Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Villa Sancti Andreae: a középkori múlt
Darkó Jenő - E rdősi Péter Villa Sancti Andreae: A középkori múlt Ulcisiától Szentendréig A veszprémi püspökség Szentendre nevű faluját hat évszázad választja el településtörténeti előzményétől, az ókori Róma Duna menti határvonalát védő limes tagjától, Ulcisiától. A kettő között nem húzható valamiféle töretlen ív, amely összekötné az antikvitást a középkori magyar történelemmel.1 A római uralom 5. századi megszűnése után a település nem maradt folytonosan és sűrűn lakott: legfeljebb egy olyan, hosszú szünetekkel tagolt, szaggatott használat képzelhető el, melynek során a földrajzilag kedvező és a rómaiak korának építményei által kijelölt helyet időről időre megtalálják az újabb és újabb népcsoportok. Ennek, s nem a késő antikvitástól a középkorig tartó állandóságnak lehet jele a népvándorlás korának két kiemelkedő jelentőségű lelete - a langobard temető (6. század), és az avar kori „fejedelmi lelet” (7. század eleje) Szentendre környékén.2 Nem kisebb a bizonytalanság a térség honfoglalás kori benépesülése esetében sem. Anonymus kései híradásai és a törzsi helynevek nem támasztják alá megnyugtatóan azt a tézist, amely szerint a fejedelmi család és környezete az ország közepét szállta volna meg a honfoglalás idején, mivel a régészeti leletek alapján „az ország földrajzi, s feltételezetten uralmi középpontjában, a Duna mentén nem mutatható ki intenzív korai megtelepedés”.3 Későbbi írásos forrásokból és helynevekből visszakövetkeztetve azonban valószínűsíthető, hogy a Pilis keleti pereme már a honfoglalás után, a korai Árpád-korban a Rosd, a Kalász, a Kartal nemzetség szállásterülete lehetett.4 A Duna mentén, a Szentendrei-sziget két oldalán talált leletek 10-11. századi telepek, falvak emlékeiként értelmezhetőek.5 A leendő Szentendre északi határában, a Török-völgyben a kora Árpád-korra, a 10. századra datált tizenkilenc sírból álló temető „egy szegény családi közösség” emlékét őrizte meg.6 A közelben Pomázon, illetve Szigetmonostoron is kerültek elő a korszakhoz kötődő leletek. Mai tudásunk szerint azonban nem állapítható meg pontosan, hogy mikor és hogyan alakul ki az a település, amely majd később a Szentendre nevet kapja: esetleg már nem sokkal azt követően, hogy a magyarok elfoglalják a Dunántúlt, 1 Kötetünk koncepciójának megfelelően a középkori Szentendre első írásos említésénél korábbi előzményekkel nem foglalkozunk részletesen. A római kori település, Ulcisia terjedelmes (és itt a teljesség igénye nélkül hivatkozott) szakirodaimára: Soproni 1958; Maróti-Topál 1980; Dinnyés et al. 1986; Soproni 1975; Maróti 2003; Ottományi 2007; Kovács 2007. A szakirodalomban és a köztudatban egyaránt elterjedt névalakok - „Ulcisia Castra”, majd a 4. századtól „Constantia Castra” - korrekciójára: „A castra nem az Ulcisia tulajdonnévhez tartozik, hanem a forrásban, az Itinerarium Antonimbtn a helynév értelmezője. A Castra Constantia pedig egy felirat téves értelmezésének következménye.” Tóth E. 2006: 27; v.ö. Kovács 2007: 215 (és a 19. jegyzet). 2 A mai város déli részét képező Pannónia-telepen feltárt langobard temetőre: Dinnyés et al. 1986: 281-283 (28/25. lelőhely). Ettől délre, a Pannónia-dűlőben, egy téglavető területén előkerült különös jelentőségű avar „fejedelmi lelet”-re: Dinnyés et al. 1986: 290—292 (28/44. lelőhely); Soproni 1958: 45; Pásztor—Simon 2007: 400,420,422. 3 Tettamanti 2001:13.Tettamanti Sarolta itt ismerteti Györfly György tézisét és Kristó Gyula ellenérveit is. Az Árpád nemzetség szállásterületének hollétére vonatkozó elméletek rövid összegzésére: Makk é.n. [2004]: 119-120. 4 Zsoldos 2001: 41. 5 Tettamanti 2001: 21-22. 6 Dinnyés et al. 1986: 273-274; Tettamanti 2001: 16,23. 199
