Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Darkó Jenő - Erdőst Péter: Falu a hódoltság peremén A Buda elfoglalását követő két évben a törökök kiszélesítették a város védelmi zónáját. 1543-ban a szultáni sereg elfoglalta Székesfehérvárt,Tatát és Esztergomot, és török kézre került Vác is. Visegrád a budai pasa 1544. évi hadjáratától fogva az Oszmán Birodalmat védte.14 A hadi események következtében elköltöztek a Magyar Királyság központjához kötődő intézmények. Budán megszűnt a királyi udvar, Szulejmán 1541-ben Erdélybe küldte Szapolyai János király özvegyét, Izabellát, újszülött fiával és kíséretével. A királyság elvesztett központjának bizonyos funkcióit Pozsony töltötte be, itt üléseztek tovább az országgyűlések. Az esztergomi érsekség Nagyszombatba került és rezidenciát tartott fenn Pozsonyban, a váci püspökség története pedig Nógrádon folytatódott tovább. Helyet változtattak a Szentendre fölött befolyást gyakorló intézmények is. Pest és Pilis megye szervezete elhagyta a hódolt területet, a közgyűlések helye eleinte változott, de idővel Fülek vára lett a megyei hatóság központja. Visegrádot - amelynek várnagyai egykor Pilis megye ispánjaiként is szerepeltek - katonai szempontból Komárom pótolta. A veszprémi püspökség, amely egykoron a 14. század elejéig birtokolta Szentendrét, Sümegen folytatta működését.15 Bár a hadi események többször érintették a Buda közelében fekvő településeket, a hódolt Pest és Pilis megyében bekövetkezett pusztulás, elnéptelenedés időrendje, üteme még kutatások tárgyát képező kérdés, amelyre nincs egyszerű válasz.16 Szentendrén két adat is fogódzót nyújt a fent ábrázolt politikai és katonai folyamat során bekövetkezett események helyi következményeit és idejüket illetően. A szentendrei egyház tizedének negyede (quarta) a veszprémi káptalan jövedelme volt. A káptalan krónikája említi, hogy — miután a szultán bejövetelét, majd távozását követően az ország két pártra szakadt - behajthatatlanná váltak Buda környékén a püspökség tizedei és a káptalan quartái, köztük a szentendrei is: ezeket az „idegenek elfoglalták, és ez évben, 1535-ben sem bírjuk őket”.17 A veszprémi káptalan tehát valamikor 1526 és 1535 között elveszítette a faluból nyert jövedelmét; ellenben az, hogy a fentebb idézett krónikában szereplő idegen jelentésű alieni kifejezés a török ellenségre, vagy egyszerűen a pártharcokból hasznot húzó riválisokra vonatkozik, nem egyértelmű.18 Akárhogy is, a veszteség a jelek szerint már a Mohács utáni első években bekövetkezett. Az ütközet évében a veszprémiek még a szokásos módon bérbe adták a quartát, és a jövedelmét beszedték. A következő esztendőben már nem volt bérlőjük, és egy kanonoktársukra bízták a teendőket, aki csupán két hordó bort tudott beszedni a kezelésére bízott tizedek és quartáк után — nemcsak Szentendréről, hanem egyéb helyekről is. 1528-ból pedig már csak arról kapunk hírt, hogy a jövedelem kezeléséről az előző évihez hasonló módon intézkedtek, de bevételt nem jegyeztek fel.19 Miközben a veszprémi egyháznak le kellett mondania a szentendrei quartától, Szapolyai János király számára nem veszett el a falu, amint azt az egyik intézkedése tanúsítja. 1539-ben elrendelte, hogy a falu bírája és esküdtjei tartsanak 121. kép Kardmarkolat töredéke, 16. század (FEMÚZ, T 74.37.1) 14 Esztergom, Székesfehérvár, Visegrád kapcsán: Hóman-Szekfu 1935-1936: III. 46; Bánlaky 1928-1942: XIII. 197-207, 214; Sinkovics 1987: 228-230; Hegyi 2007: II. 549. Tata kapcsán: Kiss é.n. [1992]: 5-7; Tóth S. L. 1998: 20; Hegyi 2007: II. 643. (Az utóbbiban olvasható, hogy az 1543-ban lerombolt várat a támadók nem tartják meg, így Ferdinánd helyrehozatja, ám 1558-ban török kézre kerül.) Vác kapcsán: Hegyi 2007: II. 525. (Ebben a munkájában Hegyi Klára helyesbítette a Vác többszöri bevételével kapcsolatos korábbi feltevéseket.) Esztergom kapcsán: Hegyi 2007: II. 686. Székesfehérvár kapcsán: Hegyi 2007: II. 972. 15 Izabella távozására: Veress: 1901:189-194; Kubinyi 1973:228-230. Pozsony a fővárosi szerepére: Pálffy 2013. Az országgyűlésekre: Pálffy 2011: 288—306. Az esztergomi érsekségre: Fazekas 2005: 343-344. A váci püspökségre: Vass 1983: 78, 86; Molnár 2001. Pest, Pilis és Solt megyére: Galgóczy 1876-1877:1. 35; Horváth L. 1995:192-196; Szakály 2001: 394-400. Visegrádra/Komáromra: Kenyeres 2008: 441; L. Gál 1988: 26. A veszprémi püspökségre Sümegen: Molnár 1998: 72. 16 A térségben végbement változásokról a főhatalom változásaival összefüggésben Kubinyi Andrásnál (Kubinyi 1973:207 skk) és Szakály Ferencnél (2001: 329—335) olvashatunk. A „sommás megállapítások” körültekintő értékelésére: Szakály 2001: 329. 17 Kredics—Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: 317. 18 Lásd ennek kapcsán azt a tényt, hogy az óbudai káptalan préposti javadalmainak eladományozásából mindkét király hasznot húzott (Kubinyi 1973: 222). 19 A veszprémi káptalani számadáskönyv adatai a szentendrei quartáról (1526-1528) megtalálhatóak: Kredics-Madarász-Solymosi (szerk.) 1997: 279,290,301. 178
