Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból
Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból A kémény felületét minden esetben pecsételésekkel látták el: stilizált virágokkal, illetve görgőpecsételővel sűrűn felvitt motívumokkal díszítették. Az 1. számú mesterjegyes darab (Ltsz. V.2010.70.31) töredékes. Ép feje 3,5 cm magas, nyakának kétharmada hiányzik (1. táblai). A fej alsó részén, a tőke bal oldalán csillag alakú keretben arab betűs mesterjegy látható. Felirata amel-i Mezíd (3. tábla 1). A 2. számú pipa (Ltsz. V.2010.70.32) erősen hiányos. A fej felső része, illetve a nyak teljes egészében letörött (1. táblai). A fej alsó részén, a tőke bal oldalán helyezkedik el a csillag alakú keretbe foglalt arab betűs mesterjegy. Felirata amel-i Mezíd (3. tábla 2). A 3. számú cseréppipa (Ltsz. V.2010.70.29) a legépebben megmaradt példányok egyike. A mintegy 3,7 cm magasságú fejhez 3 cm hosszúságú, dupla gallérral ellátott, kiszélesedő, előgyűrűben végződő nyak csatlakozik. A mesterjegy a nyak alsó részén helyezkedik el. (1. tábla 3). A szem alakú keretelésben arab betűknek tűnő jelek láthatóak, melyeket azonban valódi írásként nem lehetett értelmezni (3. tábla 3). A 4. számú pipából (Ltsz. V.2010.72.388) csupán a fej alsó része maradt meg. A tőke alján figyelhető meg a csillag keretes mesterjegy részlete. Az írásjegyek kiolvasására a pecsét töredékessége miatt nem volt lehetőség (1. tábla 4). A formai csoportba tartozó pipák közül az 1. és 2. számú példányok a méret és díszítés tekintetében is egyaránt azonosak, ugyanabból a pipakészítő negatívból kerültek ki és ugyanazon eszközzel díszítették őket. A mesterjegy helye a pipákon megegyező: mindkét esetben a tőke bal oldalán, a körlap felületén figyelhető meg. A két pecsét teljes azonosságot mutat, azonos bélyegzővel készültek. A pecsétek amel-i Mezíd (= készítette Mezíd) felirata pedig arról tanúskodik, hogy a pipák készítője egy Mezíd nevű mester volt. A mesterjegy, a forma és a díszítés egyezése alapján egyértelmű, hogy a két darab ugyanazon műhelyből került ki. Az egri anyagban található egy pipatöredék (Ltsz. 62.21.12), mely a 4. számú mesterjegyes darabbal mutat teljes azonosságot a forma, a méret és a görgőpecsételővel való díszítés tekintetében. Az egyezések alapján megállapítható, hogy a két pipa megformálása ugyanazon pipakészítő negatívban történt. Míg a 4. számú pipa mesterjegye legalább részletében megfogható, addig a másik példány tőkéjének nagymértékű sérülése miatt a mesterjegy - mellyel feltehetően ezt a példányt is ellátta a készítő egykor - már teljesen eltűnt a pipa felületéről. 2. formai csoport: kónikus kéményei, lapos, sima csészéjű pipák A csoportba egyetlen példány, az 5. számú pipa (Ltsz. V.2010.70.30) sorolható. A halvány vörös anyagú darab kéményének alakja az előző formacsoportéhoz hasonló, kónikus kialakítású. A csésze lapos, éles peremű, de az előző csoporttól eltérően nem tagolódik apró gerezdekre. A nyak középtáján és kiszélesedő végén plasztikus fodrozás. A nyak keskeny előgyűrűvel zárul. A tőke a csésze pereméig felhúzódik. A kémény háromszög alakú mezőkre osztott, sűrűn, sejtszerűen pecsételt (1. tábla 5). A mesterjegy a csésze alján, a tőke bal oldalán kapott helyet. A virág alakú keretbe foglalt arab írásjegyek olvasata: „amel-i Mezíd”, azaz „készítette Mezíd” (3. tábla 4). Az egri vár pipái között található egy hasonló példány (Ltsz. V.75.92.24), eltérő nyakkialakítással (1. tábla 6). A méret és a fejforma kialakítása, valamint a kémény pecsételése megegyezik. A pipa fejének és nyakának bal oldala hiányzik. A töredékes darabon már nem látható a mesterjegy. Az egyezések arra utalnak, hogy a két darab ugyanazon műhely terméke és nagy valószínűséggel eredetileg a töredékesebb darab is viselt mesterjegyet. 3. formai csoport: éles peremű, korong alakú csészével rendelkező pipák A csoportba tartozó három példány mindegyike halvány vörös anyagú. Lapos, korong alakú csészével rendelkeznek, melynek pereme éles kialakítású, válluk gazdagon pecsételt. A 6. számú pipa (Ltsz. 62.21.21) kéménye és nyaka is letörött. A csésze vállát rombusz alakú bepecsételések sora díszíti (2. tábla 1). A tengelypontig húzódó tőke baloldalán helyezkedik el a mesterjegy, amely csillag keretben az amel-i Mezíd szöveget tartalmazza (3. tábla 5). A 7. számú darab (leltározatlan) esetében a kémény hiányzik. A csésze vállán bepecsételt mihráb-motívumok szerepelnek. A 6 cm hosszúságú pipa körátmetszetű nyakkal rendelkezik, melynek végén futókutya-sor motívummal pecsételt, korong alakú nyakgyűrű és keskeny előgyűrű helyezkedik el (2. tábla 2). A teljes, azaz a csésze elülső részéig felhúzódó tőke bal oldalán helyezkedik el a csillag alakú mesterjegy. A pecsét olvasata: amel-i Mezíd (3. tábla 6). A 6. és 7. számú darabok nagy hasonlóságot mutatnak mind a forma, mind a díszítő pecsételések stílusának tekintetében. A mesterjegyeknek nemcsak az alakja és tartalma azonos, de feltehetően ugyanazon pecsételővel készültek. A 70
