Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - Erdőst Péter: Villa Sancti Andreae fizetésére kötelezte. Mivel nem engedelmeskedtek, Honorius utasította a bakonybéli és a vértesi apátot, továbbá a szentendrei főesperest, hogy szólítsák fel fizetésre a zágrábiakat és idézzék őket a Szentszék elé. Az egyházmegyének a pápai kúriáig jutó perében kapott megbízás következtetni enged a főesperes tapasztalatára, képzettségére. A tisztség betöltői közül az első név szerint ismert személy Demeter volt, akiről egy lokális konfliktus kapcsán hallunk. 1267-ben saját kerületében tartott vizsgálatot a veszprémi prépost társaságában, mivel Keszin egy pap a plébániát bitorolta.39 A veszprémi püspökség és a király kapcsolatába, a királyi környezetben való érdekérvényesítésbe, ügyintézésbe enged betekintést az az 1272. évi történet, amikor a Szlavóniában tartózkodó V. István király a püspök kérésére megerősíti az egyházmegye több zalai birtokát. Ekkor Heymo szentendrei főesperes és két veszprémi kanonok folyamodik egy Tapolcára vonatkozó intézkedés megerősítéséért.40 1290-ben Benedek veszprémi püspök - aki egyúttal királyi kancellár volt - többek közt Rugas főesperessel együtt mutatott be Erzsébet királynénak, IV. László feleségének egy oklevelet, amely a Zala megyei Kál-völgy boradó népeiről kapott adományt tartalmazott, és a pecsét megrongálódására hivatkozva kérte annak megújítását.41 József szentendrei főesperes az utolsó Árpád-házi király, III. András uralkodása alatt viselte tisztségét, de a trónutódlásért folyó harcok során, az I. (Anjou) Károly 1308-as koronázása utáni súlyos esztendőkben is betöltötte azt. 1297-ben a Nagysziget (a mai Csepel-sziget) papjai miatt tett panaszt az esztergomi érseknél, aki a papokat felszólította a püspök és a főesperes iránti engedelmességre, egyúttal megtiltotta a Nyúlsziget (a mai Margitsziget) premontrei szerzeteseinek is a szentségek kiszolgáltatását, ami főesperesi jognak számított.42 Az eset rámutat arra, hogy a keresztelésre, a bűnbocsánatra, a gyónás szentségének kiszolgáltatására, a temetések celebrálására vonatkozó joghatóságuk révén a főespereseknek komoly befolyásuk volt a korabeli lakosság életében, másrészt - az 1267. évi problémához hasonlóan - azt is jelzi, hogy ennek érvényesítése néha akadályba ütközött, amennyiben egy-egy plébánia népe a hozzá közel álló papokat részesítette előnyben a számára távoli autoritást jelentő főesperessel szemben. 1298-ban József mint főesperes és kanonok a veszprémi püspököt, a prépostot és a káptalant képviselte az esztergomi keresztes konvent és a káptalan közti perben. Miután a pápa által kijelölt bírák ítélete a konventnek kedvezett, kanonoktársával megjelent Budán az esztergomi érsek előtt, felolvasta egyháza fellebbezését, amelyet az érsek a pápa elé terjesztett.43 Ugyanebben az évben szintén az esztergomi érsek előtt képviselte püspökét procuratorként, másodmagával a veszprémi egyházmegye és a kalocsai egyházmegyéhez tartozó, Buda melletti birtokokkal is rendelkező bélakúti ciszterci apátság között a kelenföldi tizedek miatt folyó vitában.44 1310-ben a főesperes-kanonok ismét Esztergomban, a prépost és a káptalan előtt tiltakozott az ellen, hogy a püspökének és a káptalaninak járó tizedeket a királyi tárnokmester emberei egy Veszprém megyei faluban lefoglalták.45 1311-ben Gentilis bíboros, akit a hatalomért küzdő I. (Anjou) Károly támogatása végett küldött a pápa a Magyar 39 Demeter: „[...] coram magistro Demetrio archidiacono de Sancto Andrea de ecclesia nostra MNL OL, DF 200022 (Pál veszprémi püspök a Szentszék elé terjeszti ítéletét a keszi egyházat elragadó Albert presbiter ügyében). Regeszta: Bártfai 1938: 12 (55. sz.); Bakács 1982: 53 (101. sz.). 