Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században
Erdősi Péter: Kiváltságos mezőváros a 18-19. században Az utókor emlékezetében könnyen elsikkadhatott a 18-19. századi Szentendrének az a figyelemre méltó jellemzője, hogy erősen városias vonásai ellenére „csupán” mezőváros, vagyis oppidum státussal rendelkezett. A történetírás régebben a jogállás alapján, a szabad királyi városokra összpontosítva nyilatkozott a magyarországi városfejlődésről, míg afféle második liga tagjait látta a mezővárosokban: mára azonban bebizonyosodott, hogy a mezővárosok a hazai városhálózat lényeges részei, a városfejlődés fontos tartalékai voltak.2 Mit jelentett Szentendre számára a mezővárosi státus? Melyek az ezzel összefüggő életfeltételek? Mifélék azok a terhek, amelyeket ebből adódóan viselnie kellett, s ugyanakkor milyen előnyöket biztosított számára ez a jogállás? Hogyan nyilvánult meg mindez a mezőváros lakosainak önképében, önértelmezésében? Milyen szálak fűzték környezetéhez, milyen mértékben tett szert központi funkciókra? Ezek a kérdések jelölik ki a 18—19. századi helytörténettel foglalkozó fejezet tematikáját. E korszak tárgyalása során nagyobb mértékben támaszkodhatunk a korábbi kutatás eredményeire - különösen Dóka Klára 1981-ben megjelent Szentendréről szóló kötetére, a 18. század közepe előtti időre nézve pedig L. Gál Évának az óbudai uradalomról szóló monográfiájára -, mint akár a 20. századi, akár a hódoltság kori, illetve a középkori időszakról írott fejezetünkben.3 Az iménti kérdések új megvilágításba helyezhetik a már ismert anyagot, amellett, hogy egy-egy ponton a korábbiaktól eltérő álláspontok megfogalmazásában is segítenek. Bevándorlás, privilégiumokkal Ha a 19. században a városalapítás Szentendrén majd elhibázottnak bizonyul is a közeli főváros dominanciája miatt, ebből még a 17. század utolsó évtizedében a töröktől visszafoglalt és súlyosan megrongálódott Budától, Óbudától északra beköltözők vajmi keveset sejthetnek. Az 1690-as esztendő bevándorlóinak letelepedése ifjabb Zichy István birtokán nem lehetett független a Habsburg Monarchia központi szerveinek akaratától. Arról sem tudhattak a betelepülők, hogy a török hódoltság idején, két nagyhatalom szorításában, és még régebben, a középkor századaiban, a püspöki, majd királyi birtokon élő szentendreiek esélyei igen mérsékeltek voltak a gazdasági fejlődés és az önállósulás terén. A hódoltság végére elnéptelenedő faluba érkeztek hát, amelybe nemrég - a Budát visszavívó seregek elvonulásával - szállingóztak vissza a magyar jobbágyok. Ezt a települést formálja majd radikálisan át az új társadalom, amelynek ezek a betelepülők adnak arculatot. A Magyar Királyság 17. század végi, 18. század eleji történetének keretében, a népesedési folyamatokat bizonyos távolságból szemlélve a szerb lakosság bevándorlása részét képezi a hódoltság megszűnését, a visszafoglaló háborúkat követő regenerálódásnak. Ami Szentendrén történik, ebből a szempontból a török uralom alatt elvesztett népességet pótló, országszerte, így Pest-Pilis-Solt megyében is zajló betelepítés része. Ám a szerbek érkezése csak fenntartásokkal hasonlítható azon népcsoportokéhoz, amelyeket eleve a lakosság pótlására, a gazdasági élet megindítására, a terület művelésére toboroztak és telepítettek le országosan, így a Dunakanyarban, illetve Buda környékén is.4 Eredményét, funkcióját tekintve jövetelük együtt említhető ezekkel, ám döntően más okra vezethető vissza: legnagyobb hulláma háborús migráció volt, ezrek és ezrek menekülése Magyarországra.5 A költözés, kivándorlás jelentésű „szeoba” kifejezéssel jelölt esemény - velika seoba Srba - meghatározó fordulatnak, valóságos alapító mítosznak számít a szerb történeti tudatban, nemzeti emlékezetben. 1690-ben, amikor a szeoba bekövetkezett, javában tartott a visszafoglaló háború. Buda 1686. évi bevétele után a török ellenfelét a Balkán felé visszaszorító keresztény sereg 1688-ban megszerezte a kulcsfontosságú Belgrádot. A küzdelemben az Oszmán Birodalom kibontakozó ellentámadása miatt azonban fordulat állt be. Miután a Habsburg 2 A kérdés történeti irodalmára: Bácskai 2002: 32-40; Bácskai 2007; Orosz 1995. A mezővárosok tipológiája: Pálmány 1990. 3 A 18-19. századi mezővárosról szóló mérvadó összefoglalás Dóka Klára kötete (Dóka 1981), amelynek fő vonulatát a gazdaság- és társadalomtörténeti megközelítés adta, beleértve többek között a céhes ipart, a szőlőművelést, a népesség számának alakulását, de a szerző foglalkozott a mezőváros politikai szervezetével is. (A kötet előzménye: Dóka 1979b.) L. Gál Éva a Zichyek óbudai uradalmának részeként behatóan foglalkozott Szentendrével is (L. Gál 1988), több ponton más eredményre jutva, mint Dóka Klára. Faragó Tamás a 18. századi Pest és Buda környéki kézműiparra vonatkozó kutatásaiban érintette Szentendrét (Faragó 1995; Faragó 1999 - újraközlését lásd a jelen kötetben -; Faragó 2008a; Faragó 2008b). Horler Miklós áttekintése a topográfiai és építészettörténeti vonulatra összpontosított (Horler 1960, hasonlóan Voit Pál a Magyarország műemléki topográfiája Pest megyei kötetéhez írt fejezetében (Voit 1958; továbbá ennek nyomán Voit 1968). Haszonnal forgatható még: Kada én. [1910]; Opolczer 1938; Boros—Soproni- Szombathy 1977; Katonáné Szentendrey 1998. A rendezett tanácsú várossá alakult település 19. század végi, 20. század eleji történetéhez G. Sin Edit munkái nyújtanak támpontot (Sin 1975; G. Sin 1979; Sin (összeáll.) 2000). 4 Varga J. 1997; Kosáry 1965: 30-41. Pest megye benépesülésére, az újjátelepülés módozatait (spontán vándormozgalom és tudatos betelepítés) elkülönítve: Dóka 2008: 270-272. Az 1711 utáni fejleményekre: Petróci 1965. 5 A Balkán-félsziget migrációinak összefüggésében: Cvijic 2009: 143. 142
