Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Szabó Béla: A Báthory István általs ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői
Szabó В.: A Báthory István által ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői Velikie Luki és Pszkov ostromának tükrében 3. kép: Folynak a nyugati kapu helyreállítási munkálatai. (Forrás: http://starcom68.lwejournal.com/1205432.html) 4. kép: A Pokrovszkaja-hástya mai látképe. A magyar katonák 1581. szeptember 8-án foglalták el. (Forrás: http://wikimapia. org/5833659/ru/) Augusztus 24-én a Pszkov falai alá érkező magyar csapatok bátran küzdelembe bocsátkoztak az oroszokkal. Pszkovot a szeptember 7-ei tüzérségi előkészítés másnapján már megostromolták. Jan Piotrowski lengyel kancelláriai írnok leírása alapján: „[...] a város másik oldalán is sáncokat építünk, s oda három ágyút telepítettünk, de mit tesz ez ennyi védő ellen. Kétszer ennyi ágyúra és emberre lenne szükségünk ekkora városhoz, mert ha az egyik oldalt ostromoljuk, a másik oldal nyugalomban lesz, és sokaknak nem tetszik, hogy így halogatjuk az ágyúzást. Már négy nap és négy éjjel, hogy ássuk a sáncokat és fonjuk a kasokat, a muszkák pedig, látván, hogy melyik oldalról szándékozunk támadni, azt az oldalt erősítgetik és építik. [...] A muszkák látva, hogy kasainkban és sáncvédőinkben kevés kárt tesznek, ágyúikat a falak tetejéről és a bástyákról lejjebb vitték, új nyílásokat vágtak, s oda állították az ágyúkat, egy, esetleg két embert ölnek meg: vagy lejjebb, vagy messzebbre hordanak az ágyúik. Rakétákkal, kőgolyóbisokkal és tüzes golyókkal árasztják el sáncainkat, de nem tesznek nagy kárt bennük. A sáncok körül elég sok a munka, helyenként sziklák közt kell ásni az árkokat, ezért hosszú, messzire vezető sáncokat csinálunk úgy, hogy a lengyel sáncokból át lehessen menni a magyarokéba, mert így együtt könnyebb [...].”u A tüzérségi és egyéb előkészületek után pár nappal később már közvetlen ostromot lehetett kezdeményezni a vár ellen, mivel a tüzérségi előkészítés során szétromboltak két bástyát és mellettük egy-egy falrészt. A gyalogsági roham folyamán a katonák (többségében magyarok) elfoglalták a megrongált sarokbástyát, ahova azonnal négy zászlót tűztek ki, s lőni kezdtek az oroszokra. Ezzel egy időben a másik bástyát is sikerült megszállniuk. Távolabbról szemlélve az eseményeket, úgy tűnt, hogy várat sikerült az ostromlóknak elfoglalniuk. Ekkor fordulat állt be az ostrom menetében, mivel a bástyák elfoglalását nem tudták kihasználni. Nem tudtak betörni a vár belső területeire, és a nagyszámú védősereg — jól kihasználva védműveiket — folyamatosan tűz alatt tudta tartani a bástyákon összezsúfolódott, ostromló katonákat. Ráadásul az oroszoknak sikerült felgyújtaniuk az elfoglalt bástyák fából álló részeit, és így az ostromlók kénytelenek voltak visszavonulni (4. kép). Egy másik roham azért hiúsult meg, mert a tüzérség és az aknák által lerombolt falszakaszon áttörő gyalogság az oroszok által hirtelen felhúzott védelmi sánccal találta magát szemben. Mivel a védősereg jól elsáncolta magát, és a vár belsejébe jutott ostromlók nem kaphattak tüzérségi támogatást, kénytelenek voltak visszavonulni. A vár ellen többször is vezettek sikertelen rohamokat, de nem sikerült az ellenfelet megadásra kényszeríteni. Októbertől az időjárás is mostohára fordult, ezen kívül súlyos ellátási problémák léptek fel. A téli hónapok folyamán a meg-megújuló ostromot lassan a körülzárás váltotta fel. 14 Nagy 1994:225. 317
