Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Hunok kora
az 5. század középső harmadából. Ilyenek a kis kerek ezüst öv- és csizmacsatok, csattestre hajló tüskével (a szegényebbeké bronzból készült). Övcsatot a késő római férfi sírokban is találunk, de más formájúakat. A rómaiaknál azonban a nők nem hordtak övét, ez a viseletváltás az életmódváltással állt kapcsolatban. A keleti pásztorkodó, nomád népeknél az asszonyok viseletéhez, a férfiakéhoz hasonlóan, hozzátartozott az öv és az övről lelógó szerszámok (kés, tűzszerszám). Mindkét nem nadrágban járt, hasonló módon szíjazták össze bokájuk felett a csizmaszárat és derekukon az övét. Néha fegyverek is kerültek a sírba, Budakalászon például egy vastőr. Ecser 6. lelőhelyről, egy hun-kori rabolt sírból származik a Krisztus-monogramos római mécses. Mellette két arany, ékkő berakásos, poliéder végződésű fülbevaló is volt. Érmék már nemigen keltezik ezt az anyagot. Többnyire még az 5. században is a legutolsó Valentinianus-kori bronzok forognak. Az egyiket átfúrva a nyakában hordta egy budakalászi germán kislány. A fent bemutatott új típusú, 5. század eleji leletanyagot egyetlen néphez kötni nem lehet. Egyes leletek széleskörű elterjedése arra mutat, hogy ezeket a tárgyakat nagyobb területen és többen használták, nagyjából azonos időszakban. A rómaiak a barbárokkal való együttélés alatt divatként hamar áttértek az új ékszerekre, illetve tőlük is vettek át egyes ékszereket a betelepített barbárok. így a továbbélő római, az új foederati, a szomszédos szvéb, illetve valódi hun leleteket igen nehéz szétválasztani. A különböző ékszerek és viseletek keveredése Pannóniában, sőt az egész Kárpát-medencében 380-tól egészen a hun uralom végéig tartott. Az előkerülési körülmények, rétegtani helyzetük, római épületekhez, temetőkhöz való viszonyuk segítenek a probléma megoldásában. THE HUN PERIOD 4th century - 5th century Within this period one should separate the first stage - the history of the Barbarian people settled in the Roman Empire as allies and their influence on the province (380- 430) - from the second stage, from the real Hun period marked by the name of Attila (430-450). The first waves of the Great Migration reached Pannonia at the end of the 4th century. These Eastern people - with the Huns at their back, pressing them forward - searched for protection in the Roman Empire. The first group of people who were mentioned by the written sources as the first “foederati” who were allowed to settle in Pannonia were a mixed group of Ostrogoths - Huns - Alans led by Alatheus and Saphrax. Escaping from the Huns, ravaging en route they finally arrived to the territory of Pannonia and forced their admission from Emperor Gratianus in 379. Relying on the supposed archaeological material of this group, their territory could be situated along the limes in Valeria, mainly around the Danube-bent and in Fejér County. Apart from them, other groups of people could have been accepted by the Romans, who are though not mentioned in the written sources. At the beginning of the 430s the Romans officially gave away Valeria province to the Huns, that is why in the middle third of the century this region became the Western Poliéder végződésű fülbevaló pár / A pair of earring with polyeder ending Besimított díszű galléros peremű korsó / Burnished jar with collared rim 51
