Erdősi Péter - Majorossy Judit: Kép, önkép, múltkép. Fejezetek Szentendre történetéből. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 4. (Szentendre, 2014)
I. rész: - Kende Tamás: Kép, önkép, múltkép: a modern Szentendre
Kende Tamás Kép, önkép, múltkép: A modern Szentendre A várospolitika „mindennapi ünnepei” Szentendrén a Kádár-korban Városrendezés és várospolitika 1980. november 8-án ünnepi tanácsülést tartottak a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár szentendrei színháztermében. A rendezvény oka az volt, hogy ezen a napon adták át a város tanácselnökének a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmét, elismerésül „annak a fejlődésnek, annak a kulturális, történelmi és műemléki értékmegőrzésnek, amely a városfejlesztés szerves része.”1 A kitüntetést átvevő Marosvölgyi Lajos tanácselnök ugyanakkor Szentendre város tanácsa nevében Pro Űrbe Szentendre kitüntetést adományozott K. Ráduly Piroska építésznek, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet (VÁTI) mérnökének, a városba látogató nyugati protokollvendégek örökös kísérőjének, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága (PMMI) munkatársának, Dr. Mailáth Imrének, és Oroszlán Lászlónak, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) Budapesti Igazgatósága igazgatóhelyettesének is. 1975- től, a Pro Űrbe kitüntetés bevezetésétől kezdődően, minden év április 3-án, a felszabadulási ünnepségek keretében adták át a város legmagasabb díját. 1980-ban is osztottak Pro Űrbe díjakat a felszabadulás tiszteletére, hogy aztán novemberben újabb három - soron kívüli - díjazottnak nyújtsák át Szentendre város elismerését. Ez a három rendkívüli adományozás szimbolikus aktusként is felfogható: a Hild-díjas város, a történelmi értékeket megőrző fejlődés főpilléreit személyesítette meg ezekkel a kitüntetésekkel. Az országos esemény kisvárosi szervezői az ünnepség résztvevőivel végül Szokolay Sándor Szentendre tiszteletére írt, Pastorella című művét hallgattatták meg. Az 1968-ban alapított Hild-érem kimagasló városfejlesztési, városrendezési munkáért járt az arra méltónak talált városoknak. Sopron, Székesfehérvár, Budapest, Kőszeg és Szeged után „a Duna-parti település a városfejlesztésben elért eredményeiért és különösen a művészeti hagyományainak ápolásáért, valamint az idegenforgalmának fejlesztéséért” érdemelte ki a kitüntetést, ahogyan az Urbanisztikai Társaság akkori elnöke fogalmazott.2 Az országos lapok olvasói, a tévénézők, valamint a szentendreiek arról értesülhettek, hogy ezzel a kitüntetéssel egy 1957 óta folyamatos, töretlen és tervszerű városfejlesztést ismert el a Magyar Urbanisztikai Társaság.3 Ám ez a történet közel sem volt annyira töretlen és tervszerű, mint amennyire azt a kortársak a hivatalos forrásokból tudhatták. Még a Hild-érem átadása idején is zajlott az éppen egy évtizede életbeléptetett városrendezési terv alapos revíziója. 1 SZBKT 1982: 21. 2 Ugyanezen a színpadias ünnepi tanácsülésen kapott kiváló munkájáért miniszteri elismerést a város pénzügyi osztályvezetője, Németh Ferenc is. SZBKT 1982: 21-36. 3 Magyar 1980; Palkó 1980; Széky 1980; Szeberényi 1980. 11
