Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Héczey-Markó Ágnes - Jankovics Norbert: Apácatorna templomai
egy lizénát. A délkeleti ablak elfalazásából 1966-ban néhány, a lefaragott falsávokhoz tartozó, íves keresztmetszetű téglát emeltek ki.15 Koppány Tibor a helyszíni megfigyelések, archív fényképek és 13. századi, nyugat-dunántúli analógiák alapján elkészítette a középkori templom rekonstrukcióját.16 Ezek alapján Torna kisméretű, keletek temploma egyhajós, íves szentélyű volt, a karzat felett elhelyezkedő nyugati toronnyal. A templomba a déli kapun át lehetett belépni. A hajó déli falán négy ablak nyílt, melyek közül a nyugati a rekonstrukció szerint karzatablak volt.17 A szentélynek délkeleti és keleti irányba nyílt egy—egy keskeny résablaka. A hajó hosszoldali homlokzatait kettősen lépcsőzött falsávok osztották négy mezőre, a szentély falát kilenc, a lábazatról induló félkör keresztmetszetű lizéna tagolta. Koppány Tibor közli három, feltételezhetően az apácatornai templom déli kapujához tartozó kőtöredék felmérési rajzát, melyeket akkor a tüskevári múzeumban őriztek. Az egyenes vonalú - nem boltozathoz tartozó - kőtöredékeket élben végződő háromnegyed-körív metszetű taghoz két oldalról sarkantyútagos profillal faragták, és provinciális kidolgozású hurkás szalagfonatokkal díszítették. A töredékek alapján Koppány Tibor a templom építését a 13. század második felére keltezte. Héczey-Markó Agnes -Jankovics Norbert: Apácatorna templomai A 2012. évi kutatási eredmények A sekrestye újabb helyreállításának szándéka lehetőséget adott a templomról eddig szerzett ismereteink pontosítására és bővítésére. Ezúttal a Koppány Tibor által már felmért szentélyfalakon túl, vizsgálatainkat kiterjesztettük a hajó megmaradt falcsonkjaira is. A kutatást nagyban megnehezítette, hogy a korábbi helyreállítás során a falak mintegy 4-6 cm vastag cementes vakolatot kaptak, mely a korábban ép téglafelületeket is roncsolta. A kutatás megkezdésekor a falakat kőporos vakolat fedte, melyen csak a hajó sarkain, valamint a hajó és szentélyfal csatlakozásainál jelent meg plasztikusan a faltagolás. A szentély főpárkánya egyszerű, negyedköríves kialakítású volt, a lábazatot - melynek síkja kissé kiállónak és durvább felületűnek mutatkozott a felmenő falszakaszokénál - csupán eltérő színnel jelezték. A homlokzaton ablaknyílás nem volt (2. tábla). A hajdani templomhajó délkeleti sarkán nyitott első kutatószondában napvilágra került az erősen kiülő lizéna bal oldalán két lépcsőben visszalépő faltükör, jobb oldalán pedig az apszis indítását jelző laposabb lizéna falszövete. A két téglából épült falszakasz kötésben, azonos építési periódusban épült, jó minőségű finom szemcséjű, magas mésztartalmú, világosszürke habarccsal. A hajó falán, a kutatószonda alsó régiójában feltárult a feltehetőleg már a modern felújítás előtt visszavésett lábazat, felette a cementes vakolat által roncsolt eredeti faltükör. A lizéna és a faltükör alkotta sarokban függőleges fehér, jó minőségű, meszes vakolatfoltot tártunk fel, melynek alsó megszakadása, illetve az első átfutó, erősen lefaragott tégla jelölheti ki az egykori lábazat magasságát. A kutatószonda a mai szentély keleti zárófalára is átfordult, ahol jól érzékelhetően elvált a modern és a korábbi templomhajó falazata (3. kép). Az új falszakasz csatlakozása tenyérnyi szakaszon megőrizte a korábbi vakolatrétegeket. A mai szentélyfal mögé futó vakolatfolt alsó rétegének habarcsa a középkori falszövet szürkés habarcsára emlékeztetett, amelyen újabb rétegként fehér, meszes habarcs helyezkedett el, felületén szürkésfehér meszeléssel. Utóbbi réteg az újkori felújítás vakolatával azonosítható. A második kutatószondát az előzőt kelet felé folytatva, a sekrestye apszisán körbefútóan nyitottuk, melyet a déli sarokban a lábazat felületére lefelé, déli ablak alatt felfelé kiterjedő függőleges szakasszal bővítettünk. A sekrestye délkeleti és északkeleti sarkán levő lizénák között az apszis falszövete összefüggő, azonos építési periódusban készült, anyaga tégla, kötőanyaga jó minőségű finom szemcséjű, magas mésztartalmú, világosszürke habarcs. A téglafal felületét a cementes vakolat erősen roncsolta, azon korábbi vakolatoknak nem maradt nyoma. Az eredeti lábazatot valószínűleg már korábban levésték, a déli apszisindítás közelében magassága nem volt egyértelműen azonosítható. Az apszis hengerpalástján, közel azonos távolságban hét lizéna nyomát figyelhettük meg. A lizénák testének falba kötött részét a falszövetből szabálytalan ritmusban, merőlegesen kiugró téglák alkották, amelyek közeit, az átfutó téglasorok tanúsága szerint utólag negyed- és fél-téglákkal tömték ki. Az apszis lizénás tagolása valószínűleg igen sérülékeny volt, ezért utóbb lefaragták. A kiosztás ritmusát folytatva összesen kilenc lizéna lehetett, 15 Koppány 1991: 6. 16 A Koppány Tibor által felsorolt analógiák térben nem túl távoliak: Búcsúszentlászló, Becsehely-Póla, Hegyhátszentjakab, Magyarszecsőd, Oriszentpéter, Meszlen, Gutatöttös, Kallósd, Bakonyvitenyéd-Szentpál, Nagytótlak középkori templomai (Koppány 1991: 14). Bővebben A templomok művészettörténeti értékelése című részben. 17 A nyugati ablakot az archív fényképek alapján Koppány Tibor a többinél magasabban elhelyezkedőnek írja le és a karzat létezésére utaló bizonyítéknak tartja. Véleményünk szerint az ablak könyöklőmagassága a keleti ablakkal azonos, illetve mindkettő kissé magasabban van a két középsőnél, így elhelyezkedése önmagában a karzat meglétére nem utal. FK FT, Ltsz. 128281, Ltsz. 88326, Ltsz. 88327. 238
