Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban udvar Vasvárnál békét kötött az ellenféllel. A Dunáig terjedő érsekújvári vilajet megszervezésére a Magyar Királyság Komárom új erődjének építésével válaszolt." 1668 áprilisában Pest-Pilis-Solt megye királyi utasításra vizsgálatot tartott azokról a károkról, amelyeket a hódoltság keresztény lakosságának okoztak török uraik. Akárcsak a hódoltsággal határos többi megyének, egy esetleges diplomáciai tárgyalás előkészítéseképpen kellett bizonyítékokat gyűjtenie, ellensúlyozva egy hasonló vizsgálatot, amit a budai pasa rendelt el a keresztények okozta sérelmek ügyében. Pest-Pilis-Solt megye elöljárói Fülekre rendelték a községek képviselőit, hogy kikérdezzék őket. Hosszú, tizenkét pontból álló, nemcsak kiegészítendő kérdéseket, hanem előre megfogalmazott, általuk csupán megerősítendő állításokat is tartalmazó listával faggatták a tanúkat. Szentendréről ketten utaztak Fülekre, a hatvanesztendős Lázár János és Tóth Máté nevű társa.99 100 Négy kérdésre válaszoltak, a többire nem volt mondanivalójuk - ez nem volt ritka a sok esetben sematikus válaszokat is tartalmazó kihallgatás egészében. Lázár és Tóth igennel felelt arra, hogy a törökök - a szokásos adón felül - a kötelező munka új fajtáit is végeztetik a lakossággal, és „mindent kell adni, úgymint vágómarhát, vajat, mézet, egyszóval nincs oly iniuria, kivel a szegénységet nem terheli”. Kérdezték őket a „marhabeli” kárról, de arról nem tudtak pontos számot adni. „Az újvári szekerezést szüntelen continuálják”, mondták, vagyis a törökök őket is befogták a nemrég elfoglalt Érsekújvár építése körüli munkára. Eljutott hozzájuk a hír, hogy egy épülőfélben lévő rész leomlott és mintegy háromszáz keresztény munkást temetett maga alá temetett. „Az elmúlt háborúságban elpusztult s nyomorúságos állapot jókat sem tekintvén ezen falunak ura, hanem mindenféle kegyetlen, kimondhatatlan adózást, fizetést kell tenniek az török uraknak.”101 Ugyanakkor 1668-ban, ugyanabban az évben, amikor a megyei adókivetés mindössze egyetlen portával számolt Szentendrén, és annak két lakosa Füleken beszámolt a terhekról, a már elemzett tanúvallatás során korántsem egy kimerült és enervált, hanem inkább egy meglehetősen eleven jobbágyközösség tanúi szólaltak meg. A Wattay Pálnak a Budai-örökséghez való jogát vizsgáló megyei eljárás jegyzőkönyve, amely magába foglalta a rácok behozatala kapcsán elemzett vallomásokat, további részleteket tár fel a szentendrei jobbágyok kapcsán. A tanúvallatást végzők összesen huszonhat jobbágyot, köztük tizenhárom szentendreit hallgattak ki.102 A biztosok Szentendrére érve egy Zichy-jobbágy házában láttak munkához. Megszólalt a 40-es évei végén járó Lukács Pál, aki - mint fejezetünk elején láttuk - jó 30 esztendő múlva, öreg korában beszélt újra a falu múltjáról. Zichy Istvántól tizenkét, a másik helyi birtokostól, Muslay Boldizsártól pedig egy jobbágy felelt a kérdésekre. A jegyzőkönyv nem a település környékének helyrajzi adottságaira világít rá, mint a határjárás 1652-ben, vagy Lukács beszámolója 1697-ben, de a 16. századi defterek, óta ez a legtartalmasabb forrás a szentendrei lakosságról. A tanúskodásra hatóságilag kiválasztott tizenhárom férfi adatai és elbeszélései nemcsak az 1650-as évek előtti, fent már ismertetett gazdasági erőkifejtéséről és konfliktusairól informálnak, hanem egyéb, máshol nem látott aspektusokba is betekintést engednek. A tanúvallatás évében, 1668-ban mindössze egy porta szerepelt a falu nevénél103 - ám a jegyzőkönyvből kibontakozó kép sokkal izgalmasabb, mint amilyenre e sivár adat alapján gondolnánk. A tizenhárom jobbágy közül kilencnek a neve gyakori, megszokott magyar név - Borbély, Dobó, Kovács, Lázár, Lukács, Molnár, a kétszer előforduló Nagy és Szabó -, akárcsak a 16. századi defterekben szereplőké, és szemmel láthatóan sok esetben mesterséget jelölnek. Egyiküket Tóthnak hívják, és a magyar nyelvben kevésbé ismerősen csengő Baricz, Bukri, Polika nevek is elhangzanak: ezek közül néhányra 1697-ben Lukács Pál még emlékszik.104 A közösség - amennyire a meghallgatottak köre ezt reprezentálhatja - nyelvi-etnikai szempontból jelentős részben magyar lehetett, azonban a nevek áttekintése arra utal, hogy lehettek közöttük elmagyarosodott vagy magyarul tudó, más etnikumok99 A komáromi Újvár 1663-1673 közötti építkezéseire: Kecskés 1984: 130-133. 100 A megye által kiküldött bizottságban részt vett Wattay Pál szolgabíró, Pomáz és Kalász új ura is (Purjesz 1958: 185,196 - 139. jegyzet). 101 Purjesz 1958:175 (20. jegyzet), 180,196,200. Az újvári építkezésekre: Blaskovics 1989:13-14. Ennek kapcsán lásd még mész szállítását a budai, az esztergomi és a székesfehérvári szandzsákból 1665-ben Újvár helyreállítási munkálataihoz (Fodor 1979: 382). 102 PML, IV.l.j, No. 17. 58. Regesztája: Borosy 1998-2000: II. 83. A biztosok tevékenységüket Szirákon kezdték 1668 utolsó napján, és az újesztendőben is rászántak egy napot; májusban folytatták, ekkor jártak Szentendrén, majd Óbudára és Dunakeszire is elmentek. A szentendreieken kívül vallomást tett tíz óbudai jobbágy a Zichy-, és három pócsmegyeri az Esterházy-birtokról. A tanúvallomásokban semmi nem merült fel az ellen, hogy a Bolgár által elfoglalt, az általa bírt helyek az örököseire szálljanak. A két településsel szomszédos Óbuda és Szentendre lakosai sem szóltak ellenük, a Bolgár-lányoknak és Wattaynak kedvezően tanúskodtak. Úgy látszik, Zichy István sem állított akadályt Wattay Pál elé. Az 1660 körüli, Bolgár elleni pereskedés motívuma nem került elő a vallomásokban, azóta talán elsimíthatták az ellentétet. Zichy nem instruálta jobbágyait afféle történet előadására, amely megnehezítette volna korábbi riválisának utódlását a szomszédos falvakban. A vallomások egyöntetűen azt támasztották alá, hogy Budáin kívül nem volt más birtokos a múltban, és lányai révén Wattay Pál birtokolja mindkét helyet. 103 A vármegye általi adókivetésben (Szakály 1995: 98). 104 Lázár és Tóth a fentebb említett érsekújvári ügyben, Füleken is tanúskodott. 193
