Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Elmúlás és nosztalgia: A szentendrei szerb emlékezet transzformációi — 26 — Ьвнив. Наскоро после тога 22? (Ыовеабра 1704) БерчанШ — генералисишъ Ракощввъ писао в св. Акдрейскниь Србльнма, да бы съ ньикъ држали, за кое оаь тако!)е аьааа разныаъ обеЬаньма ласка. . Ово писао * у иа^арскоиъ оргиналу своаъ гласа овако : 1. „Én Békési Gráf Bercsényi Miklós, nemes Ungh. V. Megyének Feö Ispánya Méltóságos Erdélyi Fejedelem, felső Vadászi Rákóczi Ferencz, és az Magyar haza szabadságáér által Fegyvert fogott egész Hadaknak Fü Generálissá, adom tudtára mindenneknek az kiknek illik ez levelemnek rendéiben. Tudva már nyilvány minnyájoknál vagyon, hogy az Méltóságos Fejedelem kegyelmes Urunk ей Nagysaga nem más végre vette fel légyen ezen Istenes igyekezetét hanem hogy az édes Hazánk hajdani dicsőséghez szabadságnak meghnyerésére, és az ideghen Nemzetnek sullyos igháiá alól való felszabadulásra hozhassa, az eltapodva Magyar haza lakosinak sorsát,'s ellopottját kit is menyire seghittete légyen Istheh eo Nagysaga diadalmas fegyverét, és ей Nagysaghával egyetértőén Magyar haza fiait tapasztaló képpen terjed híre. *) Osa како годъ в друга далВ изложена оисаз у орепнсу до руке су ми дошла ревностчу п. г. г. Павла Цветковнча мВстиогъ судт и 1осн»в Апостоловнча белВжника “ варошн св. АйдрСв.‘ ‘ ' У. ' „ . П. . П : I- , . , ■ у I , 54. kép Az Ignjatovic által szerkesztett Srpski Letopis „Szentendre” című írása Bercsényi Miklós 1704-es, szerbekhez intézettfelhívásának idézetével, 1854 (FEMÚZ, másolatban) 55. kép Jakov Ignjatovic szobra Szentendrén, 1980-as évek (Magántulajdon;fotó: Schleininger Tamás) „Most láttam csak, hogy Szentendre valóságos szerb oázis. Ahogy a földrajzot tanultam, rájöttem, hogy Szentendre környékén egyáltalán nincs szerb; félelem fogott el, arra gondoltam, hogy egyszer a magyarok fölkerekednek, rátámadnak a szerbekre, s a szentendreieket meg a pomáziakat és kalászaiakat sorra leöldöshetik.”23 Ahogyan a szerb világra kinyíló fiatal író számára tudatosodott, hogy gyermeki félelmei alaptalanok, úgy fordult át ez a félelem egyfajta kamaszos büszkeségbe. „S mert oly városban születtem, melyben a szerbek büszkén és szabadon éltek, s ahol nagy a vendégszeretet, a szabad királyi, kiváltságos kamarai városban - így nevezte magát rátartin Szentendre - a vármegye urai a sok patrícius és nemes úr mellett meg sem suhogtathatták pandúrbotjaikat, és én zsenge gyermek koromban úgy láttam, hogy a szentendreiek valóban híresek, és senki sem akad, aki árthasson nekik. ízbég, Pomáz, Kalász és Csobánka — mindezeknek, véleményem szerint, elegendő erejük volt arra, hogy a más nemzetiségűeknek ellenálljanak. Sőt mi több, szilárd meggyőződésem volt, hogy még az orosz cár is a szentendreiek párját fogja, mert így hallottam ezt az öregebbektől.”24 Ha Rómát nem is alkotott a szentendrei szerb szellem, a hagyományos felfogás szerint „a Duna mellett fekvő barokk városkában [...] a szerbek vándorlásainak legészakibb pontján a kultúra átformálódása a nemzeti hagyomány és szellemiség szilárd talaján indult el.”25 23 Ignjatovic 1973: 7. 24 Ignjatovic 1973: 7-8, 25 Davidov 2005: 6-8. 93
