Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
I. Középkori anyagi kultúra - Bárdi Bogára: 14. századi asztali kerámia Visegrád-Duna-parti 1. lelőhelyről
Bárdi Bogáta 14. századi asztali kerámia Visegrád-Duna-parti út 1. lelőhelyről A lelőhely és a leletanyag átfogó bemutatása Kováts István (MNM Mátyás Király Múzeuma, Visegrád) 2005-ben végzett megelőző feltárást a Visegrád Dunaparti út 1. szám alatt.1 A közel 500 m2-en folyó kutatás gazdag, 14. századra keltezhető leletanyagot eredményezett. Az ásatás során öt kemence és feltehetően egy épület alapozásának részlete került elő (5. tábla). A terület délkeleti részén, a feltételezett házalapozás mögött egy, a feltárási területen túl is folytatódó, árokszerű mélyedést lokalizáltak, amely igen jelentős mennyiségű leletanyagot tartalmazott.2 A kerámiaanyag nagy része végső soron nem köthető konkrét objektumokhoz, a kemencékből csak egy-egy darab került elő. A megszakításokkal közel 3,5 évig folyó restaurálás során kiderült, hogy egy teljesen egységes, feltehetően egy feltöltésből származó, homogén leletanyaggal van dolgunk. Csupán az északi patakköves felület mutatott némi eltérést, ahonnan kisebb mennyiségű és töredezettebb emlékanyag került elő. Ilyen módon a leletanyag nem nyújt elegendő támpontot a lelőhely jellegének kielégítő tisztázásához. A lelőhely keltezését több éremlelet, valamint néhány jól datálható tárgy erősíti meg. A legkorábbi érem Nagy Lajos szerecsenfejes dénárja,3 időben ezt követi Mária királynő ezüst dénárja,4 majd a legkésőbbi érem, Zsigmond király 14. század végi verete.5 Az érmeket és a leletanyag jellegét összevetve a terület hasznosításával a 14—15. század fordulóján hagyhattak fel. A lelőhely a 14. században a középkori városon belül helyezkedett el, a királyi palota közelében. Ebben a korszakban a város két részre, magyar és német városra oszlott,6 azonban jelenlegi tudásunk alapján azt nem lehet megállapítani, hogy a terület melyik város részét képezhette. A palota és a városközpont közé eső 500-300 m-es szakasz régészeti helyszínrajza, ahol a vizsgált lelőhely is fekszik, nagyrészt ismeretlen.7 Korábban egyetlen alkalommal, 1996-ban Szőke Mátyás szintén leletmentés keretén belül végzett feltárást a Duna-parti út 1. szám mellett. Ekkor három, a 14. századi második felére keltezhető kemencemaradványt és feltehetően egy 15. századi épülethez tartozó tetőcserepes omladékréteget figyelt meg.8 A gazdag, nagy mennyiségű fémtárgyat és állatcsontot is magába foglaló leletanyag legnagyobb részét a kerámia alkotja. Körülbelül 280 kilogrammal számolhatunk, melynek jelentős részét, 85—90%-át háztartási kerámia adja, így a maradék 10-15%-ba kell sorolnunk a kályhaszemeket és az egyéb kerámiatárgyakat: öntőtégelyek, lepárlóedény, persely, mécsesek, stb. A háztartási kerámia - a teljes anyaghoz képest szinte elhanyagolható mennyiségű vörös edény mellett — főként oxidált és redukált égetésű cserépből áll, melyek anyagon belüli eloszlása szinte azonos. Azonban a pontosabb arányok kifejezését megnehezíti, hogy az oxidált égetésű darabok — rosszabb minőségük miatt - jobban töredezettek. A gazdag emlékanyag egyik, funkció szerint jól körülhatárolható csoportja az asztali használatra szánt 1 A lelőhely korábbi megnevezése: Visegrád-Agasház. 2 Kováts 2012; MKM, AN 2005. 3 Unger 432; CNH И. 2-89A. 4 Unger 443; CNH II. 2-116. 5 Unger 449; CNH II. 2-121. A Zsigmond-kori érem mellől egy párhuzamok alapján 14. század végére keltezhető francia játékzseton került elő (Platt-Coleman-Smith 1975: 135. ábra). 6 Mészáros 2007: 183. 7 Mészáros 2009: 86. 8 MKM A, Ltsz. 1964.14. 25
