Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)

IV. Várak, villák - Szabó Béla: A Báthory István általs ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői

Szabói?..-A Báthory István által ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői Velikie Luki és Pszkov ostromának tükrében KptaocTBbin ворота. Велшйе-Луки. 1. kép: А 20. század eleji valóság: Velikie Luki várából a kapu kivé­telével csak a földből készült védművek maradtak meg. (Forrás: https://ru.wikipedia.org/wiki/) 2. kép: A közelmúlt valósága: a mintegy száz éve még létező nyuga­ti várkapuból ennyi maradt meg. (Forrás: http://www. allcastles. ru/tag/) Velikie Luki vára emelkedőn volt s mindenfelől termékeny síkság vette körül. A várost palánkkal és keskeny árok­ban vízzel vették körül. Magát a várost az ostromló seregek megérkezése előtt pár nappal felgyújtották. A Lovat folyó a vár falai mellett elhajlik, s annak harmadrésze mellett haladva a felgyújtott város közepén keresztül, északra nyúlik, majd az Ilmeny-tóba ömlik. A folyón kívül sánc és állóvíz övezi az egész várat. Az oroszok előtt intő példa volt Polock bevétele, s mivel a fa alapanyagú falakban tűz ellen nincs remény a védelemre, roppant munkával megerősítették a falakat. A régi gerendákból álló falakat, alulról a falak tetejéig földdel és gyeppel borították be, a tetejére pedig földdel teli kosarakat állítottak (1. kép). Pár nap alatt az ostrom előkészületei befejeződtek, és a faltörő ágyúk elkezdték lőni a védműveket. Az ostromtüzérségnek köszönhetően nem sokkal később a magyar csapatokkal szembenálló bástyatöltés­ből annyi föld kiesett, hogy a katonák addig felvergődhettek, ahonnét a fal felső részét hosszú dárdájukkal elérhették. Ekkor parancsot adtak a gyújtásra. Gyulai Pál egykorú leírása alapján ezek a magyar katonák “[...] szurokkal, faggyúval s más tüzet fogó anyaggal bekent fenyőágakat fejők fölött tartva, a mellükig érő állóvízben átmennek és a nagy töltésen egymással versenyezve a dárdájok hegyére tűzött fáklyákat a fal párkányához közelebb viszik.”12 Ezt azért is nehéz volt végrehajtani, mert az oroszok a falra felmászókat igyekeztek mindennemű fegyverrel támadni. Amikor a bástya már eléggé égett, a magyar csapatoknak a tűz terjedése miatt vissza kellett vonulniuk (2. kép). Ekkor Báthory István döntő lépésre szánta el magát. A szívósan védekező oroszok ellenállását több oldalról történő támadás­sal akarta megtörni. Egyidőben kezdődött el az aknaharc és a sérült falak felgyújtása, több oldalról is. Ez a módszer eredményre vezetett, mivel a fából készült falak és bástyák, elveszítve földborításukat, a lángok martalékává váltak. Gyulai szerint: “Ekkor az ellenség, vélve, hogy a dühöngő lángot már lehetetlen megállítani, végül az utolsó ve­szély félelmétől kényszerítve napfeljöttekor megígérte, hogy a várost feladja.”13 A lengyel és a magyar csapatoknak példaértékű hatékonysággal és gyorsasággal öt nap alatt sikerült elfoglalniuk a várat (3. kép). Pszkov ostroma A Báthory és Rettegett Iván közötti harcban 1581 ősze és tele volt a livóniai háborút valójában eldöntő időszak. A Pszkov elleni hadjárat és a téli időjárási körülmények közepette az ostrom nehéz vállalkozásnak számított, főleg akkor, amikor a téli hadviselés Európában még rendkívül ritka volt és Pszkov erődítménykomplexuma nehezen elfoglalható és Velikie Lukival ellentétben az európai standardokat követő erődítés volt. 12 Gyulai 1994: 205. 13 Gyulai 1994: 206. 316

Next

/
Oldalképek
Tartalom