Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - K. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához
К. Németh András: Adatok Tolna megye középkori útjainak kutatásához tíz méterre fut, Szentmárton (Tamási-Szentmártoni-dűlő) helyét ma nyugat és észak felé kis kitérővel megkerüli, de régi térképek - így például az első katonai felmérés44 - alapján kétségtelen, hogy ez újkori fejlemény, az útra egykor ez a falu is felfűződött (4. kép). Nyomvonalával kapcsolatban több apró megfigyelést is tehetünk: Tamási és Szentmárton között, a Szentmártoni-patak északi oldalára merőleges, bevágódott szakaszát valamikor 1970 körül felhagyták, mára a szemétlerakóként használt, beerdősült, 8-10 m széles és helyenként 4-5 m mély löszmélyút (5. kép) keleti partja felett, a szántóföld szélére helyeződött át a nyomvonal. Az út folytatása Tamásiban, illetve Ozorán is a település központjába fut: Tamásiban a Dózsa György utcába fut bele, amely a középkori eredetű római katolikus templom dombjának keleti oldalán halad a legrövidebb úton a Koppány folyó egykori átkelője felé. Utunk Ozora előtt több ágra szakad, fő ága továbbra is északkelet felé haladva a Pozsonyi utca nyomvonalán ér be a központba. További, újkori térképek által jelölt kisebb utakat is figyelembe véve az út mellett fekvő Kecső falu esetében is igazolható, hogy a középkori faluhelyek gyakran újkori utak metszéspontjában találhatók: egy 1787-es térképen a faluhely keleti részén keresztezi utunkat a Kesziból Pincehelyre vezető út, amely a lelőhely északi szélén válik el a Kónyiból Ozorára tartó úttól.45 Dorog falu helyével átellenben, a patak túlsó oldalán az első katonai felmérésen is jelzett Dorogi-csárda mutatja az út újkori jelentőségét is, és azt, hogy a csárdák olykor középkori faluhelyeken vagy közelükben létesültek. Dorog falu elpusztult templomának az úthoz való közelségét újkori írott forrás is megőrizte: egy 1740 körül készült uradalmi határleírás szerint Dorog templomának alapja és régi temetője az (Ozoráról) Iregbe és Tamásiba vezető út mellett állt.46 A középkori Szentpéter és Püspökszékely közti út rekonstruálásához a középső szakaszán fekvő Temerkény falu lokalizálása jelentette a kulcsot, amelynek határában két halastavat is említenek 1518-ban. A ma is létező kisszékelyi Barátok-tava gátja északkelet felé nagyjából 50 m hosszan, 6-8 m mély horhosban folytatódik, a tó két ága közti dűlő pedig a beszédes nevű Szoros nevet viseli, ráadásul itt sikerült azonosítani Temerkény falu helyét. A középkori eredetű tó gátján áthaladó, mélyútban folytatódó út további nyomvonalát mindkét irányban részben még létező, vagy nemrég még használt dűlőutak jelölik ki: déli irányban a középkori eredetű templommal rendelkező Nagyszékely központjába vezet, észak felé pedig Szentpéter-szőlőhegynél éri el a Kapos déli oldalán futó 61-es főutat, ahol a középkori Szentpéter helyét még nem sikerült meghatározni.47 Egy országos út, a tihanyi révtől Ozorán keresztül a Sárvíz-menti Alegresen keresztül Bikácsig húzódó út rövidebb szakaszát sikerült azonosítani Pincehely és a vele szemközt fekvő Görbő térségében. írott források alapján meghatároztam a pincehelyi török palánkvár helyét a Kapos szigetén, amelyet két út fogott közre: északi szélén, a mai 61-es út elődje haladt Simontornya felé, déli szélén pedig a Kapos szabályozása miatt már csaknem kétszáz éve megszűnt malomgáton keresztül vezetett egy út. Ez nyugat felől, a falu központjából, az Ozora felé a legrövidebb járást biztosító mai Kisfaludy utcán — a hagyomány szerint a falu legrégebbi utcáján - érkezett az átkelőhöz, a folyón átérve pedig kelet felé egy részben ma is használt szőlőhegyi dűlőút nyomvonalán felkapaszkodott a dombra, hogy később beletorkolljon a Püspökszékely (ma Nagyszékely) felé vezető útba.48 A szekérkerekek nem csupán a löszbe mélyedő utakat vájhatták egyre mélyebbre. Sajátos válfaja a bevágódó utaknak a Magyaregregy déli határában fekvő Sin-gödörben látható, a puha kőzetbe mélyedő régi szekérút (1. tábla 2). Az utat nehéz keltezni, de a Sin-gödör név csak a 20. század elején váltotta fel az ősi Fonyászó nevet,49 amely a hasonló nevű középkori falu közelségét jelezheti, bár a terület erős erdősültsége miatt ez nehezen ellenőrizhető. Újkori térképek alapján keltezhető utak 18-19. századi kéziratos térképeinken néha olyan utakat is felfedezhetünk, amelyeket már akkoriban régi vagy elpusztult, felhagyott útnak tartottak. A via antiqua, via deserta, vagy magyarul puszta út néven említett utak mentén, igazolva régi voltukat, csaknem mindig ismerünk középkori faluhelyeket, vagy ha nem, akkor éppen az utak lehetnek segítségünkre azok feltérképezésében. Az újkori térképeken jelölt utak régi voltának megállapításához nem mindig kell, hogy felhagyottnak mondják őket, elég, ha mellettük középkori faluhelyek sorakoznak: Bonyhád 1746-os térké-44 EKF 2004: Coll. XI. Sect. 27. 45 MNL OL, S16 No. 1074. 46 Papp 2000: 143. 47 Részletes közlése, térképpel: K. Németh 2013b: 370—371. 48 Részletes közlése: K. Németh 2013a: 70—71. 49 Tímár 1997: 48-49. 182
