Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre vő telek állománya (belterület és zártkert) esetében a lakásfunkció irányába történő folyamatos eltolódás felgyorsulásával kell számolni.”13 A koncepció szerzői szerint a társadalmi nyomásnak adminisztratív eszközökkel már nem volt érdemes ellenállni. Sokatmondóan nyilatkoztak az ellenállás értelmetlenségének legfőbb okáról: „A folyamatot igen jelentős társadalmi erők mozgatják, részeként a budapesti agglomeráción belül térben is lezajló mobilitás fő irányának, a Pestről-Budára való törekvésnek.” Ez a „jelentős társadalmi erők” által vezetett folyamat teljesen és visszavonhatatlanul alakította át már az 1980-as évek legelejére is látható módon a hagyományos szentendrei tájat és táj szerkezetet. 1979-ben a szentendrei üdülőtulajdonosok 93%-a volt a bejelentetett lakóhelye szerint budapesti lakos.14 Miközben Szentendre és a szentendrei üdülőterület ekkoriban - a direktíva típusú források szerint - már bő egy évtizede országos ügynek számított. Az egykor a város és lakóinak legjelentősebb jövedelmi forrásául szolgáló mezőgazdasági földek is fokozatosan a Buda-irányú agglomerációs terjeszkedés áldozataivá lettek, mivel ,,[a] városkörnyéki övezetben a mezőgazdasági földnek telekértéke van, ami a szabályozott ingatlan piac következtében csak indirekt módon, de megnyilvánulásra törekszik. Bármilyen hatékony és eredményes mezőgazdasági hasznosítás is legyen területen, az értékesítés révén elérhető kamatjövedelem mindig magasabb. Ezért is sok a térségben a ’nagyüzemileg nem művelhető’ és zártkertként, vagy haszonbérletként értékesített terület, amelynek veszélyei a településfejlesztés számára nyilvánvalóak.”15 A Szentendre-Pomáz körzetében gazdálkodó Óbuda Termelőszövetkezet ekkorra már — a „jelentős társadalmi erők” és az általuk generált „szabályozott” ingatlanpiaci nyomás hatására — gyakorlatilag teljesen kiszorult még a főváros széléről is. Szentendre külterületeit pedig már a megelőző városrendezési koncepció alapján is belterületbe vonták be. A HEV-állomástól, illetve a Kőzúzó utca vonalától Pomáz felé alapvetően ipari célra, a Kálvária út déli oldalát a lakótelep részére, a Skanzen területét értelemszerűen, valamint a Pismány-dűlő külső részét a Cseresznyés út vonaláig, a Tyúkos-dűlő külső részét, illetve a Boldogtanya környékét pedig üdülőterületi célokra használták. Ez a tervkoncepció azonban valójában már egy megindult spontán folyamat legalizálását szolgálta. A további külterületek jelentős részét pedig a Szarvashegy és Pilisszentlászló irányában, mintegy 120 hektár nagyságban, zártkerti művelésű, üdülőterületi tartalékföldnek sorolták be, hogy aztán fokozatosan ide is elérjen a szuburbanizációs-agglomerációs folyamat. Mindezek következtében Szentendrén a tervezési területnek kiszemelt külterületen is visszafordíthatatlanul változtak meg a tulajdonviszonyok. „A Szarvashegy megjelenése a Pismányhoz hasonló már (igen sok állandó lakosa is van a területnek), az eredeti zártkerti funkció visszaállítása szinte reménytelen.”16 Bár a fenti idézet 1980-ból való, a szomorúságra aktuálisan okot adó folyamat már az 1960-as évektől nyilvánvalóvá vált. A gyümölcsös, zártkert jellegű külterületekre azóta óriási mértékben megnövekedett a telekvásárlási igény, „és a főváros közelsége kiapadhatatlan forrása [volt] a távlati telekigényléseknek is.”17 Már egy 1970-es irat jelezte, hogy ez több regionális jellegű problémát, konfliktust vet fel.18 A felmerülő konfliktusok végső soron a hagyományos és csendes(ebb) kisvárosi létformát alapjaiban veszélyeztették. Hangsúlyozni kell, hogy nem az ipar, és különösen nem a nagyipar volt az a tényező, amely ilyen irányba hatott. Az 1970-es évektől egyre nyilvánvalóbb módon újradefiniálódott a szentendreiség, ami formájában alapvetően kisvárosi maradt, ám tartalmát tekintve már egy egészen új jelenség volt. Ebben az új re-konstrukcióban, ami a máig érvényes szentendreiséget megteremtette, fokozatosan egyre döntőbb szerepet játszottak azok a „jelentős társadalmi erők”, amelyeknek a képviselői eleinte kétlaki életet élve kerültek a városba, majd a szuburbanizáció következtében állandó jelleggel telepedtek meg itt. Azt pedig csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a máig érvényes szentendreiség fogalmát rendre olyan „jó értelemben vett patrióták” alakították (vagy éppen konstruálták), akik egy-két kivétellel maguk is a „város új lakói”, más, korabeli kifejezéssel élve „betelepülők” voltak.19 Hasonlóan a szentendreiség idővel anyagi erővé váló fogalmának másik, még fontosabb alakítóihoz, a szentendrei művészekhez.20 13 VÁTI 1981:1.2/5-7. 14 VÁTI 1980: 2. sz. melléklet. 15 VATI 1981: I. 2/5—7. Szentendrén a Dunakanyarban átutazó — illetve a tervezetben érintett településcsoportra — gépkocsin érkező nyomás is elsősorban budai, mintsem pesti eredetű volt ekkoriban. Az itt megszámlált budapesti gépjárművek 44%-a öt budai kerületből származott. Az I. kerület adta a 4%-át, а II. 13%-át, а III. 12%-át, а XI. 10%-át, а XII. pedig 4%-át. VÁTI 1981: II. 8/2 táblázat. 16 VÁTI 1980: 9. 17 VÁTI 1970: 67. 18 VÁTI 1970: 67-69. 19 A Hazafias Népfront Végrehajtó Bizottságának beszámolója, 2. „Városunkra jellemző, hogy régi és új lakója egyaránt jó értelemben patrióta.” PMK HTGY Ltsz.n. A kérdés kapcsán lásd még: Pethőné—G. Sin 1990; G. Sin (összeáll.) 2000; G. Sin 1975; Máté 1999; Végh 1996; Kertész 2003. 20 Ehhez lásd Pethőné et al. (szerk.) 2000. 14
