Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre A 18. századtól divatba jött távolsági utazások hősei rendre elkerülték Szentendrét, vagy ha adott esetben nem is kerülték el, úgy beszámolóikban ritkán tettek említést.38 A szentendrei turizmus szóösszetétel a két világháború közötti korszakban nem elsősorban a városba irányuló idegenforgalmat jelezte. Ha kézbe vesszük a bakancsos (és evezős) turisták lapjának 50. évfordulós, jubileumi számához mellékelt név- és tárgymutatót (repertóriumot), ez még inkább nyilvánvalóvá válik, ugyanis Szentendre egyszer sem fordul elő az 1888—1938 között megjelent lapszámokban.39 Nem úgy, mint magában a jubileumi számban, ahol a hazai, szervezett Turisták Szentendrei Osztályának tevékenysége két helyen is említésre került. Egyrészt a Kőhegyi turistaház kapcsán a hasonló turistaházak képekkel ellátott szöveges ismertetésekor, másrészt a jelzett turistautak állapotáról szóló összefoglalóban. Ez utóbbiban némiképp árnyaltabb képet kaphatunk a szentendrei turizmusról egy nem szentendrei turista tollából: „Szentendrei Osztályunk 1920-ban alakult. A római emlékekben gazdag, a jelenben sok templomtoronnyal tűzdelt, kacskaringbe utcával átszőtt város és környéke kedvenc kiránduló helye turistáinknak [,..].”40 Am a turistákat - ugyanezen lapszám egy másik írása szerint — a város és annak lakossága már kevésbé szerette. Az idézetben említett Szentendrei Osztály ügyvezető elnöki tisztét betöltő Dr. Dezsői! Ferenc a szentendrei turizmus állapotáról meglehetősen szomorú képet festett a magyarországi turisták számára: „A Szentendrei Osztályt 1920. januárius 6-án alakította meg pár lelkes szentendrei turista. A cél egyfelől az volt, hogy a Szentendrét környező hegységet feltárjuk, a tilos területek felszabadításáért küzdjünk; másrészt pedig, hogy a már megnyitott helyek turistakultúráját megteremtsük. [...] A megalakítás érdeme Czibulka János gyógyszerész, Teliér Gyula tanár, Pongrác György tisztviselő érdeme, akik köré lelkes, de sajnos kisszámú fiatal gárda csatlakozott. Az Osztály nagyon nehéz körülmények között kezdte meg működését és ezek a nehézségek fennmaradtak a mai napig, mindvégig nyomot hagyva az elmúlt tizenkilenc év munkáján. A forradalmak alatt igen gyakran felbukkant fegyelmezetlen, sőt féktelen kiránduló-csoportok a helybeli gazdák és földmívelők s általuk közvetve a város lakosságának jórésze előtt a ’turista’ nevet oly ellenszenvessé tették, hogy az osztály fennállása első 5-6 évében csupán nagy erőfeszítéssel tudta a turistaságot és a turistákat népszerűvé tenni a városban.”41 A kis taglétszámú szentendrei turistaság vezetője a „forradalmak” mellett azért belső okokat is látott a városi turizmus elmaradottságára, korlátozott lehetőségeire nézve: 27. kép A Magyar Turista Egyesület Szentendrei Osztályának címere hóvirággal és városcímerrel, 1970-es évek (FEMÚZ, TD 74.604.1) 38 Robert Townson (1762-1827) angol természettudós és geológus 1793-as beszámolójában igen negatív képet festett róla: „Reggel nagy kíváncsian elindultam Szentendre irányába, amelyről okom volt feltételezni, hogy nagyobb város, és ha mást nem, legalábbis jó reggelit kaphatok, kávét, fehér kenyérrel. De, sajnos, csak egyeden, igen nyomorúságos vendéglőre (public house) akadtam, ahol egy kevés sört, tojást és kenyeret kaptam. Ami a vendégfogadókat illeti, Magyarországnak ezen a részén nagyjából olyan állapotban vannak, mint két évszázaddal korábban [1595], Busbeck [konstantinápolyi követ] látogatásának idején lehettek. Esztergomban azt tanácsolták, hogy jól és alaposan ebédeljek, mivel egészen Budáig erre nem lesz módom sehol.” Townson 1797: 73. (A szerk. megjegyzése.) 39 Papp et al. 1939. 40 Babos Imre: Utjelzéseink és munkaterületeink ötven éve (1888-1938). Turisták Lapja, 1938. december (50. évfordulós jubileumi szám), 730. 41 Dezsőfi Ferenc: Szentendrei Osztály-1920. Turisták Lapja, 1938. december (50. évfordulós jubileumi szám), 811. 46