Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

IV. Várak, villák - Bartha Annamária: Favus apát várépítései? Adalékok Szigliget és Zengővár építéstörténetéhez

Bartha Annamária: Favus apát várépítései? Adalékok Szigliget és Zengővár építéstörténetéhez

hasonló tartalommal.5 Mindkét oklevél a konvent mellett Favus apátot is említi, ami talán ismertségére és tekintélyére is utalhat.

Favus a korabeli viszonyokhoz képest meglehetősen gyorsan,6 két év alatt felépíttette a várat. A király olyan „jó és hasznos”7 erősségnek tartotta, hogy 1262-ben visszavette a rendtől, és helyette a Zala megyei Bak, a Nyitra megyei Debréte és a Somogy megyei Alma birtokot adta cserébe.8 Ettől kezdve 1408-ig Szigliget az egyetlen jelentősebb királyi vár a Balaton vidékén,9 sőt a Dunántúl ezen részén (Vas, Zala és Veszprém megyékben) jóformán ez az egyetlen királyi vár.10

Az építkezés menete látszólag nagyon egyszerű, de közelebbről megvizsgálva számos kérdést vet fel. Először is: hol épült fel az említett vár? Az említett oklevelekben csak a Balaton egyik szigete szerepel, így nem határozható meg pontosan, hogy a szigligeti hegyek közül a Várhegyen, vagy Külsőhegy csoporthoz tartozó Királyné-szoknyáján építkeztek, ugyanis mindkét helyen található erődítés. Az előbbi a ma szigligeti várként ismert helyszín, az utóbbi pedig az úgynevezett Ovár, ahol egy 30-35 m hosszú, 14-16 m széles, nyújtott téglalap alakú várépítmény található, délnyugati végén tompaszögű sarokkal. Az épülettel kapcsolatban — leginkább a neve miatt - több felvetés is napvilágot látott: gondoltak 9. századi építményre, az Atyuszok által épített erősségre, de török kori elővárra is. Nem zárható ki az sem, hogy ezt az épületet építette fel a pannonhalmi konvent (1. tábla)}1

Gere László és Mészáros Orsolya a szigligeti birtokviszonyok tanulmányozása révén kísérletet tett a kérdéses terület lehatárolására. Mint az adománylevél szövegéből is látszik, kezdetben a zalai várispánsághoz tartozott, majd az Atyusz nemzetség birtokába került. Szigliget első írásos említésével az almádi monostor 1121-ből fennmaradt alapítólevelében találkozunk, melyben Atyusz, és testvére Miksa a Szűz Mária tiszteletére szentelt nemzetségi monostoruknak adományozták Szigliget fele részét, az ott élő mészégetőkkel és kőfejtőkkel együtt. Szigligetet azonban nem említik többé az almádi monostor birtokaként.12 Az 1121-ben említett Szigliget az Atyusz nemzetségé, a másik terület (sziget) a század elejétől 1233-ig IV. Atyusznak, az előbb említett oklevélben szereplő Miska dédunokájának magánbirtoka volt, amit talán a birtokok felülvizsgálata során vett vissza a király. 1233-tól Kálóján kezére került, aki IV. Béla unokatestvére volt, és 1252-től 1259-ben bekövetkezett haláláig zalavári ispán. Ezt követően István herceg birtokolta.13

Ugyanakkor IV. Béla királynak egy 1258-as oklevele arról számol be, hogy a Pók nembeli Móricnak is volt Szigligeten birtoka, ami Ventei Bálint özvegye révén került a tulajdonába, ugyanis az asszonynak nem lévén saját fia, adoptálta Móricot, és királyi engedéllyel ráhagyta a földet. Az özvegy első férje minden bizonnyal Atyusz nembeli István lehetett, aki valamikor az 1250-es években halhatott meg. Amennyiben az Atyusz nemzetségnek sikerült viszszaszereznie az almádi monostortól az 1121-ben adományozott fél birtokot, akkor a két Szigliget azonos, hiszen akkor a terület birtokosztály révén László őseié lett, s így módjában állt feleségére hagyni a birtokrészt.14 Pók nembeli Móric tudatosan törekedett arra, hogy birtokai legyenek a térségben. Egy 1259-es oklevél beszámol arról, hogy IV. Béla Balog Miklós asztalnokmestert bízta meg Zala megyében az udvarnokok jogtalanul elfoglalt földjeinek visszavételével. A tapolcai udvarnokok beperelték a kiküldött bíró előtt Pók nembeli Móricot, egy bizonyos Zegligeth föld és liget miatt. A birtokper hosszan, jóformán a tatárjárás óta zajlott. Balog Miklós végül az udvarnokoknak ítélte a földet, ami lakatlan volt, így hospesek települtek rá. Évekkel később Móric pert indított régi jogaira hivatkozva. A király, valamint István stájer herceg vizsgálata alapján meg is kapta a földet és a ligetet, régi határai alatt. A terület határos volt a korábban az özvegytől szerzett területtel, illetve már a tatárjárás előtt lehetett itt a Pókoknak valami birtoka, amire az udvarnokok földjének megszerzésénél hivatkozott.15 Az említett adatok érdekesek a birtoklástörténet szempontjából,

5 Sörös (szerk.) 1902: 310-311 (40. oklevél).

6 Kozák Károly szerint a vár gyors felépítése is azzal magyarázható, hogy nem csak a szigligeti, kőfejtéshez és mészégetéshez értő jobbágyok dolgoztak a vár építésén, hanem rajtuk kívül más bencés birtokokon élő jobbágyok is, továbbá a rend a monostoraiban foglalkoztatott kőfaragók, kézművesek egy részének munkáját is igénybe vehette (Kozák 1960: 29—30). Mészáros Orsolya is egyetért ezzel, szerinte az építkezésben részt vevő elemek a tartozékok szolgálónépeiből, illetve a Hegymagason lakókból tevődhetek össze. Szigligeten valószínűleg már folyt kőkitermelés, erre mutat Atyusz 1121-es oklevele, melynek tanúsága szerint az almádi monostornak adta Zeglegeth prédium felét, a rajta élő népeket pedig kötelezte, hogy részt vegyenek a monostor építésében. Az itteni népek tehát értettek a kőfejtéshez és a kőfaragáshoz, s ha 1260-ban már nem is éltek itt, kőfejtésre alkalmas hegyek, vagy bányák lehettek itt (Mészáros 2005: 314-315).

7 „[...] castrum bonum et utilite [...]”. Sörös (szerk.) 1902: 319 (53. oklevél).

8 Sörös (szerk.) 1902: 319 (53. oklevél), 319-320 (54. oklevél).

9 Veress 1996: 38.

10 Mészáros 2005: 303.

11 Gere 1994: 34; Gere 2006:129.

12 Gere 2003: 5; Mészáros 2005: 303,306.

13 Gere 2003: 5-6; Mészáros 2005: 304-305.

14 Gere 2003,6; Mészáros 2010: 307-308.

15 Mészáros 2005: 308-309.

258