Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
A középkori múlt Mátétól.82 A szentendrei birtokcsere gyorsan követi ezt a győzelmét, a döntés nyilvánvalóan a frissen megszerzett vár támogatását szolgálta, mégpedig egy olyan időben, amikor még zajlott a hatalmi harc. A ránk maradt oklevélből a király szándéka egyértelmű: a veszprémi püspökség birtokai Visegrád közelében fekszenek, ezért a király számára hasznosak, szükségesek, a vár nem nélkülözheti a használatukat.83 Az udvarház megszüntetésének indítékai azonban visszanyúlnak a 13. század második feléhez, és Buda város felemelkedése körül kereshetőek. A budai várhegyen a tatárjárás után épült, a túlparti Pest lakosságát befogadó város királyi kiváltságokkal rendelkezett és gyors fejlődésnek indult.84 A veszprémi püspökség már az 1240-es évek második felében kísérletet tett Buda plébániájának, illetve tizedének megszerzésére; 1248-ban magáénak mondhatta a Boldogasszonytemplom jövedelmeit, és az arra pályázó vetélytársaival szemben a pápához fordult panasszal. Törekvését hosszabb távon nem koronázta siker: a templom a megyéspüspök joghatóságától mentes királyi plébánia lett.85 A püspökség kísérlete azt az elemi érdeket jelzi, hogy pozíciót szerezzen Budán, abban a városban, amelynek növekvő fontosságát egy királyi központ létrejötte és több egyházi intézmény megtelepedése tette félreérthetetlenné. Már a 13. század második felében beláthatóak voltak egy budai ház előnyei a pilisi kúriával szemben; ha felszámolásának okát keressük, itt jó helyen járunk. A szentendrei udvarház felszámolása funkcionális értelemben csökkentette a birtok jelentőségét a püspökség számára, és csak idő kérdése volt, hogy meddig tartja ott a főesperességét.86 Még kevesebb oka maradt erre a birtokcsere után. E fordulat idején, 1318-ban és az elkövetkező néhány évben - mint láthattuk - a főesperesi tisztség nem volt betöltve, ami lehetett ugyan a hatalmi harc válságának következménye, de egy koncepcióváltás jele is. 1323-ra, amikor Károly legyőzi ellenfeleit, és úgy dönt, hogy Visegrádra viszi az udvarát, ismét van főesperes, mégpedig János mester. О azonban már aligha ragaszkodott a szentendrei központ fenntartásához. 1318-ban Károly még Temesváron tartotta székhelyét, de 1323-ban végleg eldőlt, hogy Visegrádra költözteti azt. Közben, a birtokcserének megfelelően, a szentendrei falu népe a területtel együtt átkerült a király birtokába, és talán új lakosokat is telepített oda a hatalom.87 Ezek a mozzanatok megadták az utolsó lökést: máshová kell vinni az egyházi kerület székhelyét. Talán nem tévedünk, ha feltételezzük, hogy János mint királynéi alkancellár - és felettese, Henrik püspök-kancellár - személyes tekintélye sem közömbös ebben az átalakulásban. A Buda melletti döntés kedvez a főesperesi kerület irányításának, a város fekvése központibb, mint az északabbra eső Szentendréé. Az 1318-as alku nem volt előnytelen a püspökségre nézve. A szentendrei tizedet megtartotta - egyházi joghatósága nem szűnt meg a falu fölött -, és cserebirtokokat kapott Zala megyében.88 Néhány évig talán eltartott, amíg a püspök megteremtette Budán a központ áthelyezésének előfeltételeit, de János mester főesperesként való utolsó említése (1323) után mintegy tíz esztendővel a főesperesség már a felemelkedő városban található.89 A változás Szentendre számára az egyházi központi jellegének a megszűnését jelentette. Elveszítette a veszprémi püspökség és főesperessége által háromszáz éven át adott funkcióját. Ugyanakkor átkerült egy másik rendszerbe, 138. kép Szentendrén feltárt Árpád-korifazék, 11-12. század (FEMÚZ, 80.53.1) 82 Búzás 1996:119. 83 „[...] eo quod castro nostro de Vissegrad vicinantur nobis admodum sunt utiles et necessarie, eorundemque usu dictum castrum nostrum commode carere posse non videbatur.” MNL OL, DF 200098. A püspök még két, kiterjedését tekintve szerényebb birtokot adott át a közelben: a Rosdszigeten egy szántót és egy kaszálót, a Duna túlpartján pedig egy halászóhelyet. 84 Györífy 1973: 295—297. A középkori Buda kapcsán általában: Végh 2006. 85 Gárdonyi (szerk.) 1936: 48-49 (34. sz.); Györífy 1973:299. 86 Györífy György értelmezése szerint nem is volt joguk itt tartani, mert királyi birtok lett (Györífy 1998: 697). „Noha Szentendre 1318. évi átadása a veszprémi püspök által a királynak azt eredményezte, hogy megszűnt a jogosultság a szentendrei főesperesség elnevezésre, a veszprémi káptalanban székelő főesperesei, kik közül 1323-ban János királynéi alkancellári tisztséget viselt, csak 1332 tájától változtatták nevüket budaira." 87 Az úgynevezett királyi népeknek a csere utáni említését a következő részben vizsgáljuk. 88 Anjou-oklt. V. 78 (175. sz.). 89 A pápai tizedjegyzékekben (1332—1337) a veszprémi püspökség szentendrei főesperessége helyett már budai főesperesség szerepel. A budai főesperességre: Mon. Vat. 1/1.373,384 (No. 184). Regeszta: Bakács 1982:149-151 (474. sz.). A kérdésre még: Tettamanti 1981:10; Tari 2000:198. 211
