Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdőst Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században Végül, a kapcsolatoknak a pilisi térségen, az uradalmon, sőt az országon kívüli változatát képviseli a már említett távolsági kereskedelem. Ha a 18. századot megelőző forrásanyag sokkal hiányosabb is, nem lehet a véletlen műve, hogy kiterjedt hálózatok helyett behatároltabb térben írható le a középkori és a török kori falu. Míg a 17. századi betelepülés nyomán Szentendre ortodox egyházi központtá lépett elő, és e minőségében, illetve a szerb kapcsolathálóban Buda és Pest számára fontos referencia, Pest mint megyeszékhely, Óbuda pedig mint uradalmi központ szerepel a térképen. Hozzá hasonlóan a Zichy-uradalomban Zsámbék és Óbuda bírt még mezővárosi státusszal. Zichy Miklós 1745-től Zsámbékról Óbudára helyezte át a székhelyét, ahol ekkor kezdődtek meg az e ranghoz illő nagyobb szabású építkezések.111 A grófi kastély és a plébániatemplom építésével párhuzamosan indult el Szentendrén az a folyamat, amelynek több ortodox templom köszönheti létrejöttét, és amelyről találóan jegyzi meg a budai ortodox egyházmegye művészettörténetének kutatója, Dinko Davidov, hogy az 1740-es és az 1780-as évek között Szentendre „valóságos építési terület volt”.112 S hogy a város mit jelentett Zichy Miklós grófnak, amellett, hogy előkelő helyen állt az uradalom legtöbb jövedelmet adó birtokainak rangsorában? 1753-ban provison., Bencsovics Márton arról az örvendetes hírről értesítette a kiváltságos mezőváros elöljáróit, más szóval a gróf hűséges szentendrei szolgáit, hogy minden más helyet hátra hagyva náluk kívánja tölteni „dicső születésnapját”.113 102. kép Zichy Miklós pecsétje és saját kezű aláírása a szentendreiek számára kiállított nyugtáján, 1741 (PML, V302.e. No. 19) A Magyar Kamara birtokában Mária Terézia uralkodása alatt (1740-1780) változás állt be Szentendre hovatartozásában és földesúri terheiben, de kondíciói továbbra is előnyösek maradtak. A magánföldesúri időszak végeztével a település visszatért az állam uradalmi szervezetébe, ahová a 14. század elejétől egészen a 17. század hatvanas éveiig tartozott. A szerb lakosság és az uralkodó közötti, privilégiumokon alapuló kapcsolat így erősödött azzal a kötelékkel, amely a királyság gazdaságát irányító intézményhez, a Pozsonyban működő Magyar Kamarához fűzte a mezővárost. Ez a kapcsolat majd csak az 1848. évi jobbágyfelszabadítással számolódik fel, amely a földesúri függéssel együtt a mezővárosi státuszt is érvényteleníti, a különválást pedig Szentendre 1886. örökváltsági szerződése szentesíti.114 Az 1760-as években a szentendreiek közül kevesen gondolhatták, hogy helyzetük nem fordul a 18. század első felében tapasztaltnál kedvezőtlenebbre. Amikor Zichy Miklós örökös nélküli halálával (1758) megszakadt az uradalom megszerzője utáni egyenes ági férfi leszármazottak sora, az oldalági rokonok Miklós özvegye, a birtokhoz ragaszkodó Berényi Erzsébet elleni perre készültek. Ebben a helyzetben avatkozott közbe Grassalkovich Antal - a Magyar Kamara elnöke, a gödöllői kastély építtetője -, aki koronabirtokok övezetét akarta kialakítani Buda körül.115 A királyi kincstár, a fiscus által először pert indított a Zichyek ellen, majd az ügyet a peren kívüli megegyezés útjára terelve szerezte meg az uradalmat 1766-ban a Magyar Kamara részére.116 A konfliktus és a birtok átvétele után vette kezdetét a Mária Terézia által 1767-ben elrendelt, a jobbágyi terheket és a gazdálkodás körülményeit felmérő, a szolgáltatásokat központi elvek szerint rögzíteni kívánó úrbérrendezés folyamata.117 A szentendreiek terheinek az 111 A földesúr építkezéseire Óbudán: Gál 2000: 243. Az uradalmi építészetre átfogóan (Óbudát is érintve): Cs. Dobrovits 1983. 112 Davidov 2005:16. 113 PML, V.302.e, No. 23. 114 A Magyar Kamara intézménytörténetére: Nagy I. 1971. Levéltára: Fábiánné Kiss 1973; Nagy I.-F. Kiss 1995. Az uradalmi levéltár hiányos voltára: L. Gál 1990. 115 L. Gál 1988: 59; L. Gál 1990: 42. Grassalkovich Antal személyére: Fallenbüchl 1997; G. Merva-Horváth (szerk.) 2007; Czeglédi-Fábián 2011. 116 L. Gál 2000: 245—246. A szentendreiek 1766-ban Bécsbe és Pozsonyba küldött követségére és annak levelezésére: Jaksic 1987. 117 Wellmann 1965; Felhő 1971. 159
