Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás ereményei (Pécs, Baranya megye)
Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás eredményei (Pécs, Baranya megye) az emeleti szinten többnyire 10 cm-rel keskenyebbek. A kutatás során in situ késő középkori járószintet nem találtunk, illetve erre vonatkozóan a rétegsorok sem adtak megnyugtató magyarázatot.23 Az ásatás eredményeit a keleti szárnyból kiindulva nyugati irányba haladva fogjuk ismertetni. A keleti szárny keleti fala mentén húzott szelvényben egy árnyékszéket találtunk. Az árnyékszék a késő középkori épületen kívül, a szárny déli felében található. Kialakítása: téglalap alakú, boltíves záródású, mélysége 2,2 m, vegyes falazatú. A boltívet tartó északnyugati sarkát a földre alapozták (3. tábla 1). Véleményünk szerint az itt alkalmazott, a palota falaitól eltérő falazási technika miatt az árnyékszék később épült a reneszánsz villánál. Keltezésének meghatározására a későbbiekben még visszatérünk. A keleti főfal belső oldalán, valamint a keleti szárny déli helyiségének északi fala mentén megtaláltuk a már korábban is feltárásra került pince keleti és északi bélésfalát.24 A helyiség keleti és nyugati falának belső oldalain megtaláltuk a bélésfalról induló boltvállakat, amit mindkét oldalon csupán az indító tégla jelzett (3. tábla 2). Egy modernkori vízvezeték kiépítése során az épület keleti főfalát — a déli helyiség északi falának találkozásánál — teljes mélységében átvágták. A feltárás alkalmával így lehetőségünk nyílt, hogy az északi fal alatt futó bélésfalat is megvizsgáljuk. A bélésfal a felette levő késő középkori fallal nem volt kötésben, a kövek felületét nem borította habarcs (3. tábla 3). Az északi oldalon a bélésfal kőből rakott, 40 cm széles és a lépcső vonaláig fut. Gere László a pince gádorát a torony helyére lokalizálta, illetve véleménye szerint a felépítmény kialakításánál a lejáró maradványait alapozásként használták fel.25 A feltárás során a felmerülő balesetvédelmi szempontok szem előtt tartása végett erre vonatkozóan csak részleges megfigyeléseket tudtunk végezni. A torony falai alapozási mélységben vizsgálhatók, melyek 90 cm, de esetenként a 1,5 m-es szélességet is elérik. Amennyiben Gere László alapján elfogadjuk, hogy a torony helyére pincelejárót lokalizálunk, úgy indokolatlan az általunk is megtalált lejáró kialakítása, hiszen a torony felmenő falai a pincébe jutás lehetőségét nem gátolták. így a torony megépülése nem indokolja az „újabb” lépcsőlejáró kialakítását. Ezek alapján azt a lehetőséget, hogy a pincéhez két lejárat tartozott, még ha azok megléte időben különbözött, nem látjuk igazoltnak. A pincébe vezető lejárót a déli helyiség északi falának középső harmadában — annak átvágásával — alakították ki, amely három kövekből kialakított lépcsősorból és a hozzátartozó faszerkezetű lejáróból állt (3. tábla 4). Bár utóbbi meglétét régészeti eszközökkel nem tudtuk igazolni, egykori létezését okkal feltételezhetjük. A nyugati és a keleti boltvállindítás között 17 cm-es szintkülönbséget rögzítettünk. A pince boltozata Gere László meghatározása alapján, nagyjából 150-160 cm-rel magasodott az egykori járószint fölé.26 A tervezett támfal kivitelezése során a villa déli partoldalát függőlegessé tették, így a kialakult metszetfalban a pince betöltése és a nyugati bélésfala is kirajzolódott. A 40 cm széles vegyes falazatú bélésfalnak csak az egyik felét alapozták a fal alá, mivel a másik fele a boltozat indítást támasztotta alá (3. tábla 5). A szintadatok alapján a pince teljes belmagassága a beásás szintjétől a boltozat tetejéig mérve 6,2 m. A pince padlószintjétől mérve a lépcső lejáratának a teteje 4,6 m. A nyugati bélésfal a boltváll tetejéig mérve 3,8 m magas. A fentieket összegezve azt mondhatjuk, hogy a pince bélésfalát utólagosan, a késő középkori fal alá alapozták. A torony délkeleti sarokfalánál, valamint a lentebb bemutatásra kerülő török korban épült csorgókút kialakításánál is egyező anyagú, fehér színű, puha szerkezetű, könnyen megmunkálható márgás mészkő hasábokat használtak fel (3. tábla 7; 4. tábla 5). Azaz véleményünk szerint mindkét építmény (pince, torony) a reneszánsz villa megépülése után a török korban került kialakításra. A keleti szárnyon keresztül az épület közepe felé haladva az udvarra érkezünk, ahol a déli szárny északi falát is megtaláltuk. A szárny középső harmadának keleti felén, az északi fal déli részén egy 1,5 m hosszú, 60-70 cm széles, a késő középkori faliakkal azonos szintig visszabontott falat találtunk (3. tábla 6). A visszabontott fal tömb mellől, annak szintjéről egy 1688-ban kibocsátott oszmán mangir került elő. A déli szárny északi falát az épület középső harmadában elbontott állapotában találtuk meg. Az elbontott falak helyén a reneszánsz villa lépcsőháza állhatott. A déli szárny déli falát teljes profiljában ismerjük, mivel az lenyomat formájában fennmaradt. Amint azt már a fentiekben említettük a falon két padka is megfigyelhető. A felsőhöz emeleti járószint, míg az alsóhoz egy 2,2 m magas boltvállról indított szegmensíves boltozat tartozhatott. A helyiség 6,5 m hosszú, így a boltozatnak ezt a távolságot kellett áthidalnia, melynek maximális belmagassága a boltvállaktól számítva 3 m. Ez némiképp magyarázatot adhat a szárny pusztulására is, mivel a vékony és sekély alapozású falak nem bírták a boltozat oldalnyomását, így kiomolhattak egy idő után. A késő középkori épület tengelyébe a déli szárny középső harmadának elbontását követően egy vízmedencét építettek fel 23 Kárpáti-Nagy 2009. 24 Gere 2004; Gere 2005:267. 25 Gere 2005: 267-268. 26 Gere 2004; Gere 2005:268. 307
