Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
II. rész - Ábrahám Barna: Nyelvek, hitek, ítéletek: Szentendre etnikai képe a 19-20 század fordulóján
„Van-e tudomása arról, hogy rendőrségi legénységének s mezőőri alkalmazottainak egy bizonyos része szóbeli jelentéseit a hivatalos nyelv mellőzésével szerb vagy német nyelven teszi meg a város egyik-másik tisztviselőjénél?”193 A képviselő választ várt arra a kérdésére, hogy vajon a polgármester hajlandó-e a „törvény- s jogellenes állapotnak” véget vetni, mégpedig az összes hivatalban, és hajlandó-e „a hivatalos magyar nyelvnek komoly tiszteletet biztosítani”. A felfokozott hangulatot érzékelteti, hogy - Liber állítása szerint - a szöveg felolvasása alatt a görögkeleti püspökség megbízottja és többen mások, így a város gazdasági tanácsosa őt szidalmazni kezdték, utóbbi pedig végül ki is rohant a teremből. „Engem a »szerburalmi« érzületnek ez az akaratlan, ez az igaz megnyilatkozása egyáltalán nem hozott ki a sodromból. Többször volt benne részem. [Ellenben] [szíveskedjenek az Urak ott a túloldalon figyelemre méltatni abbeli nézetemet, hogy szerintem nem csak a tisztviselők kötelesek a hivatalos magyar nyelvet respektálni, hanem »illő dolog« volna szerintem az is, hogy a tisztelt városi képviselő urak, mikor törvényes ténykedésre a városháza küszöbét átlépik, elfelejtsék nem magyar anyanyelvűket.”194 A következő, február havi közgyűlésen előadott válaszában Maximovits István polgármester az 1868-os nemzetiségi törvényre és az újabb belügyminiszteri rendeletre hivatkozva leszögezte, hogy a néppel az anyanyelvén kell érintkezni, a város tisztviselői pedig hivatali teendőiket ugyan magyarul intézik, azon kívül azonban más nyelvet ők is használhatnak.195 A vele vitába szálló Kada Mihály plébános ugyanakkor kijelentette, hogy a nemzetiségi törvényt itt nem lehet említeni, az ugyanis a teljesen nemzetiségi vidékekre gondolt, ahol a hatóság a felekkel magyar nyelven képtelen érintkezni. A polgármester álláspontját nemcsak ő, de a városi lap szerkesztősége sem fogadta el. Ez utóbbi elismerte ugyan, hogy Szentendrén is lehettek még magyarul nem értő öregek, ám a más nyelvek használata odáig már nem terjedhetett, hogy magyarul nem tudó egyén városi alkalmazást kaphasson - mint az még az előző mezőőr felvételekor történt miközben volt a nyelvet bíró pályázó is. Majd a tudósítás általánosságban leszögezte, hogy itt semmi szükség a nemzetiségek nyelvének „favorizálására”: „Ha az a szentendrei vagy izbégi szerb, német vagy tót földműves akkor, amikor például Porzsolt, Horváth, Fischer vagy más birtokos szőlőjében dolgozik, ha az iparos, aki Lám vagy Csoknyai gyárában kap alkalmazást, egész folyékonyan tudja magát megértetni munkaadójával magyarul, ugyanezt tenné a közigazgatási hatóságnál is, amikor anyagi bajaiban kér orvoslást, aminthogy meg is teszi például a járásbíróságnál, a telekkönyvnél, az adóhivatalnál, mert erre ott rászoktatták [,..].”196 A - mondjuk úgy - nem szerb városatyák megosztottságát, egyáltalán a szentendrei felekezeti feszültséget jelzi, hogy a református lelkész viszont a megtámadottak védelmére kelt: „Azt a tövist, amit az interpelláló a szerbek testébe szúrt, ő - úgymond - ki akarja onnan húzni, mert ők, ahányszor a magyar kultúra érdekében hozzájuk fordult, sohasem idegenkedtek az anyagi áldozat meghozatalától”.197 Ezen a februári közgyűlésen betegsége miatt Liber József nem volt jelen, ezért a lap hasábjain nyílt levelet intézett a város fejéhez: hajlandó-e a hivatalos nyelvnek minden tekintetben érvényt szerezni (nem a magánfelekkel kapcsolatos, hanem a belső hivatali nyelvhasználatban, a társadalmi érintkezésben pedig ki-ki úgy beszél, ahogy akar)? Igaz-e, hogy a polgármester és Husvégh (azaz Husvik) Lyubomir tanácsos a gyűlés kezdete előtt és a szünetekben magyarul tökéletesen beszélő, „nem szerb s nem görögkeleti” képviselőkkel is szerbül beszél, miközben olyanok is vannak jelen, „akik az Önök szláv nyelvét nem értik”? Másrészt igaz-e, hogy egyes régi tisztviselők „a német nyelv használatára szoktatják a hivatalbeli alkalmazottakat”?198 A „magyar” és a „szerb” párt küzdelme az 1910-es évek elején, a községi választás körül érte el a csúcspontját. Az ellenzék orgánumaként szolgáló Szentendre és vidéke hetilap199 döntő összecsapásról beszélt a „szerb klikk” és „Szentendre gondolkodó, anyagilag független polgársága” között.200 A lap támadta a községi választásokhoz összeállított csonka névjegyzéket - a vélhetően ellenzéki adóhátralékosokat ugyanis a városvezetés kihagyta -, ami szeSzentendre etnikai képe a 19-20. század fordulóján 193 Liber József: Viaskodás a magyar nemzeti állameszme körül. Szentendre és vidéke, 1911. március 26., 2. 194 Liber József: Viaskodás a magyar nemzeti állameszme körül. Szentendre és vidéke, 1911. március 26., 2. 195 (n.n.): Városi közgyűlés. Szentendre és vidéke, 1911. február 12., 2. 196 (n.n.): Városi közgyűlés. Szentendre és vidéke, 1911. február 12., 2-3. 197 (n.n.): Városi közgyűlés. Szentendre és vidéke, 1911. február 12., 3. 198 (n.n.): Nyílt levél Szentendre város polgármesteréhez. Szentendre és vidéke, 1911. február 19., 2. 199 Az újság jellemzésére: Bokor—Pethőné Németh 2009: 66—80. 200 (n.n.): A községi választások előtt. Szentendre és vidéke, 1912. december 1., 1. 127
