Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - Erdősi Pe'ter: Villa Sancti Andreae a kalocsai érsek által közvetített parancsára a pilisi ciszterci apát és a budai olvasókanonok 1301 júniusában Szentendrére ment és a mise után összehívta a püspöki jogokat bitorló kékesieket, élükön az ott lévő bírót és az esküdteket, majd egy hónapon belüli távozásra szólította fel őket. Mivel ők nem engedelmeskedtek, a két egyházi személyiség júliusban újra megjelent a faluban; a mise végeztével a pápai utasítás szerint nyilvánosan kiközösítette a kékesieket, a szentendrei pap, valamint a hely- és környékbeli hívek jelenlétében.78 Az iménti eset az utolsó Árpád-házi király, III. András halála után fél évvel történt, ekkor ment a két pap Szentendrére. Nem tudjuk, hogy Tralusius mikor ragadtatta magát arra, hogy beavatkozzék a veszprémi püspök birtokán, hónapokkal, esetleg talán évekkel a büntetés előtt. Mindenesetre a papok intézkedésekor már nem ő a várnagy, ahogy Domokos sem volt már hivatalban, amikor a királyné megbüntette. A válaszlépés mindkét ízben akkor történt, amikor a hatalmaskodó várnagy már nem volt a színen. A büntetéssel késő királyi hatalom bizonytalansága lett volna az oka ezeknek az eseményeknek, úgy a kártételnek, mint a tiltakozásnak, vagy épp az udvar hallgatólagos beleegyezésével, netán biztatására követték el tettüket a várnagyok, abban a válságos, erőszakos eseményekkel terhes időszakban, amikor a királyi és az egyházi hatalom szembenállása többször is kiéleződött?79 A fenti esetek mindenesetre annak jelei, hogy Visegrád királyi váruradalmának nyomasztó közelsége érzékelhető volt az Árpád-kor végi Szentendrén. Ezek az események úgyszólván előre jelzik a falu történetének 1318-ban bekövetkező fordulatát: a király, I. (Anjou) Károly, azaz Károly Róbert és István veszprémi püspök által véghezvitt birtokcserét, amit nem sokkal később a főesperesség Budára való áthelyezése követ. Vajon miért hozták meg a felek ezeket a döntéseket? 137. kép 1. (Anjou) Róbert Szomolnokon vert ezüst garasának elő- és hátlapja, 1337 (FEMÚZ., Éremtár CKM 80.14.1) A birtokcsere okai Hosszabb folyamat, több ok együttállása, kapcsolódása vezetett odáig, hogy a püspökség megvált Szentendrétől, majd a főesperességét is elköltöztette. Az egyik indíték a püspöki udvarház megszűnése volt: 1318-ban a birtokcserét írásba foglaló oklevél már mült időben írt róla („villam nostram, que fuit curtis episcopalis”).80 Az 1240-ben még létező udvar feladásának konkrét oka és pontos időpontja ismeretlen, de valószínű, hogy nem annyira az épület valamiféle károsodása állt a háttérben - ami persze bekövetkezhetett a tatárjárással, esetleg a visegrádi várnagy pusztításaival -, mint inkább magának a funkciónak az épülettől való elválasztása. Ez összefügghetett a főesperesek távollétével. Tényleges működésük, mint láthattuk, Szentendrétől és a Pilistől távol eső jelentős teendőkkel járt. Olyannyira, hogy Veszprémbe költöztek, és jórészt ott éltek; szentendrei tisztségük betöltése mellett egyéb feladatokat is elláttak.81 A 13. század végén a visegrádi várnagyok erőszakos akciói talán már a püspökség által gyakorolt felügyelet gyengülését használták ki; és megfordítva, István püspök döntésében közrejátszhatott Visegrád nyomása. A birtokcsere okai közül I. (Anjou) Károly akarata volt a legnyomósabb. Szentendre történetének fordulata összefügg az Anjouk magyarországi berendezkedésével, különösen azzal, hogy a király Visegrád várát választotta székhelyéül. A hatalma megszilárdításáig súlyos küzdelem árán eljutó Károly 1317-ben ostrommal foglalta el Visegrádot riválisától, Csák 78 1301. július 6-án a pilisi apát és a budai olvasókanonok levele számol be az excommunicatio végrehajtásáról, Vili. Bonifác január 5-i és János kalocsai érsek királyi kancellár április 28-i levelét átírva. MNL OL, DF 200075. Kiadása: Mon. Rom. Vespr. IV. 314-315. Regeszta: VR 16-17 (2-4. sz.); Bakács 1982:106-107 (289-291); Anjou-oklt. I. 43,57,68 (2., 37., 62. sz.). 79 Szűcs 1993: 302-304,307-310,311-321,333-337,341. 80 A birtokcseréről mindkét fél saját oklevelet adott ki. I. (Anjou) Károly oklevele 1318. június 29-én kelt: MNL OL, DF 200098 (ennek másolata: MNL OL, DL 1922). Regeszta: Anjou-oklt. V. 78, 79-80 (175. sz., 177. sz.); VR 50 (96. sz.). Károly oklevelének léteznek átiratai 1320-ból: MNL OL, DL 2002, DL 2007. István veszprémi püspök oklevele szintén 1318. június 29-i keltezésű: MNL OL, DF 200099. Regeszta: VR 50 (96. sz.). Nem sokkal később a püspök a veszprémi káptalan előtt nyilatkozott és annak hozzájárulásával megerősítette a cserét. Ennek kapcsán: Anjou-oklt. V. 80 (178. sz.); VR 51 (97. sz.); illetve Koszta 2001: 200. 81 Koszta 2001: 200. 210
