Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból
Varga Emese: Mesterjegyes cseréppipák az egri várból pecsétekből mindkét esetben a „készítette Mezíd” szöveg volt kiolvasható. A mesterjegy elhelyezése is a pipán - mely mesterre jellemző jellegzetesség lehet - megegyező. Feltételezhetjük tehát, hogy ugyanazon műhely termékeiről lehet szó, mely kisebb-nagyobb változatosságra törekedve készített termékeket. A 8. számú lelet (Ltsz. V.97.19.7) erősen töredékes, a nyak teljes egészében és a kémény nagy része is hiányzik. A csésze nyolcszögletűre formált, vállán sejtszerű bepecsételésekkel (2. tábla 3). A csésze tengelypontjáig futó, markánsan kiemelkedő tőke bal oldalán helyezkednek el a szem alakú, dupla keretelésben található arab írásjegyek, melyekből az amel-i Mezíd szöveg olvasható ki (3. tábla 7). 4. formai csoport: korong alakú csészével rendelkező pipák Az ide sorolható két darab halványszürke anyagú pipa, melyek nyaka és kéménye is hiányzik. A lapos, korong alakú csészék mérete az előbbi csoportok képviselőihez képest nagyobbak, mintegy 3,5 cm átmérőjűek. A 9. számú pipa (Ltsz. V.2010.70.34) csészéje enyhén nyolszögletűre nyomkodott, a vállon levél alakú pecsételések sorakoznak. A fej alja lapos, a tőke nem éri el a tengelypontot, körvonala görgőpecsételővel duplán hangsúlyozott (1. tábla 7). A csésze alján középen helyezkedik el kör alakú keretben a mesterjegy arab szövege, melyből az amel-i, azaz a „készítette” kifejezés volt kiolvasható (3. tábla 8). A 10. számot viselő pipa (Ltsz. V.2010.70.35) csészéjének vállán stilizált tulipán formájú pecsételések helyezkednek el (1. tábla 8). A fej alján keskeny, kör átmetszetű talp figyelhető meg, melynek közepére pecsételték a mesterjegyet. A kettős kör keretben szereplő jegyek olvasata nem volt lehetséges, kérdéses, hogy valódi írásról van-e szó (3. tábla 9). 5. formai csoport: ovaloid csészéjű, festett pecsételésű pipák A formai csoport három mesterjegyes példánya mellett ugyanilyen kialakítású további két darab is megtalálható az egri anyagban, mesterjegy nélküli kivitelezésben. Anyaguk halvány vörösre égetett. A csésze ovaloid, a keskeny kémény sokszögletűre alakított. A nyak kör átmetszetű. A csoportba sorolható pipák díszítése azonos jellegű, bepecsételt pont-kör és levél motívumok váltakoznak. A bepecsételt levélkéket élénk rózsaszínű festéssel tették hangsúlyosabbá. Ez az egyébként igen ritka díszítési mód, sajátossága e típusnak. A kémény tetején és a nyakon keskeny bronzkarikát helyezhettek el. Nagyon igényesen kivitelezett és gazdagon díszített darabokról van szó, a többezres egri pipaanyag legkvalitásosabb darabjai közé tartoznak. A típus párhuzamai eddig máshonnan nem ismertek. A három mesterjegyes példány mindegyikén a fej aljának középpontjában figyelhető meg a műhelybélyeg. A 11. számú pipa (Ltsz. V.2010.70.33) két részre törött, de összeillesztett formájában hiánytalan. Hossza mintegy 7,5 cm, míg magassága 3,2 cm. Pecsételésekkel díszítették a csésze vállát, a sokszögletűre formált kémény felületét, valamint a váj átokkal tagolt nyakhoz kapcsolódó nagyméretű nyakgyűrűt. Keskeny bronz karika figyelhető meg a kémény pereme alatt, a nyak végén és az előgyűrűn (2. tábla 4). A fej alján, a tengelypontban helyezkedik el a duplakor keretelésű mesterjegy, melynek olvasata: amel-i Ali, azaz „készítette Ali” (3. tábla 10). A 12. számú darab (Ltsz. V.97.16.4) esetében a kémény és a nyak letörött (2. tábla 5). A csésze vállán all. számú pipáéval azonos elrendezésben és kivitelezésben helyezkednek el az élénkrózsaszín festéssel kiemelt pecsételések. A fej alján figyelhető meg a kör alakú mesterjegy, amel-i Ali felirattal (3. tábla 11). Bár a 12. számú pipa erősen töredékes, mégis egyértelműen megállapítható, hogy all. számú lelettel mutat azonosságot a forma és a méret tekintetében. Mind a megformáláshoz, mind a díszítés kialakításához ugyanazon eszközöket használták fel. A két darabon szereplő mesterjegy is ugyanabból a pecsételőből származik. Mindezek tükrében egyértelműnek látszik, hogy készítőjük azonos személy, a pecsétek tanúsága szerint Ali nevű mester volt. A 13. számú pipa (Ltsz. V.97.19.6) feje és nyakának indítása maradt meg. A váll és a kémény díszítése a 11. számú darabéval mutat egyezést (2. tábla 6). A fej alján található a kör alakú mesterjegy, amit keskeny levélkéket vagy virágszirmokat mintázó pecsételések vesznek körbe. Ez az egyetlen olyan példány ismert, amelynél a mesterjegyet más pecsételésekkel együtt használják olyan módon, hogy a mestert azonosító bélyeg a díszítőmotívum részévé válik. A keretben olvasható arab betűs írás szövege: amel-i Bulak{}). Tehát ebben az esetben is a készítőt kívánták megjelölni. Figyelemreméltó jelenség, hogy míg a 11. és 12. számú pipákkal a méret, forma, díszítés és stílus tekintetében egyezést mutat, addig azoktól eltérő mesterjegyet visel (3. tábla 12). A formai típusba tartozó két további egri pipán, amelyeken mesterjegy nem szerepel, a fej alsó részén a középpontban - a műhelybélyeg helyén - egy-egy rozetta motívum került bepecsételésre, különböző kivitelezésben (2. tábla 7-8). 71
