Majorossy Judit: A Ferenczy Múzeum régészeti gyűjteményei - A Ferenczy Múzeum kiadványai, D. sorozat: Múzeumi füzetek - Kiállításvezetők 5. (Szentendre, 2014)
Dr. Ottomány Katalin: Hunok kora
Gödöllőn, megelőző feltárásokon (Dózsa György út - Thegze Lajos utca - Márki Sándor utca) az elmúlt években (2003 és 2011 között), egy nagy kiterjedésű szarmata település látott napvilágot. Lakóházaik szabályos négyzetalakú, félig földbe mélyített házak, szemközti oldalaknál a nyeregtetőt tartó faoszlopok helyével. Körülöttük tároló vermek, szemétgödrök és szabadtéri sütő, illetve füstölő kemencék. A falurészlet viszonylag jól keltezhető az itt talált jelentős számú terra sigillata (római luxusedény) töredéke alapján. A 2. század végén, illetve a 3. század közepén készült díszedények még jó néhány évtizeddel később is használatban lehettek. E sigillata töredékeket a szomszédos Pannonia provinciából hozták ide, a Dunán átvezető kereskedelmi utak egyikén. A helyi fazekasok utánozták is ezeket a sigillatákát. Félgömb alakú mély tálakat és lapos tányérokat készítettek, festett és szürke, simított kivitelben egyaránt. Importként kerültek ide a horpasztott falú poharak, az úgynevezett Faltenbecherek is. Mellettük a mindennap használatos szürke házi kerámia tálak, korsók, fazekak és tárolóedények kerültek elő. Különösen kedveltek voltak a simított felületű edények. Sok a kézzel formált fazék és bögre is is leletek között. A háziipar kellékei, például orsógombok, fenőkövek, kések is előfordultak a telep gödreiben. E szemétgödrökbe dobták az elfogyasztott állatok maradványait is, ezáltal ló és szarvasmarha csontok, továbbá számos kutyacsont, koponya és egyéb darabok kerültek napvilágra. A telepeken ékszerek csak ritkán találhatók. A sírok mellékleteivel ellentétben egy telepásatáson csak a véletlenül elhagyott ékszerek, ruhakapcsolótűk, övcsatok maradnak ránk. A kis óncsüngő és a nyakperec töredékek is Gödöllőn bukkantak elő. A csatot az egyik földbe mélyített ház lakói használták. Római típusú térdfibula, alföldi típusú számszeríj fibula és a szarmaták által használt aláhajtott lábú fibula egyaránt szerepel köztük. A germán (kvád) viseletre jellemzőek az ívelt hátú csontfésűk, melyekből egy ép példány 2011 telén került elő az egyik megelőző feltárás során. A kiállítóteremben található utolsó négy tárló az МО-s autópálya és útgyűrű feltárása során 2002-2006 között előkerült lelőhelyek, elsősorban Ecser és Üllő anyagát mutatja be. Üllő 5. és 9. lelőhelyen egy nagy kiterjedésű, késő szarmata fazekastelep látott napvilágot, ahol 56 fazekaskemencét sikerült feltárni. Ezen a telepen elsősorban szemcsés anyagú, szürke házi kerámiát, erős korongolásnyomokkal díszített fazekakat gyártottak. A kiállított tárgyak között láthatunk deformált fazekakat, rontott selejt árukat, mint a helyi gyártás ékes bizonyítékait. A szarmata telepek jellegzetes edényei a nagyméretű gabona- és víztároló fazekak, hombárok, többnyire simított felülettel, gyakran besimított hullámvonallal díszítve. Római importáruk a bepecsételt díszű pohár és a római mázas korsó, Áporka, valamitn Üllő lelőhelyekről. Ezekről a telepekről számos, változatos formájú orsógomb is előkerült. A 4-es számú főút Abonyt elkerülő szakaszának megelőző feltárásán is sok szarmata település és temetőrészlet került napvilágra. Ezek leleteiből elsősorban ékszereket mutatunk be a kiállításban: az elmaradhatatlan szarmata gyöngyöket, amelyeket nem csak a nyakban hordtak, hanem a ruháikat is azzal díszítették. Email-berakásos fibulák, karperecek szintén jellemzők ennek a népcsoportnak a viseletére. Késő szarmata női sírok temetkezései Ecser 7. lelőhelyről kerültek elő: a fésűk, az úgynevezett „barbár” tükör, az aláhajtott lábú fibulák, mind-mind a 4-5. század fordulójának jellegzetes, „nemzetközi” ékszerei, melyek mellett a gyöngysorok és a sírkerámia utal az eltemetettek szarmata eredetére. Ugyanebből, a körárkos temetőből származnak az alsó polcon bemutatott fegyveres, harcos sír leletei: a pajzsdudor és a vastőr. Terra sigillata töredék / Fragment of terra sigillata 47 Ón csüngő / Tin pendant
