Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
12. tábla 4; 13. tábla 2-3, 5-8, 10—11, 13). A méretei miatt tárolóedény darabjaiként értelmezhető kerámiatöredékek alapján ennek az edénytípusnak a formakiképzése a második fazéktípusra hasonlít, csak jóval nagyobb méretekkel. A meglévő darabok alapján nagyjából 27-28 cm-es peremátmérővel számolhatunk, és a magassága sem lehetett elhanyagolható (7. tábla). A bográcsokat átlyukasztott, olykor egyenesre vágott, vaskos peremtöredékek, valamint felső részén kónikus, alul ívelt formát mutató, viszonylag vékonyfalú oldaltöredékek képviselik, amelyek esetenként hullámvonallal vagy egyéb motívummal díszítettek (6. tábla 6; 9. tábla 2, 8; 11. tábla 4; 12. tábla 3; 13. tábla 9,12). Az eddig megvizsgált leletek között egy palack töredékei is előkerültek, az egyik darabján apró fogaskerék minta részlete látszik (11. tábla 9). A település életének legkésőbbi fázisára utal egy vékonyfalú, egyenesen vágott széllel ellátott peremtöredék, ami valamilyen tálkához/csészéhez, vagy egy egészen finom kidolgozású fazékhoz tartozhatott (13. tábla 4). A kerámiák között viszonylag sok díszítettet találunk, de vannak teljesen diszkeden és jellegtelen töredékek is. A leggyakoribb díszítés a csigavonal és a pálcával húzott, párhuzamosan futó, széles közökkel bekarcolt vonaldísz. Megfigyelhető a hullámvonal, a vonalköteg, a hullámvonalköteg, illetve az 1-2 cm-es ívelt bekarcolások alkalmazása is. Több kerámián fogaskerékkel benyomott minta is előfordul (6. tábla 7; 8. tábla 12; 11. tábla 7, 9; 13. tábla 2, 6), egy kérdéses keltezésű töredék peremét pedig körömbenyomkodás díszíti (8. tábla 9). Némely fazék alján fenékbélyeg is található, a most vizsgált épületek leletanyagában több ilyen aljtöredék is előfordul (6. tábla 1; 9. tábla 6; 11. tábla 11; 13. tábla 7), az egyiken valószínűleg egy András-kereszt részlete figyelhető meg fenékbélyegként (6. tábla 1). A már jól ismert Árpád-kori díszítések között néhány érdekesség is előfordul. Egy kicsi nyaktöredéken olyan sűrű hullámvonalak futnak szorosan egymás felett, hogy már inkább zegzug mintának mondható. Egy oldaltöredéket egymástól pár cm-re lévő vonalkötegek díszítenek, amelyek között átlós irányú, sraffozott hatást keltő simítás látható (6. tábla 5). Az egyik legkülönlegesebb darabnak számít az a vékony falú, világosszürkére és sárgás-barnára égetett bogrács-oldaltöredék, amelynek oldalát pecsétlőkerékkel készített sávok tagolják, háromszögek és átlós vonalak alkotta sormintával (9. tábla 8). Szintén különleges darabnak számít ebben a leletanyagban egy belső peremdísszel ellátott edénytöredék (8. tábla 5). A fazekas éppen csak az edény belsejét és a perem alatti vékony sávot hagyta díszítetlenül, az összes többi felületet hullámvonalköteg vagy sűrű vonalköteg borítja. A peremnek nem csak külső, de belső oldalán is hullámvonalköteg fiit, ami az Arpád-kor viszonylatában annyira nem jellemző. A fentebb említett díszítések esetenként kombinációkat alkotnak, így a csigavonal a pár centis, íveken bekarcolt vonalakkal (7. tábla; 8. tábla 11), ti hullámvonalköteg pedig a vonalköteggel (4. tábla 2; 8. tábla 5) fordul elő együtt a kerámiákon. Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján Az épületek leletanyaga és keltezése Az alábbiakban az egyes épületek leletanyaga kerül röviden bemutatásra, sorrendben a korábbitól a későbbi időszak felé haladva. Mivel jelen dolgozat keretében a teljes leletegyüttes katalógusszintű leírása nem lehetséges, pusztán a keltezés szempontjából fontos, illetve az érdekességként megemlítendő tárgyakat ismertetem részletesebben, és ennek megfelelően a táblákon is csak ezek vannak feltüntetve. Fentebb az egyes formák és díszítések leírásánál már érintettem időrendi kérdéseket is, az ott rögzített megfigyelések részletes kifejtése itt olvasható. Elöljáróban fontos megjegyezni, hogy az egyes házakból előkerült leletek száma esetenként elég eltérő volt. Átlagosan kilenc-tíz tárgyat találtak egyegy épület területén, azonban öt objektum egyáltalán nem rendelkezett leletanyaggal (10., 12., 35., 40. és 41. ház),29 valamint volt három olyan épület (16., 38. és 42. ház), amely az „átlagosnak” tekinthető leletmennyiségnek több mint háromszorosát nyújtotta. Ezek a leletek a legtöbb esetben kerámiatöredékek, de néhány épületből malomkő töredékei, illetve ritkábban fémtárgyak is előkerültek. Utóbbiak alulreprezentáltak a jászfényszarui leletanyagban és csak elvétve bírnak keltező értékkel, ezért a datálás tekintetében keveset segítenek. Ebből eredően a település életének egyes periódusait elsősorban a kerámiaanyag alapján lehetett elkülöníteni. Korai periódus (11. század - 12. század második fele) Már a 19. háznál megfigyelhető szuperpozíció alapján is állítható, hogy ez a település egyik legkorábbi épülete, mivel ezt a 19. épületet a leletanyaga alapján korai Árpád-korra datálható 18. ház metszi. Egy szebb töredéket (9. tábla 7) leszámítva csak néhány darab jellegtelen kerámia került elő ebből az objektumból, ezek fizikai jellemzőik alapján -29 Mivel az állatcsont anyag esetében még nem történt meg a leltárba vétel és a feldolgozás, itt csak a kerámia-, kő- és fémleletek viszonylatában érvényesek a mennyiségi adatok. 118
