Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Héczey-Markó Ágnes - Jankovics Norbert: Apácatorna templomai
Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert: Apácatorna templomai 3. kép: Apácatorna, kutatószonda a sekrestye délkeleti sarkán, a modern épületrész fala, a barokk vakolat kis részletével és az Árpádkori hajósarokkal (Fotó: Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert, 2012) amelyek közül délről a másodikat a déli ablak könyöklőjéig megfigyeltük. A két északi lizénát a vakolat keménysége miatt nem tártuk fel. A következő vizsgált falfelület a déli ablak és annak környezete volt (4. kép). A szondában félköríves, sárga, finom szemcséjű homokos habarcsba rakott, egy sor évszámos (17??—1918 között) téglával utólag befalazott ablaknyílást találtunk, amelyet kibontottuk. A falszövettel együtt készült nyílás eredetileg rézsűs bélletű volt. Ennek káváit később élszedés-szerűen kiszélesítették, majd később a lefaragott sarkokat keskenyebb oldalukkal ferdén az ablakfülkébe állított, illetve háromszögűre faragott téglákkal újra beszűkítették. A beszűkítés felületén jó minőségű, fehér vakolatot, helyenként fehér meszelésfoltokat figyeltünk meg. A vakolat és meszelés az ablakmélyedésben megtalált vasrács után készült, arra az ablakkávában ráfedett. A nyílás belsejében a felül félköríves záródású, fa ablakszerkezet a helyén volt, üvegezését azonban eltávolították. Mögötte a belülről készült befalazás, sárga, homokos habarcsba rakott téglái látszottak. Az ablak kiszélesítését a templom első - általunk regisztrált - átépítéseként azonosítottuk. Erre a bejutó fénymennyiség növelése érdekében, a keleti ablaknak, talán egy új oltár elhelyezése miatti elfalazásakor kerülhetett sor. Erre az 1785-ös felújítást megelőzően, a késő középkor, illetve kora újkor folyamán kerülhetett sor. Az 1785. évi felújításhoz köthető az ablak ismételt beszűkítése, mellyel a hajó ablakaihoz hasonló kialakítást kapott. Ekkor átépítették az ablak záradékát is, valamint új nyílászárót és vasrácsot helyeztek el. Legkésőbb ekkor faragták le az ablak könyöklőjének középvonalában, és az ablak két oldalán közel azonos távolságban feltárt lizénákat. Az ablak belső elfalazására az új templom emelésekor, az 1940- es években került sor. Az első külső elfalazás 1965-előtt történt, majd az 1966-os helyreállításkor a kibontás után az ablakot ismét elfalazták. Feltártuk a keleti ablakot, melynek sárgásfehér, finom szemcséjű, magas mésztartalmú habarcsba rakott téglából készült elfalazását részben kibontottuk (5. kép). A rézsűs bélletű ablaknyílás a falszövettel együtt téglából, jó minőségű finom szemcséjű, magas mésztartalmú, világosszürke habarcsba rakva készült. A ablaknak kizárólag két szára maradt épen, záradéka elpusztult, a könyöklő magasságát a bal alsó sarokban egy, a káva éle alatt átfutó, részben letört tégla jelöli. A záradék és a könyöklő nagyobb részének helyén, valamint az ablak felett a falkorona átépült: fehér, jó minőségű meszes habarcsba rakott téglái nagyobb méretűek voltak a fal alsóbb részeit alkotó tégláknál. Az átépítés vonala az ablakjobb oldalán lépcsősen lefelé tartott, a szentély falazata az északi szakaszon a magasság felső harmadában újjáépült. A nyílás belsejében korábbi habarcsokat nem találtunk. Az ablak könyöklőjének középvonalától kissé jobbra tolódva, valamint az ablak jobb oldalán az apszis felületét tagoló, lefaragott lizénák maradványait tártuk fel. Az egykori templomhajó és a hozzá tartozó szentély csatlakozását az északi oldalon is a délen nyitotthoz hasonló helyzetű kutatószondával vizsgáltuk (6. kép). A hajó északkeleti sarkán erősen kiülő lizéna jobb oldalán lépcsőzetesen visszalépő faltükör, és az apszis indítását jelentő kisebb kiülésű lizéna között látható, téglából falazott falszövet ösz-4. kép: Apácatorna, a sekrestye apszis déli ablaka (Fotó: Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert, 2012) 239
