Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
A képviselőtestületben és a városvezetésben, annak ellenére, hogy a szerb ügyviteli nyelvet már a 19. század elején felváltotta a latin, majd az 1830-as évek második felében a magyar,75 a 20. század elejéig maradt a szerb túlsúly. Ezt sokáig a többség is természetesnek tekintette, így — ahogyan Dumtsajenő (1838-1917) mai kortárs méltatója fogalmaz - történelmileg logikus volt, hogy Szentendre első polgármestere szerb legyen.76 S mint látni fogjuk, az erősödő magyar többség a 19-20. század fordulóján ezt már egyre inkább sérelmezte, ám változatlanul sokan tekintették Szentendrét a szerbek városának. Erezhették azt, amit Jakov Ignjatovic a 19. század közepén, a sorvadást világosan látva jövendölt nemzetének, miszerint ha már nem lesznek, akkor is élő emlék marad utánuk: „[...] nem a szerb templomok néma falaiban, hanem a szerb nyelvben, mely túl fogja itt élni a szerbeket, melyet akkor is beszélni fognak, ha már nem lesznek itt szerbek. A szerbek itt hagyják őket túlélő polgártársaiknak a maguk nyelvét mint valami örökséget, mint egyfajta emlékét és zálogát morális előjoguknak és letűnt dicsőségüknek.”77 S még 1884-ben, a közeledő véget rezignáltan tudomásul véve is vigaszt talált abban, hogy „[...] ha majd egyszer Szentendrén elfogynak a szerbek, márpedig elfogynak egyszer, akkor sírhantjaik a csodás hegyvonulatok lesznek, szemfedőjük az illatos pázsit, templomaik harangzúgása kíséri őket az örökkévalóságba, s a templomok pedig maradnak itt, szellemük és életük emlékeként.”78 Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek Görögök Bizonyos, hogy görög ajkú személyek és családok is fontos szerepet játszottak Szentendre múltjában, ám - a dalmátokhoz hasonlóan - ők sem mindig azonosíthatóak egyértelműen a forrásokban, illetve inkább azt kell leszögeznünk, hogy a 18. században, valamint a 19. század első évtizedeiben, főleg a hivatalos iratokban, a „görög” jelzőt általános jelleggel használták a görögkeleti vallásúakra, akik egyaránt lehettek szerbek (bár őket különítették el leginkább), bolgárok, albánok, illetve különböző elnevezéssel cincárok, vlachok, arumunok, makedorománok (azaz balkáni románok) is. A közös vallás és a kibocsátó Balkánon a tanultabb rétegek körében uralkodó hellén tudat - ami rendszerint a görög nyelv ismeretét is jelentette - keretei között általában maguk sem tettek igazán különbséget a fent említett csoportok között, ráadásul Magyarországon, s hangsúlyosan Szentendrén, a szűk házasodási piac miatt általánosak 68. kép voltak a vegyesházasságok, így egy idő után már amúgy sem lehetett Ortodox liturgikus kenyérpecsét, 18. század elválasztani őket egymást. (FEMUZ, N 76.22.1) Néhány görög kereskedő talán már a török hódoltság idején is működhetett a térségben, elsőként azonban csak a nagy beköltözés után, egy 1696-os budai összeírás különböztetett meg a telepesek között szerbeket (rácokat) és görögöket, ez utóbbiak kilétét azonban nem teszi világosabbá az a tény, hogy ugyanaz a jegyzék Pomázon viszont makedo-vlachokat említett.79 A 18. századból a forrásokból (például adóösszeírásokból) ismert nevek - Argilus, Csorlenda, Druga, Grambovány, Hacsi, Kokongyel/Kukugyelo, Mancsugu, Mila, Monaszterli, Pulyo, Туго, és a többi hozzájuk hasonló — úgyszintén e csoport többnyelvűségét tanúsítják, vagy ott a szerb hangzású Biberkovics név, mely egy thesszaloniki születésű személyé, illetve a Popovics, melynek viselője a mai Görögország területén a makedóniai Kasztóriában (Kastorias), tehát valószínűleg arumunként született. Ahogyan a korabeli Magyar Királyság többi városába, Szentendrére is főleg a ma Albániához tartozó Moszkopoliszból (Moskopolje), főleg annak 1769-es pusztulása után érkeztek. Egy 1774-es öszszeírásban összesen huszonkét úgynevezett görög szerepelt.80 75 Dóka 1981: 80. 76 Milosevits 2001: 9. 77 Az 1854-ben írott cikkét idézi: Boskov 1987:1.129. 78 Eredetiben idézi: Boskov 1987:1.129; a magyar fordítás forrása: Davidov 2005: 24. 79 Füves 1961a: 115. 80 Füves 1961a: 119-120. 112
