Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Darkó Jenő - Erdőst Péter: Falu a hódoltság peremén hoz is kötődő személyek. A 16. századi defterek, névanyagához képest ilyen értelemben nem következett be lényeges változás.105 A múltbeli birtokbírásról általában indokolt a legidősebbeket kérdezni, de a megyei biztosok több generációból is kerestek tanúkat. A magát 95 évesnek mondó aggastyán állt az életkori skála egyik végpontját, a másikon pedig egy 25 éves fiatalember. A meghallgatottak többségének kora 30 és 60 év közötti volt, egyenletes eloszlásban, hisz évtizedenként három-három főt kérdeztek ki a biztosok. Az életkoroknak ez az 1660-as évek végi mintája arra enged következtetni, hogy a legutóbbi évtizedekben a közösség még meg tudott újulni, a visszaemlékezések pedig jelei annak, hogy a szentendreiek rendelkezhettek a generációk közötti tudás átadásának biztosítékával. Az ekkor 40 évei végén járó Lukács Pál fia még majd csak ezután, 1674-ben vagy akörül született.106 A Zichy-domínium közeli helységeivel fennálló kapcsolatokra példa egy szentendrei és egy óbudai jobbágy rokonsága, illetve egy nősülő fiatalember átköltözése Bogdánba. A jegyzőkönyv az utolsó pillanatfelvétel a lakhelyéhez kötődő közösségről. Mi történt vele a következő években? Nyilvánvaló az adók és szolgáltatások kivetésekor megadott portaszám könyörtelenül csökkenő tendenciája. S ha az eddigiekben a csökkenést talán indokolhatta a lakosság esetleges adók előli bujkálása vagy egyéb ügyeskedése, az 1680-as évek katonai eseményei már nem hagynak kétséget a helyben élő szentendreiek létszámának tényleges fogyatkozásáról. Két birodalom és két civilizáció korántsem átj árhatatlan határán a szentendreiek nem szigetelődhettek el a külvilág híreitől. Ennek példája, hogy az 1668-as jegyzőkönyv szerint a legidősebb tanú olyan, hallomásból ismert eseményre emlékezett, amely Nógrád várában, Esterházy Pál asztalánál történt. Az 1660-as évek második felében, tőlük meszsze, magyar főurak, köztük a nádor, a királyuk ellen szervezkedtek; a szentendreiek nem láttak bele a nagypolitika és a hadvezetés titkaiba, ilyen hírek aligha jutottak el hozzájuk. De az 1680-as években nagyon is tudhattak Thököly Imréről és a közelben megszervezett, a török által támogatott rövid életű felső-magyarországi államáról. Eljuthattak hozzájuk Kara Musztafa nagyvezír, továbbá a budai pasa és Thököly hadmozdulatainak hírei, például az, amelyik a Fülek leégésével járó 1682-es akciójáról szólt, és a várban székhelyét tartó megyei szervezetet súlyosan érintette.107 Fülekről már csak azért is tudniuk kellett, mert az előző évben az országgyűlés ottani ingyenmunkára osztotta be Pilis megye egész népét.108 Értesülhettek a távoli Bécs ostromának híréről is 1683-ban - amikor Thököly katonái a Duna bal partján vonultak a törökök támogatására vagy arról, hogy Lotharingiai Károly herceg Komáromnál Érsekújvár ellen készül. Akár a saját bőrükön is tapasztalhatták, hogy Bécs alól özönlik vissza a megfutamított török sereg, Párkánynál a keresztények győznek és lángba borul Komárom.109 „Szent Endire” 1675-ben pusztaként jelent meg a török földesúr birtokainak összeírásában.110 A császári katonaság téli elszállásolását szolgáló porciót 1683-ban csak háromnegyed porta után vetették ki ugyanott; Óbudán ekkor három portával, Pomázon negyeddel, Bogdánban háromnegyeddel számoltak.111 A lakosság zöme feltehetőleg nem várta meg az 1683-as esztendő katonai eseményeit. Lukács Pál 1697-ben úgy emlékezett, hogy kilenc éven át állt üresen a faluja. A szerbek érkezésének 1690. évi időpontjából visszaszámolva már az első budai ostrom előtt, 1681-ben ez lehetett a helyzet. Talán már az 1670-es években, legkésőbb Thököly Imre magyarországi háborúival egyidejűleg megkezdődhetett Szentendre általános elnéptelenedése. 105 Hasonló a helyzet Óbudán, ahol a 16. és a 17. századi névanyag összevetésével megállapítható, hogy „zömmel magyar, kálvinista lakossága meglehetősen folytonos volt”, és néhány német szerepelt benne (L. Gál 2000: 228). Az etnikai arány a németek 1703. évi nagyarányú betelepítésével változik meg (L. Gál 2000: 229). 106 Az 1697-ben felvett tanúvallomás szerint Lukács fia 23 éves volt. MNL OL, P 707, Fasc. 207,4.3. 107 A megyét érintő, 1682-es és az azt követő hadi eseményekre: Bánkúti 2005:11-13; Galgóczy 1876:1.36. Fülek ostromára: Bánlaky 1928-1942: XVI. 449-452. 108 Az országgyűlés Pest és Pilis megyét Fülekhez osztja be: CIH IV. 268—269 (1681. évi 7. törvény 10.§). 109 Thököly részvételére a Bécs elleni felvonulásban, 1682 júniusi hadműveleteire és a Bécs elleni 1683-as hadjáratra: Bánlaky 1928—1942: XVII. 3-37, különösen 9,11,16-17. Thököly felvonulására: Kecskés 1984: 141-142; Bánkúti 2005: 11. Az 1683-as Bécs alóli visszavonulásra és az azt követő eseményekre (Párkány, Esztergom, Szécsény visszafoglalására): Varga 2007a: 197-218. Lotharingiai Károly Érsekújvár ellen vonult, de aztán Esztergom felé fordult (Bánlaky 1928-1942: XVII. 37). Komárom város égésére: Gyulai 1890: 50; Gyulai 1894: 65; Kecskés 1984: 142. Bécs felmentése után, Párkány (október 7-i) felmentésére: Bánlaky 1928-1942: XVII. 39-42. Esztergom (október 27-i) bevételére: Bánlaky 1928—1942: XVII. 42-46.1683 nyarának polgárháborús állapotaira: Varga 2007b: 162. Ugyanakkor 1683 októbere végén (a párkányi csata után, Esztergom visszavételekor) császári csapatok pusztítottak Vácon, Zsámbékon, Válón és Pesten, naszádosok pedig decemberben rajtaütöttek a visegrádi parton (Varga 2007a: 212). 110 Hadzsi Omer tímárja az Esztergomhoz tartozóként leírt Telkit, Perbált és Szentendrét más, Nyitrához, Váchoz, Budához, Pesthez tartozó falvak és puszták mellett foglalta magába. Blaskovics 1989: 828-829; Hegyi 2007: II. 568. 111 Téli elszállásolást szolgáló portiók felosztására (portaszám alapján 1683-ban): Szakály 1995:106. 194
