Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Darkó Jenő - Erdősi Péter: Falu a hódoltság peremén: Szentendre a török korban
Szentendre a török korban vizsgálatot egy özvegyasszony panasza miatt, és adassák vissza a tőle jogtalanul elvett erdőt és kaszálót.20 Ez az országos és megyei szintű eseményekhez mérten parányi történet arra enged következtetni, hogy az ország kormányzatának rendszere itt ekkor még működött, a királyi hatalom elért a faluig, sőt még a falusi igazságszolgáltatás is cselekvőképesnek tűnik; azt persze nem tudjuk meg, hogyan folytatódott az ügy. Helyi szinten mégis ez volt az utolsó, dokumentált pillanata a királyság megszokott működésének, mielőtt az ország fővárosát elfoglalták a törökök. Az 1520-as és az 1530-as évek adatai egyrészt tehát azt jelzik, hogy a török megjelenése utáni válság itt sem volt ismeretlen, ez fejeződött ki a veszprémi egyházi intézmény veszteségében, másrészt azon feltevésnek is alapot adnak, hogy az élet helyi keretei nem szenvedtek visszavonhatatlan károkat. Kérdés, hogy mi történt a szentendreiekkel az 1541-es fordulatot közvetlenül követő években: a válasz pedig a török adóösszeírásokban kereshető. A hódoltság berendezkedése A Duna-kanyar településeinek sorsát Buda elvesztése előrejelezte, Esztergom, Vác és Visegrád bukása pedig 1543-1544-ben megpecsételte.21 Szentendre a hódolt terület része lett, az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság közötti - a Duna vonala mentén haladó, a török kézre került Esztergom, Visegrád, Vác és nógrádi várak által kijelölt, katonailag jelentős - határ közelében. A magyar határvédelmi rendszerben a kassai székhelyű felsőmagyarországi főkapitányság, regionális szinten mindenekelőtt Komárom vára állt szemben a török erősségek láncolatával.22 A falu hirtelen egy hatalmas birodalom peremén találta magát. Történetét másfél évszázadra földrajzi pozíciója határozta meg: egyfelől az a tény, hogy a törökök felől nézve a védelmi zónájukban helyezkedett el, a budai vilájet székhelyévé tett egykori magyar főváros előterében és Visegrád hátában. Másfelől sorsának alakulását az befolyásolta, hogy magyar oldalról szemlélve abban a határ menti sávban feküdt, amely elég közeli volt ahhoz, hogy hirtelen rajtaütések célpontja, birtokszerzés, adomány forrása, s az ott továbbra is végzett magyar adószedés tárgya legyen. A térségben tehát érvényesült a hódoltság és a Magyar Királyság határvidékére jellemző kétszeres függés, ez nyilvánult meg a kettős adóztatásban, amely mindkét részről népességi, gazdasági adatokat nyújt, más helységekkel együtt többek között Szentendréről is. A Magyar Királyságban berendezkedő török hatalom Budát tette a hódoltságban elsőként létrehozott igazgatási egység, a vilájet székhelyévé. A budai vilájet tizenöt szandzsákból állt, élén a pasai rangot viselő budai beglerbéggel, a katonai és a világi közigazgatás vezetőjével. A nagy kiterjedésű budai szandzsák hat, náhije elnevezésű kerületre tagolódott. Szentendre a visegrádi náhije része lett, akárcsak a Szentendrei-sziget és az olyan környékbeli települések, mint Pomáz és Maros. Az oszmán közigazgatási egységek csak ritkán igazodtak az elfoglalt megyék területéhez — Pest és Pilis megye területe sem adott mintát a budai szandzsák határainak megállapításához -,23 de Szentendre esetében elmondható, hogy nem változott a fölé rendelt regionális központ. Ahogy az egykori Pilis megyében Visegrád várához szolgált, úgy most is a körülötte szervezett náhijehez tartozott, a térszerveződés adottságainak, logikájának megfelelően. Besorolása azonban nem zárta ki azt, hogy a hatalom budai munkára is kirendelje a szentendreieket. 122. kép II. Szulejmán Kosztantanijében (ma: Kosovo Po/je, Montenegró) réz mangirjának elő- és hátlapja, 1680-as évek vége (FEMÚZ, Éremtár 2015.8.1.2) 20 1539. március 31., Keresztyényi (Kereztynyh) János özvegyének esete: Bártfai 1938: 381 (1533. sz.). Az ügy értékelésére: Szakály 2001: 333. 21 Hegyi 2001: 256-257; Hegyi 2007:1. 76-77; L. Gál 1988: 26. Visegrád várának török katonaságára: Hegyi 2007: II. 549—569. 22 A Buda körüli védőgyűrűre: Hegyi 2001: 257-261. Az Esztergom, Visegrád, Vác és nógrádi várak által kijelölt határszakaszra: Hegyi 2007: I. 83-84. A magyar rendszerre: Pálfiy 2011:151. A Duna katonai jelentőségére, a naszádosok történetére: Szentkláray 1885. 23 A budai szandzsák 1559-es kiterjedésre: Káldy-Nagy 1977: térképmelléklet. A szandzsák területének viszonyítására Pest és Pilis megyééhez képest: Hegyi 2001: 270-271. 179
