Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
IV. Várak, villák - Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás ereményei (Pécs, Baranya megye)
Nagy Balázs: A Tettye téri reneszánsz villa és a 2009. évi megelőző régészeti feltárás eredményei (Pécs, Baranya megye) (3. tábla 7). A medence kör alakú, melynek fala némileg szokatlan módon kétrétegű agyagból lett kialakítva. A fal külső fele 80 cm vastag sárga agyagból, míg a belső része 1 m vastag sötétbarna agyagból készült. A sötétbarna agyagfal belső ívén egy sekély alapozású 30 cm széles vegyes falazatú kerítőfal található. Az agyagfalak egy patkóalakú faltömbhöz csatlakoznak (4. tábla 1). A patkóalakú faltömböt minden bizonnyal egy csorgókút alapozásaként értelmezhetjük. A medence vízellátását a Tettye forrástól az épületbe futó agyagcsővezetéken keresztül biztosították. A kerámia vezeték felületét négyszög alakú, fehér, puhaszerkezetű márgás mészkövekkel borították. Pécs török kori vízvezetékéről Gosztonyi Gyula írt tanulmányt. A cikkben összegyűjtött vízvezeték elemeket alapul véve, a medence feltárásánál a „C” típust tudtuk azonosítani.27 A medence aljzatát márgás mészkővel kevert agyaggal döngölték. A mészkő mennyisége az altalajhoz közeledve sűrűsödött (4. tábla 2). A medencéhez két kifolyó is tartozott, viszont működési idejük különbözött. A vizet mindkét esetben a kút alatt vezették ki. Az elsődleges kifolyóhoz egy 10 cm átmérőjű kerámiavezeték tartozott. A vezeték a patkóalakú faltömbbe érve L-alakban megtört. A víz ezt követően egy kőhasábokból formált vályún keresztül folyt ki az épületből. A patkóalakú faltömbben levő vízvezeték minden bizonnyal meghibásodott, eltömődött. Elképzelésünket arra alapozzuk, hogy a vezeték fölül elkezdték kibontani a falat (4. tábla 4). A fal teljes kibontása helyett azonban építettek egy másodlagos kifolyót, amit a patkóalakú faltömbhöz épített zárófal átvágásával alakítottak ki. Ennek a kifolyónak a nyílása már jóval nagyobb, mint az első fázisban használt vezetéké: szélessége: 17 cm, mélysége: 22 cm (4. tábla 3). A vízmedence használati funkcióját ez idáig nem sikerült meghatározni. A rendelkezésünkre álló adatokból kiszámoltuk, hogy a 40 cm mély medence optimális vízhozam mellett 4 és fél óra alatt telt meg vízzel.28 A 40 cm feletti víz a patkó alakú faltömbön folyt keresztül. A medence vízszintje állandó lehetett, vize pedig folyamatosan cserélődhetett. A kerítőfalak belső átmérője 6,4 m, amit kiszerkesztés segítségével állapítottunk meg (6. tábla 2). Az udvar utolsó harmadában ismét megtaláltuk a déli szárny északi falát, ami itt a nyugati szárny keleti falával kapcsolódott össze. A nyugati szárny délkeleti felében a keleti fal mentén egymást érték a nyílt sütőhelyek (5. tábla 1). A nyugati szárny középső, illetve északi felében egy-egy kutatóárokban végeztünk feltárást. A középső felében húzott kutatóárokban nem találtunk régészeti objektumot. A szárny északi felében találtunk egy válaszfalat, amit egy teherhárító ív támasztott alá. A válaszfal lenyomata a nyugati falon a földszint és az emelet magasságában egyaránt megfigyelhető. A teherhárító ív téglából, míg a felmenő fal vegyes falazattal épült (2. tábla 1; 5. tábla 2). Bár a szárnyban megfigyelhető hevederív, valamint a megtalált válaszfal kialakítása láthatóan utólagos, véleményünk szerint a késő középkori épülettel azonos építési fázisban készült. Elhelyezkedésük szervesen kapcsolódik az épület építészeti térelosztásához, szimmetriájához és szerkezetéhez. A feltárási összesítő rajzon látható a feltárt terület kiterjedése, annak határai, valamint a kutatási egységek azonosító számai. A késő középkori falakat feketével, míg az utólagos beépítéseket kékkel ábrázoltuk (5. tábla 3).29 A feltárt falakat természettudományos vizsgálatnak vetettük alá, aminek segítségével építési fázisokat tudtunk elkülöníteni. A vizsgálatot Szilágyi Gáborné és Jevtuhov Boglárka végezte el.30 Az újonnan előkerült, valamint a kérdéses korú falszövetekből habarcsmintákat vettünk. így összesen 19 darab mintát elemeztünk ki, mely kapcsán a mész összetételét, töltőanyagának arányát vizsgáltuk. A vizsgálat öt egymástól jól elkülönülő csoportot eredményezett, melyek egyben építési fázisokat is jelölnek. A kialakított csoportokba az összetételükben megegyező, vagy hasonló töltőanyaggal rendelkező habarcsokat soroltuk. A vizsgálat eredményét összevetettük a feltárás során tett megfigyeléseinkkel, mely során arra a megállapításra jutottunk, hogy a habarcs vizsgálat eredménye összhangban áll a feltárás során tett megfigyeléseinkkel. A természettudományos vizsgálatoknak és a régészeti megfigyeléseknek köszönhetően a reneszánsz villa alaprajzának építési fázisai elkülöníthetővé és értelmezhetővé váltak. Az építkezéseket alapvetően két fő korszakhoz tudtuk kapcsolni. Az elsőbe a reneszánsz építészet szabályait követő késő középkori épületet, míg a másodikba a török korra keltezhető átépítéseket soroltuk. A habarcsvizsgálat eredményét szemléltető térképen, a fekete szín a késő középkori épület alapfalait, a kék pedig a török korra keltezhető átépítéseket szemlélteti (5. tábla 3). 27 Gosztonyi 1941: 39. 28 Az érték kiszámításához a medence és a forrás közötti magasságkülönbséget, a leejtés hosszát és mértékét, a kerámia vezeték keresztmetszetét, és a vízmedence idevonatkozó paramétereit vettük alapul. 29 Kárpáti 2010 alapján. 30 Szilágyi 2010. 308
