszítésű kerámia Visegrád-Gizellamajor erődjében, a szentendrei tábor felső rétegében, a budakalászi őrtoronyban került elő. Velük együtt barbár jellegű kézzel formált edények találhatók, többnyire egyszerű kis bögrék és fazekak. Ugyancsak a 4-5. század fordulójának jellegzetes tárgyai a mohazöld üvegedények: kis féltojás alakú poharak és palackok, melyek mind a késő római temetők legkésőbbi sírjaiban Szentendréről, mind a valódi hun-kori sírokból Pátyról és Budakalászról előkerülnek. Egyedülálló, az amfora-alakú üvegedény a pátyi hun sírcsoportból. Velük együtt új típusú ékszerek is megjelentek: hajtűk és fülbevalók (Szentendre, Budakalász), aláhajtott lábú fibulák. Ez utóbbiakkal egy vagy két vállon kapcsolhatták össze ruhájukat. A fibulák száma és helye akár etnikumjelző is lehet. A szentendrei temetőben előkerült aláhajtott lábú fibulákat két vállon, valószínűleg nő viselhette. Ez a germán, keleti gót viseletre volt jellemző, és egészen a 6. századig élt. A hunok kaftánszerű köpenyüket egy fibulával tűzték össze a mellükön, vagy pedig magasan záródó ruhájukhoz nem is hordtak fibulát. A vállon hordott két fibulát az 5. század elején már gyakran helyettesítik ruhatűvel (például ilyenek ezüst ruhatűk Pátyról). Az új leletek többsége római műhelyekben készült, a barbár megrendelők ízléséhez alakítva a megszokott formákat, illetve díszítéseket. így a csontfésűket is a helyi provinciális műhelyek gyártották, de a divat germán hatásra terjedhetett el. (Mivel a hunokra nem jellemző a fésűviselet, valamely előlük menekülő népcsoport hozhatta magával a divatot.) A pannonjai műhelyekben pontkörös, illetve poncolt mintákkal díszítették az eredetileg barbár fésűformákat. Egy pátyi fésűn állatalak is látható. A kétoldalas, vagy félköríves íogójú csontfésűk a legjellemzőbbek. Leányfalun és Szentendrén katonai létesítményekből, Biatorbágyon civil telepről ismerünk római környezetből ilyen csontfésűket. Budakalászon és Pátyon már önálló, 5. század első felére, illetve közepére keltezhető sírcsoport női és kislánysírjaiban fordult elő. Néhány ékszer már kifejezetten Attila hunjainak viselete, 50 Mohazöld üvegek / Mossy green glass bottle and cup Mohazöld amfora alakú üvegedény / Amphora-shaped mossy green glass vessel
