Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
„A városban igen sok egyesület működik, az aránylag kevés számú intelligencia oly nagy mértékben és sokfelé van igénybe véve, hogy egyrészt vonakodik turista-egyesületünkbe tagként belépni, másrészt ha be is lép, csakhamar megunja a tagdíjak fizetését és elfordul az egyesülettől. Volt már olyan időszaka is az osztálynak, amikor komoly formában felmerült a megszűnés gondolata.”42 Ennek ellenére mégis felépítették a Kő-hegyi turistaházat - igaz, polgármesteri segítséggel (Dezsőfi ennek kapcsán Starzsinszky Lászlót említette, mint aki a telket ebből a célból juttatta), illetve részben kölcsönből és államsegélyből ám azt nemsokára el is adták. Szentendre — és a Pilis környező hegyei - tehát nem hiányoztak a korabeli belföldi, főleg budapesti bakancsos turisták virtuális térképéről, ám a város mint idegenforgalmi célpont a második világháború előtt valójában nem, vagy alig létezett. A bakancsos-evezős turisták 1930. évi vándorgyűlését október 5-én Szentendrén tartották, tíz évvel később, 1940. június 20-án pedig a Kő-hegyen felavatott országzászló alatt negyvenhárom különböző turistaegylet és mintegy ezer csepeli munkás rendezett hazafias megmozdulást a Magyar Távirati Iroda (MTI) korabeli híre szerint. Többek között szintén az MTI tudósított arról, hogy 1933. augusztus 9-én a városban tartotta nagygyűlését, mintegy félezer résztvevővel a Vendéglősök és Kocsmárosok Országos Egyesülete. A felbecsülhetetlen forrásértékű MTI-archívum43 szentendrei vonatkozású tudósításai között - a két világháború közti korszakból - ennyi és nem több volt a turisztikai-idegenforgalmi tudósítás. Az egykori MTI-hírek nyilvánvaló efemer forrásértékükön túl arra nézve is roppant informatívak, hogy milyen volt Szentendre súlya és legfőképpen képe egy adott korszak hivatalos hírfolyamában. A két világháború közötti időszak tudósításai a város belső - természeténél fogva elsősorban felső - eseményeiről rendszeresen beszámoltak. Hírértékkel bírtak például a rituális, irredenta kultuszesemények helyi, kistérségi mutációi mellett azok az események, jelenségek, amelyek a várost kívülről érték. A későbbi korok MTI-híreihez és az egyéb, szentendrei tárgyú tudósításokhoz képest az itteni „turizmus” ezen forrásbázis alapján is túlzás nélkül jelentéktelennek, súlytalannak nevezhető. Szentendre egykori idegenforgalmi súlytalansága annak fényében még inkább szembeötlő, hogy a korszak két meghatározó polgármestere, Dr. Antolik Arnold - aki az 1921-es polgármesteri beszámolója szerint nemcsak szállodát építtetett volna, de még a kertvárosból is szeretett volna turistaközpontot létesíteni -, illetve Dr. Starzsinszky László egyaránt foglalkozott a helyi idegenforgalom népszerűsítésével. Starzsinszky ilyen irányú kísérleteiről még az MTI is beszámolt. Ide sorolandók a Szentendrei Festők Társaságának a polgármester által kezdeményezett politikai támogatásáról és népszerűsítéséről szóló tudósítások, ahogyan az az 1928-as hír is, amely szerint „Szentendre város képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésén egyhangúlag elfogadta Starzsinszky László dr. polgármester előterjesztését, amely arra vonatkozott, hogy egy házépítő társaság a sztaravodai kettes völgykatlanban ’weekend’ házakat, fürdőket és szállókat akar építeni s egyúttal engedélyt kér fásításra és utak nyitására. A társaság 99 évre szóló szerződést akar.”44 A három héttel később kiadott hír „szerint a vállalkozó 1930 végén ötven ’weekend’ házat épít fel.”45 A Színházi Elet című lap egyik, 1928-as írása - a Szentendrei Festők Társaságáról beszámolva — lelkendezve írt a polgármester kezdeményezéseiről: „Szentendre városának van Magyarországon a leggavallérosabb polgármestere. Dr. Starzsinszky László a neve. A városnak nem volt idegenforgalma. Remek ötlete támadt az idegenforgalom fellendítésére. Elhatározta, hogy művésztelepet létesít.”46 Szentendre mint idegenforgalmi központ és múzeumváros 28. kép Szentendrei kirándulók Dr. Dezsőfi Ferenc társaságában a dobogókői turistaház előtt, 1930 (FEMÚZ, F2010.1.010) 42 Dezsőfi Ferenc: Szentendrei Osztály—1920. Turisták Lapja, 1938. december (50. évfordulós jubileumi szám), 811. 43 2010 óta részben már az interneten is hozzáférhető a Magyar Távirati Iroda Archívumának anyaga. Ennek a témának a kapcsán a szabadon hozzáférhető tudósítások átnézett része: MTI Hírarchívum, 1887-1919; 1920-1944; 1945—1949 közötti anyagok. 44 MTI Hírarchívum, 1928. december 20. 45 MTI Hírarchívum, 1929. január 15. 46 (n.n.): Látogatás a szentendrei művésztelepen. Színházi Elet, 1928. augusztus 12-18. Idézi: Haulisch 1977:19. 47