40 Heymo: „[...] magister Heymo archidiaconus sancti Andree in ecclesia Vespriminiensi MNL OL, DF 200025 (V. István király 1272. évi oklevele); MNL OL, DF 200674 (annak kései másolata). Kiadása: ZO I. 66-69 (49. sz.); Fejér CD IX/7. 684-688 (37. sz.) - tévesen a „beati Andree”alakkal. Kivonata: Fejér CD VII/2.18 (309. sz.); RA II/l. 154 (2209. sz.); Karácsonyi 1891: 70-71. 41 Rugas: „[...] Rugas archidiacono de sancto Andrea [...]”. MNL OL, DF 200716 (Erzsébet/Izabella királyné 1290-es oklevele). Kiadva: VO 92-93 (53. sz.); Szentpétery-Zsoldos (szerk.) 2008: 150-151 (239. sz.). A Kál-völgyi boradó népeket adományozó 1276. évi oklevélre: Szentpétery- Zsoldos (szerk.) 2008: 107—108 (168. sz.); RA II/2-3.167-168. (2723. sz.). 1295-ben III. András átírja az 1290-es oklevelet Benedek kérésére, és ekkor a püspök öt évvel korábban szerepelt munkatársai, köztük Heymo, már nincsenek jelen. RA II/4. 147-148 (4015. sz.). Rugas veszprémi kanonok, a merenyei uradalom igazgatója 1270-ben: Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: Bevezetés 10 (17. jegyzet). Rugas custos a veszprémi káptalanban 1271-ben: AUO III. 270-271. Egy Rugas nevű veszprémi őrkanonok 1320-ban: VR 54 (107. sz.). 42 József: „[...] magister Joseph archidiaconus de sancto Andrea [...]”. MNL OL, DF 200060. Lodomér esztergomi érsek 1297-ben a veszprémi püspök iránti engedelmességre szólítja fel az ellenük lázadó nagyszigeti papokat, kiközösítéssel fenyegeti meg őket, és megtiltja a Buda melletti szigeten élő premontreieknek, hogy a szentségeket kiszolgáltassák a főesperes jogait megsértve. Az oklevél kiadása: HO V. 81-83 (68. sz.); Knauz II. 396 (401. sz.), 397 (402. sz.), 417 (428. sz.). Regeszta: Bártfai 1938: 28 (153. sz.) - ahol tévesen János név áll a József helyett; Bakács 1982: 98 (260. sz.). Az 1297. évi kiközösítést a csúti prépost 1309-ben kihirdeti: MNL OL, DF 200086. Az oklevél kiadása: Knauz II. 591 (650. sz.); Fejér CD IX/7.734-735 (68. sz.). Regeszta: VR 31 (41. sz.); Bakács 1982:112—113 (316. sz.). A Szent Mihályról elnevezett margitszigeti prépostságra: F. Romhányi (főszerk.) 2007 („Buda-Nyúlsziget, Premontrei prépostság” szócikk). 43 „[...] magister Joseph archidiaconus de sancto Andrea [...]”. MNL OL, DF 200064 (Gergely esztergomi érsek levelében, amellyel 1298-ben a káptalan fellebbezését elküldi VIII. Bonifác pápának). Kiadva: HO VIII. 372-376 (310. sz.); Mon. Rom. Vespr. II. 379-381 (615. sz.). 44 Az ügy Gergely esztergomi érsek 1298. július 10-i átíróleveléből ismert: MNL OL, DF 200067. Részleteinek kiadása: Gárdonyi 1936: 327- 330 (302-304. sz.), 331-332 (306. sz.). A főesperes említése: „[...] Joseph archidiaconus de Sancto Andrea [...]”, illetve „[...] magistro Joseph archidiacono de Sancto Andrea[...]”, Gárdonyi 1936: 329, 331. Az ügy egyik mozzanatának kiadása: HO VIII. 376 (311. sz.). A bélháromkúti ciszterci apát jóváhagyása a bélakúti apát és a veszprémi püspök megállapodásáról 1298 szeptemberében: Gárdonyi 1936: 341 (308. sz.). Vilmos bélháromkúti apát 1302. évi átírólevele: MNL OL, DF 200079, DF 200081. Regeszta: Bártfai 1938: 30 (162. sz.). A kérdéshez még: F. Romhányi (főszerk.) 2007 („Pétervárad (Bélakút)” szócikk). 45 Tiltakozás az esztergomi prépost és a káptalan előtt: MNL OL, DF 200087. Regeszta: VR 33-34 (48. sz.); Bakács 113 (318. sz.). Rövid említése: Fejér CD IX/7.125 (75. sz.). 204
