Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Szabó Béla: A Báthory István általs ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői
Szabó В.: A Báthory István által ostromolt jelentősebb oroszországi erődítmények jellemzői Velikie Luki és Pszkov ostromának tükrében való védelem miatt ekkor Oroszországban egy új alaprajzú erődítmény típus jött létre, amit „szabályos” erődnek hívtak. Ezek az erődök szabályos geometriai formával rendelkeztek, sűrűn elhelyezett tornyokkal, közöttük nyílt kurtinával,10 amely lehetővé tette a védők számára a ílankírozást, vagyis az erődvonalak fedezését oldalozó tűzzel, a szomszéd bástya hatóköréig. Az ilyen alaprajzú erődítmények elsőként Pszkov környékén épültek. Az új eljárások másik változata a bástyás erődök kialakítása volt. A bástyás erődök oroszországi megjelenése jóval későbbre tehető, mint Európa többi részén (valószínűleg 1585-1586-ra). Ekkoriban gerendából és földből épültek ezek az erődítmények, és bástyákkal volt megerősítve. Előfordult, hogy a tűzhatás növelése érdekében a bástyára még egy tornyot is felhúztak. Egyszerűsítve, minden erődítmény három fő részből áll: falakból, védművekből és kapukból. A legtöbb erődítmény védelmére természeti akadályokat is használtak (például a falak előtt árkok kialakítása). Oroszországban az erődítmények struktúrája és építési anyaga nagyban függött az erődítmény stratégiai jelentőségétől. Kő- és téglafalakkal csak a nagy stratégiai jelentőséggel bíró kremlek és jelentős városok védművei épültek. A kisebb katonai jelentőséggel rendelkező erődítmények falai továbbra is fából készültek. A 16. század elejéig a falak felfelé vékonyodtak, a későbbiekben a falakat lényegesen megvastagították, hogy ellenálljon az ostromtüzérségnek. A falakon általában három szinten hoztak létre lőréseket, ahol tüzérséget és kézi lőfegyverekkel ellátott gyalogságot helyeztek el. Mind a kőből, mind a fából készült várak védőtetején lőrésekkel tagolt, fa tetőszerkezettel ellátott folyosót hoztak létre (boevoy hódgyilokjáró). A várak falai döntő többségben, a fejlődési tendenciák ellenére, továbbra is fából készültek. Ez annak is köszönhető volt, hogy a fa, mint építőanyag szinte korlátlanul állt rendelkezésre aló. századi Oroszországban. Az adott korszakban a fából épült várak meghatározó építési stílusa a tarassy volt. Lényege, hogy az addigi építési módszertől eltérően a különálló fából készült cellákat vízszintesen elhelyezett gerendákkal egyesítik. Ezek a fából készült cellák változatos geometriájú formát vehettek fel. A cellák (a tarassyk), földdel, vagy kővel voltak feltöltve. A feltöltés nélküli cellákban tüzérséget, vagy kézi lőfegyverrel ellátott gyalogságot helyeztek el. Az ilyen típusú erődítmények is a modernnek számító kőből készült erődítményekhez hasonlóan sikerrel állták az ostromlók tüzérségi támadását. A várárkok Oroszországban csak kiásott árkot jelentettek bizonyos távolságra a faltól (hogy a falak le ne omoljanak). Az erődítmények fatornyai négyszögletesek, vagy sokszögletűek voltak. A kőből, vagy téglából épült tornyok kör alakúak is lehettek. A tornyok tetején lőréses gyilokjárókat alakítottak ki, és a többszintes tornyok mindegyik emeletén ágyúk és kézi lőfegyverek számára kialakított lőrések voltak találhatóak. Mind a falazott, mind a fából készült tornyokon csúcsos, fából készült tetőszerkezet volt, tetején megfigyelő állással. A későbbiek folyamán kialakított bástya-rendszerű erődítmények sem tértek el lényegesen ezektől a kritériumoktól. Az orosz erődítmények kapuja a 16. században sohasem az erőd kurtina részén volt, hanem mindig a kapubástya (nadvratnaya bashnya) részét alkotta. A bejárat általában egy külső és egy belső kapuból állt, a közöttük lévő szakaszt az ostromlók számára mindenféle építészeti megoldással nehezítették. A kaputornyot egy előtte elhelyezett kisebb torony védte (otvodnaya strelnitsa), amelyhez egy felvonóhíd vezetett, így ez a komplex védelmi rendszer jelentősen megnehezítette az erőd és a kapuk ellen irányuló ostrom tevékenységet.11 Velikie Luki ostroma Meddő diplomáciai tárgyalások után 1579 nyarán Báthory megkezdte hadműveleti tevékenységét Rettegett Iván Oroszországa ellen. Polock ostromát választotta, amelyet Rettegett Iván csak 1563-ban foglalt el. A várat és környékét Báthory sikerrel foglalta vissza. A stratégiai áttörést viszont a következő évi hadjáratában érte el a lengyel király, amikor is a hadműveleti terület az ellenség földje volt. Polock is a hagyományos orosz erődítményépítészet példája, de jelen tanulmány számára legyen példaértékű Velikie Luki ostroma. Báthory 1580-as hadjárata jóval nagyobb szabású volt az előző évinél, amikor „csak” egy néhány éve elfoglalt tartományt foglaltak vissza. Báthory ez évi hadjáratára június 16-án indult Wilnából. Két célpont jöhetett számításba: az egyik Szmolenszk, a másik Velikie Luki. Szmolenszk környékét már elpusztították a gyakori litván betörések, s a határtól is távol feküdt. Báthory mindent figyelembe véve úgy döntött, hogy Velikie Luki ellen indul, mert a környékét nem érte pusztítás, így ellátási gondok elvileg nem léphetnek fel, a Dzwina és az Uswiat folyókon a hadfelszerelés könnyen szállítható. Mindezek mellett Velikie Luki közel van Livóniához, ahonnan a további hadiszállítások megoldhatóak. A vár, elfoglalása esetén, elzárja az orosz hadsereg elől az utat Livóniába, és egy nagy kiterjedésű tartomány birtoklásától fosztja meg az ellenséget. 10 A kurtina a fal egy olyan darabja, amely két bástyát egymáshoz kapcsol. 11 Nossov 2006: 16. 315
