Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században tős, török és magyar kihasználásának befejeződése már önmagában is előnyt jelentett. A Zichy család magánföldesúri időszakának kezdetével, majd a hódoltság végeztével Szentendrének — a 14. század óta először - szűnt meg az a funkciója, hogy egy vagy több vár kiszolgálását biztosítsa. Mezővárosi fejlődésére nézve kedvezőnek bizonyult az a térbeli momentum, hogy a török uralom után az olyan, egykor meghatározó központok, mint Visegrád város és Nagymaros királyi mezőváros, nem nyerték vissza régi jelentőségüket, falusiassá váltak.109 A 18. századi Szentendre környezetében Óbuda lett az a település, amelynek fontossága a középkorihoz mérhető: az egykori királynéi központ ebben az időszakban a Zichy-uradalom birtokközpontja volt, ám szabad királyi városi kiváltságai visszaszerzéséért folytatott küzdelme nem járt sikerrel, így mezővárosként folytatta az életét. A Duna túlpartján, a sziget túloldalán, Vác, a püspöki és káptalani székhely virágzik fel újra. Mezővárosok, akárcsak Szentendre, és hozzá hasonlóan profitálnak Duna-menti fekvésükből. A folyó, amely a hódoltság idején két államot választott el egymástól - és amely ebben a minőségében komoly katonai jelentőséggel is bírt —, most már egyazon állam területén belül kínálta a vízi szállítás előnyeit, aminek a szentendreiek hasznát vették a török uralom alatt maradt balkáni területekhez fűződő kapcsolataik működtetésében. Ez a sok szempontból az adott időpillanatban igen kedvező térbeli és gazdasági helyzet akkor bizonyul majd szűkösnek, amikor Buda és Pest fejlődése hátráltatja Szentendre további kibontakozását. Míg az óbudai uradalmon belül Szentendrét különleges színfolttá tette délszláv lakosságának jelenléte, nem lévén más településein balkáni eredetű népcsoport, ugyanez közös nevezőre hozta az uradalmon kívül olyan helyekkel, ahol jelentősebb szerb közösség élt. A budai és pesti szerbekkel fennálló kapcsolatot jelzi az a már említett tény, hogy a budai ortodox püspökség székhelye Szentendrén működött, de számolnunk kell mind a „rácok”, mind a „görögök” családjainak egyelőre sajnos kevéssé feltárt, de az említett közösségeket alighanem jelentős hálózatban összefűző szálaival. Az ennél távolabbi családi kötődések kapcsán elegendő talán felidéznünk, jóllehet már a 19. századból, Arany János ismert sorait a Ráckevére férjhez adott szentendrei menyasszony történetéről, e kutatási terület perspektíváit jelezve.110 100. kép A szerb privilegiális szentendrei kereskedő társaság által emelt kereszt a Fő téren, 1763 (Magántulajdon; fotó: Majorossy Judit, 2013) 101. kép A szerb privilegiális szentendrei kereskedő társaság jelvényével ellátott csengő, 19. század (FEMÚZ, T 74.7.1) 109 Faragó 1999:139. Visegrádra: Magyar 1998; Magyar 2001. 110 „Duna vizén lefelé úsz a ladik, / A ladik, / Róla muzsikaszó, muzsikaszó, csimpolyaszó / Hallatik; / Juhaj! viszik a piros almát, barackot, / Juhaj: Kevibe Szent-Endréről menyasszont!” Arany János: Népdal (1877). 158
