Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Héczey-Markó Ágnes - Jankovics Norbert: Apácatorna templomai
Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert: Apácatorna templomai szefüggően, azonos építési periódusban készült, kötőanyagként jó minőségű finom szemcséjű, magas mésztartalmú, világosszürke habarcsot használtak. A téglák felületét a modern cementes vakolat itt is erősen roncsolta. Az apszis falazatán feltehetően kifagyások javításaként értelmezhető, fehér és sárga, homokos habarcsban lévő, különböző időszakokban készült javítások voltak láthatók. A mai sekrestye északkeleti sarkának keleti oldalát, és az északi oldalon a felszín és a lábazat közötti sávban lévő szakaszát sárga, finom szemcsés, homokos habarcsba rakott téglákkal építették újjá. A részben lebontott sarok mögött az eredeti tégla falszövet látszott, amelyet visszavéstek, illetve részben visszabontottak. Az erős kiülésű lizéna, a faltükör és az utólag lefaragott lábazat téglacsonkja által alkotott sarokban fehér, jó minőségű, meszes vakolatfolt látszott, felületén fehér meszeléssel, mely egyértelműen jelezte a korábbi lábazat magasságát. A mai sekrestye északi falán a szürke habarcsos téglafal csupán 80 cm hosszan volt megfigyelhető, melynek szakaszát feltehetőleg statikai problémák miatt igen mélyen kibontva sárga habarcsba rakott téglafallal építették újjá. Ettől nyugatra sárga, homokos habarcsba rakott téglából épült az 1940-es években emelt falazat. A templomok művészettörténeti értékelése Az apácatornai római katolikus templom sekrestyéjében fennmaradt korábbi templomapszis és a hozzá csatlakozó falsarkok - a korai templom keleti zárófala - egy periódusban épültek és valószínűleg a település legkorábbi plébániatemplomának maradványai. A rendelkezésre álló források alapján az 1941-ben lebontott hajó, nyugati karzatával és még korábban, 1917-ben ledőlt tornyával, valószínűleg az apszissal együtt épült, igaz a bontás során tett megfigyelések miatt felvethető, de régészeti feltárás nélkül nem megerősíthető, hogy a nyugati szakasz(ok?) esetleg bővítés során keletkeztek.18 A téglából álló falazat jó minőségű, magas mésztartalmú, szürkés kötőanyaggal épült. Az apszison délen, és a záradékban volt egy-egy ablak, a hajó déli oldalhomlokzatán négy nyílás lehetett. Az apszist kilenc, a téglák kisebb szélességének megfelelő méretű lizéna tagolta, de azok formája, a lábazathoz való viszonya, és lezárásuk nem ismert, mivel mind a lizénákat, mind a lábazatot utóbb levésték. Egyetlen részlet rekonstruálható: a szentély ablakainak könyöklősíkja elmetszette a lizénákat, mert azok mindkét esetben az ablak középvonalának tájára estek. A hajó 18 „[...] a mostani lebontás, amikor is kiderült, hogy a falak nem egységesek, hanem egymás utáni hozzátoldások.” Molnár 1942:17. 240 5. kép: Apácatorna, a sekrestye apszis keleti (középső) ablaka (Fotó: Héczey-Markó Agnes - Jankovics Norbert, 2012) 6. kép: Apácatorna, kutatószonda sekrestye északkeleti sarkán (Fotó: Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert, 2012)
