Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Rácz Miklós: Mit keres egy régész egy barokk kolostorban?
Rácz Miklós Mit keres egy régész egy barokk kolostorban? A műemlékeken végzett beavatkozásokhoz kapcsolódó épületrégészet egy sajátos kutatási terület, amelyen más szakterületek művelői (művészettörténész, építész) mellett régészek tevékenykednek. Tanulmányomban e terület sajátos munkamódszereire és munkakörülményeire szeretnék rávilágítani egy aktuális kutatás és annak eredményei bemutatásán keresztül. Az épületkutatás, illetve épületrégészet a régészethez képest kevésbé jól definiált és körülhatárolt terület, megnevezése, fogalomrendszere sem olyan mértékben egyértelmű, önálló és világos, mint a régészet esetében. A terület megnevezése, körülhatárolása éppen az elmúlt években, illetve jelenleg is szakmai párbeszéd és viták tárgya, a különböző megközelítések a publikációkban és a jogszabályokban is tükröződnek. A majki kamalduli kolostor Magyarországon az ókortól a 21. századig bármely épület lehet műemlék, a történeti jelentőség azonban nem korlátozódik az egyedileg védett épületekre (mely a régészetben a nyilvántartott, illetve védett lelőhelyek státuszának felel meg). Hivatalosan a régészet hatáskörébe csak az 1711 előtti, földfelszín alatti emlékek tartoznak. A kutatás módszerei tekintetében természetesen nem létezik ilyen éles időbeli határvonal. Az Oroszlány melletti majki kamalduli remeteséget 1733-ban alapította az Esterházy-család (1. kép). A 16. században elpusztult középkori majki premontrei prépostság területe, mint Majkpuszta a gesztesi uradalom részeként 1629-től került az Esterházy-család birtokába. Majkpusztát választotta ki a birtokos Esterházy József az itáliai gyökerű kamalduli rendhez tartozó remetekolostor alapítására.1 Az alapítás helyszínéül a Vértes-hegységből északnyugat felé lefolyó Majki-patak völgyének délnyugati oldalán található középkori kolostor romjaitól mintegy 300 m-re északabbra, a völgy ugyanazon oldalán fekvő területet jelöltek ki. Az új remetekolostor tehát a középkori kolostor helyét vette át, jelképesen folytatva annak működését. A 17-18. században a Monte Corona-i kongregációból kiindulva a remeterend újkori felvirágzása indult meg. A Franz Anton Pilgram tervei alapján készült épületegyüttes, melyhez hasonlók épültek Magyarország területén Lánzséron (ma Landsee, Ausztria), a Zobor-hegyen (ma Nyitra/Zobor, Szlovákia), valamint a korábbi karthauzi kolostor átalakításával Lechnicen (ma Cerveny Klástor, Szlovákia), a magyarországi barokk építészet egyik kiemelkedő alkotása. A Majkon felépült remeteség az osztrák-magyar rendtartomány része volt, anyakolostora a tartományi központ, a Bécs melletti Kahlenberg. Ez az együttes az újkori remetekolostorok egyetlen - és a cellaházas rendszerű középkorra visszamenő remeterendi kolostorok egyetlen fennmaradt - példánya a mai Magyarországon. A remeterendi kolostorok jellegzetességei a szabályos rendben elhelyezett, külön kertekkel rendelkező zárt remetelakok vagy cellaházak. Az újkori kolostorok esetében gyakori a szabadon álló templom és a szintén külön álló, a közösségi és gazdasági helyiségeknek, valamint a vendégeknek, zarándokoknak helyet adó konventépület, olasz eredetű nevén Foresteria. A remetekolostorok épületegyüttesének, ezen belül elsősorban a templom és a konventépület térbeli szervezésének egyik fő meghatározója a remeték és a vendégek, illetve zarándokok egymás melletti tereinek megteremtése, ugyan-1 A kolostorról összefoglalóan: Voit 1961; Farbaky 2006. 247
