Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)

II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján

„Városunk lakossága már évszázadok óta egyetértésben élt mindannak dacára, hogy kezdettől máig különféle nemzetiségű és vallású elemekből volt összetákolva, és csak újabban történtek kísérletek az egyetértés és kölcsönös polgári szeretet ellen.”184

E vélemény főleg az utolsó megyebizottsági választásnál érzékelte az indulatok felkorbácsolását. A harc fő terepe azonban továbbra is elsősorban a helyi képviselőtestület volt. A városi ellenzék szócsöve, a Szentendre és vidéke ostorozta az antidemokratikusnak minősített gyakorlatot (miután Andrássy Gyula belügyminiszter összekapcsolta a parlamenti általános és a községi választójog kiterjesztését), mondván:

„Ez az Ázsiába való szűk választási jog teszi lehetővé, hogy a képviselőtestületben évtizedeken keresztül ugyanazon klikkek dirigáljanak, a hatalommal, közvagyonnal mindig ugyanazok rendelkezzenek, a maguk embereit juttassák a hivatalokba, akik aztán feltétlen, szolgálatkész hívei a képviselőtestületi klikkeknek.”185

Ez ugyan az országos állapotot tükrözte, ám a Szentendre és vidéke képes volt a várost azon belül kiemelni — nem éppen pozitív értelemben:

„Nincs példa reá széles e hazában, hogy egy rendezett tanácsú város vezetését egy 500-600 lelket számláló idegen nemzetiség tartsa kezében, mely nehány Ephialtes segélyével, ravaszsággal és raffinériával [...] követi el a legbotrányosabb visszaéléseket.”186 Ezen helyi sajtótermék ellenében megindított Szentendre című lap készítői maguk is elismerték:

„[hogy] a város helytelen vezetése, kulturálatlansága, s a városi politika által felkavart, hozzá nem értő kezek által vezetett pártok észnélküli, oktalan villongása idézte elő a káros helyzetet [,..].”187 Holott az „agyonpártoskodott város” erőinek éppenhogy összefogásra volna szüksége. A Szentendre és vidéke a történelmet is segítségül hívta az etnikai hatalomátvétel kivívásához:

„Szentendrén bizonyos egyének, úgy látszik, tudatosan, azt a mesét terjesztik, hogy mivel a várost a szerbek alapították, és összes intézményeit ők létesítették, bizonyos kiváltságos helyzet illeti meg őket.”188 Az idézett cikk szerzője kifejtette, hogy a város a török alatt sem pusztult el teljesen, tehát a szerbek nem alapíthatták meg, ugyanakkor azt azért elismerte, hogy ők népesítették be, és lendítették fel. Az ellenzéki program megfogalmazása szerint nagy munka lesz a hatalmuk megtörése:

„Évszázadokon át tartó uralmat kell megdöntenünk, melynek vaskezét, mint bilincset a rab, megszokta már népünk. A szállást nyerő idegenből házigazda lett, ki visszaélt a jogokkal, s kisepréssel fenyegeti azokat, kik e földnek igazi tulajdonosai. Itt az idő, hogy őseink által veszni hagyott városunkat visszavegyük birtokunkba!”189

Az 1912-ben induló Szentendre alapelvét idézve - miszerint a lap „tiszteletben akarja tartani a szerbségnek, mint tradíciójánál és intelligenciájánál fogva a városra nézve értékes elemnek kétségtelen jogait a város ügyeinek intézése körül”190 — a Szentendre és vidéke szerkesztősége tagadta a szerbek bármiféle történelmi érdemeit és persze e „statisztikailag számba sem jöhető kisebbség”jelzett igényeit:

„Nem hihetjük, hogy valaki egy, a magyarságba beilleszkedni nem tudó idegen nemzetiségnek szomorú, dicstelen múltját, erőszakkal, ravaszsággal szerzett, jogtiprással, törvényszegéssel fenntartott, a magyarságra nézve fojtó, kárhozatos uralmát fölébe helyezhetné dicső magyar nemzetünk ezeréves tradíciójának, vérrel szerzett s megőrzött jogainak.”191 Az ellenzék nevében pedig egy évvel később kijelentette:

„[...] harcot hirdettünk és hirdetünk mindenek fölött egyeseknek hazafiatlan magatartása ellen, harcot azon közszellem ellen, mely még a városháza termeiben is idegen nemzet kultuszának akart és akar szolgálni.”192

A fáradhatatlan Liber József még 1911 januárjában interpellációt olvasott fel, kérdőre vonva Maximovits polgármestert:

Abrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek

184 (n.n.): Nagyközségi ábrándok Szentendrén. Szentendre és vidéke hírlapja, 1907. december 15., 2.

185 (n.n.): Általános községi választójogot! Szentendre és vidéke hírlapja, 1908. március 29., 1.

186 (n.n.): Ha minden kötél szakad. Szentendre és vidéke, 1911. november 12., 1.

187 (n.n.): Legyen. Szentendre, 1912. január 21., 1.

188 (n.n.): Kik alapították Szentendrét? Szentendre és vidéke, 1911. október 22., 1—2.

189 (n.n.): Mit akar az ellenzék? Szentendre és vidéke, 1911. november 19., 1.

190 Szentendre, 1912. január 14.

191 (n.n.): „Szentendre”. Szentendre és vidéke, 1912. január 14., 2.

192 (n.n.): Választások előtt. Szentendre és vidéke, 1913. január 12., 1.

126