Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
III. Egyházi épületek - Csoltkó Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata
Csoltká Emese: Az ócsai református (egykor premontrei) templom építéstörténetének vázlata töltött szerepére hivatkozva32 - nem lehet teljes mértékben elvetni a nemzetségi, magánbirtokosi kezdeményezés lehetőségét sem.33 Az alapítás és az építkezés előtti viszonyokra az ásatás derített fényt. Kiderült, hogy a premontrei templom építését megelőzően a területen egy Árpád-kori településrészlet húzódott, melynek objektumait a prépostság építése kapcsán hagyták fel (1. tábla). A templom déli mellékszentélyétől keletre és délre két, egy-egy kemencével ellátott gödörház állt, míg az ugyancsak a templomtól délre előkerült, kemence nélküli objektum minden bizonnyal valamiféle gazdasági funkciót ellátó építmény lehetett. Mindhárom objektum közel négyzet alakú, lekerekített sarkú, döngölt agyagpadlóval ellátott volt. Emellett a településhez néhány szemétgödör, illetve tárolóverem is köthető. Az Árpád-kori településrészt minden bizonnyal sövényfallal vagy pedig palánkkal kísért árok kerítette, melynek kisebb-nagyobb szakaszait a templomtól északra és délre tárták fel. A déli szakaszon megfigyelhető volt egy, az árok előtt feltárt cölöplyuk esetében, hogy a templomhoz köthető építési réteg megszakad a cölöplyuk és az árok előtt. Tehát feltételezhető, hogy a sövényfal vagy palánk megélte a templom építését, s a premontreiek által is használatban lehetett egy ideig. Az ároknak kizárólag a templomhoz való kötése azonban véleményem szerint elvethető, ugyanis körülveszi az Árpád-kori településrészlet objektumait és egyes szakaszait a templomhoz köthető építési réteg is takarja. Az Árpád-kori település objektumai nem vágták egymást, s a gödörházak is vékony padló réteggel rendelkeztek. Továbbá, figyelembe véve a 12-13. századra keltezhető leletanyagot, elmondható, hogy ezen a területen nem számolhatunk hosszú megtelepedettséggel. Tehát a premontrei prépostság épületeit lakott területre, de a település azon részére építették, mely csak nem sokkal korábban került betelepítésre. A templom építése és első formája Mielőtt rátérnék az építkezés menetének ismertetésére, érdemes szemügyre vennünk az épület alaprajzát (1. tábla; 1. kép). A háromhajós, keresztházas bazilikát, melynek nyugati homlokzatán két torony emelkedik, kelet felől egy fő- és két mellékszentély zárja le, melyek a nyolcszög öt oldalával záródnak. A mellékszentélyek, a hazai románkori bazilikák általános elrendezésétől eltérően, nem a mellékhajók tengelyében helyezkednek el, hanem azoktól északi és déli irányban kissé eltolódva, a szentélyek között egy kis sikátorszerű hézagot létrehozva. A keresztházak szárnyait nyugat felé egy-egy sekrestye zárja le.34 A templom építése előtt a területen az említett Árpád-kori házakat elbontották, s a talajt elegyengették. A templom alapozását a területre jellemző sárga homokos altalajba, illetve az épület déli harmadában a sárga altalaj felett húzódó sötétbarna mocsári üledékbe mélyítették (2. tábla 1). A kutatás során egységesként meghatározott alapozás építési menete részben árnyalható. A templom külső alapfalai, s a szentélyek diadalíveinek alapozása kötésben épült a belső pillérek sávalapozásaival. Ugyanakkor a keletről számított második pillérpár között, az észak-déli irányú szentélyrekesztő számára kialakított alapozás ezzel közel egy időben, ám a sávalappal kötés nélkül épült (1. tábla). Már Csányi Károly és Lux Géza is felfigyelt arra a szokatlan jelenségre, hogy a tornyok alatt az alapozás nem szélesedik ki. Az ez alapján született következtetésük, miszerint a templom építése közbeni tervmódosítás keretében a tervezett további, nyugati boltszakasz nem épült meg, s a tornyokat a tervezettnél egy boltszakasszal beljebb tolták,35 az ásatással bizonyságot is nyert. Mderült, hogy az északi toronyalapozást ugyan elkezdték építeni, de mielőtt befejezhették volna, a már elkészült szakaszait ki is szedték. A déli toronyalapozás építésébe pedig már bele sem fogtak (1. tábla). Az alapozást követően a templom területét tömör, illetve kevert sötétbarna földdel töltötték fel, melyre - helyenként egy további vékony kiegyenlítő rétegre — az első járószint került. Ez döngölt agyagpadló foltjaiként volt meghatározható, de a déli kereszthajóban téglapadló maradványai is előkerültek (2. tábla 1). Ez alapján valószínűsíthető, hogy a templom már a kezdetektől (kivéve például a két sekrestyét, ahol mindvégig döngölt földpadló volt) téglapadlóval rendelkezett, mely a templomhajók területén egyforma magasságban, a két mellékszentély területén egy lépcsőfokkal, míg a főszentélyben három lépcsőfokkal magasabban húzódott. 32 Mivel Ócsa közvetlenül a Prémontré alá tartozó Váradhegyfok filiájaként megjelenő Jászónak volt a leányegyháza, az ócsai monostor a premontrei hierarchiában háromszoros alárendeltségi viszonyban volt a rend főmonostorával. Ezzel szemben említi Neumann Tibor a IV. Béla által alapított túród monostort, amelyet közvetlenül Prémontré, illetve az ugyancsak általa életre hívott csőti monostort, amelyet a turóci alá rendeltek. Emellett elismeri, hogy a források a falu környékén számos királyi birtokról is szólnak, de hozzáteszi, hogy a szomszédos Fancsal történetesen egészen az 1260-as évekig Bár-Kalán nb. Pósa fia Nána comes birtoka volt. 33 Neumann é. n.: 3-4. 34 Nagy E. 1958: 578-579; Lukács-Cabello-Csengel 1991: 17. 35 Csányi-Lux 1939: 114-115. 191
