Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bognár Katalin Boglárka: Nagyméretű veremépületek Balatonöszöd Árpád-kori településéen
teinek alsó végei a földre támaszkodhattak.17 Ugyanakkor annak a lehetőségét sem zárhatjuk ki, hogy a B-73 felmenő fallal is rendelkezhetett. A néprajzi analógiák alapján a tetőt minden bizonnyal különféle növényi anyagokkal (náddal, szalmával, napraforgókóróval), illetve földdel fedték.18 Padlószintet csak a B-73 épületben lehetetett azonosítani, ahol a későbbi járószint nem fut ki egészen a ház keleti sarkáig, így elképzelhető, hogy annak megszűnése az épület egykori végét, vagy egy keresztosztást jelöl, de az is lehetséges, hogy a hiányzó részen valamiféle toldás lehetett az objektumban. A korábbi járószint (R-85) viszont az épület teljes felszínén húzódott. A fentieken kívül még érdemes megemlítenünk, hogy a B-820 épületben regisztrálható volt egy kemence, a B-73 viszont állandó tüzelőberendezés nélküli objektum volt. Bejáratot azonban egyik esetben sem sikerült megfigyelni. A két épületet a csekély mennyiségű leletanyag alapján Árpád-korinak tekinthetjük, ezen belül a keltezés igen bizonytalan. A fogaskerékdíszes, és körömbenyomkodásos kerámia a korszak első felében, a 11-12. században volt meghatározó minta. Hangsúlyoznunk kell, hogy a fogaskerékdísz a későbbi évszázadokban is tovább élt (még ha csak szórványosan is). Bognár Katalin Boglárka: Nagyméretű veremépületek Balatonőszöd Árpád-kori településén Funkció Méri István határozta meg elsőként a nagyméretű, padlószint és kemence nélküli épületeket,19 melyeket meg kell különböztetnünk a hasonló szerkezetű Árpád-kori veremházaktól. Ahogy arra Sabján Tibor felhívta a figyelmet, a két épülettípusnak az építésmódja is eltérő, hiszen amíg a lakóházaknál elsőként a tető tartószerkezetét készítették el és csak utána alakították ki a hozzá tartozó sekély gödröt, addig a nagyméretű veremépületeiméi először a földet termelték ki és csak utána mélyítették bele a cölöpöket.20 A nagyméretű veremépületeket a szakirodalom gazdasági épületként, istállóként, ólként, pinceként vagy raktárként, ritkábban lakóházként szokta meghatározni, amelyben igen nagy szerepet játszik a betöltés vizsgálata, a bejárat milyensége, a padló megléte, illetve a néprajzi párhuzamok felkutatása.21 Az épülettípus jelentősége abban állhat, hogy nem túl gyakran kerültek elő az Árpád-kori Kárpát-medencében (például Tiszafüreden,22 Szendró-Gacsalon,23 Muhin,24 Csepelyen,25 Kardoskút-Hatablakon,26 Kánán,27 vagy Ordacsehi-Bugaszegen).28 Ahogy azt fent említettük, egyik épületnél sem lehetett a bejáratot regisztrálni, így ennek vizsgálatára nem volt lehetőségünk. Pusztán annyit jegyzünk meg, hogy a szintén gazdasági épületként meghatározott kardoskút—hatablaki nagyméretű verem esetében sem sikerült a bejáratot megtalálni,29 tehát a bejárat hiánya nem zárja ki a gazdasági épületként való értelmezést. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a néprajzi és a régészeti szakirodalomból ismert állattartó épületeknek minden esetben meneteles, gádorral fedett bejáratuk volt.30 Mindezt a logika is megköveteli, hiszen a lábasjószágoknak jóval egyszerűbb egy ilyen jellegű bejáratot használni. Az említett bejárat általában a hosszanti oldalon helyezkedett el,31 ugyanakkor olyan példát is ismerünk, amikor a rövid oldalon alakították ki az épület ajtaját.32 17 Nagy et al. 2001:195. 18 Nagy et al. 2001:194-195. 19 Méri 1964: 28. 20 Sabján 1999:139. 21 Nagy et al. 2001:197; Méri 1964: 28. 22 Fodor 1989:23-25. 23 Wolf 1985: 259-261. 24 Éri-Bálint 1959:18-19. 25 Kovalovszki 1969: 244-245. 26 Méri 1964: 28-36. 27 Terei 2010: 93-94. 28 Nagy et al. 2001:187-220. 29 Méri 1964: 29. 30 Sabján 1999:139. 31 Ászt 2002: 40. 32 Gallina—Molnár: 2003: 343. 139
