Rácz Tibor Ákos: A múltnak kútja. Fiatal középkoros regészek V. konferenciájának tanulmánykötete - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 3. (Szentendre, 2014)
II. Településkutatás - Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján
A kerámiaanyag általános jellemzői A kerámiák fizikai tulajdonságai Az összes jászfényszarui (biztosan Árpád-kori) kerámiáról elmondható, hogy lassú, kézzel hajtott korongon készültek, legalábbis gyorskorongra utaló egyértelmű nyomok nem fordultak elő. Az edénytöredékek alapanyagának és soványításának makroszkópos tanulmányozásakor két nagy csoportot lehetett elkülöníteni: a homokos anyagú, olykor samottos soványítású kerámiákat, illetve a sokszor egészen nagy törmelékszemcsékkel, kavicsokkal (és mellette homokkal) soványított kerámiák csoportját. Az elsőként említett magas homoktartalmú kerámiáknál számolnunk kell a természetes soványítás lehetőségével (ahogy azt sok esetben az archeometriai vizsgálatok eredményei is igazolták),23 tehát nem mindig beszélhetünk szándékosan hozzákevert adalékanyagról. A kerámiazúzalék használata kisebb-nagyobb mértékben mindkét csoportnál megfigyelhető, de nem jellemző.24 A sok homokot tartalmazó töredékek elsősorban a vörösre és feketére égetett példányok közül kerültek ki, míg a legdurvább szemcséjű kavicsos soványításra a fehér és a szürkés árnyalatú kerámiák között találtunk példát. Az edénytöredékek színvilágát illetően három főbb típust lehetett elkülöníteni: barna és sötétszürke, vörös és vörösesbarna, illetve a fehér és világos színű kerámiák csoportját. Mindegyik csoportnál megfigyelhetünk különböző árnyalatú változatokat, ilyen szempontból a fehér kerámiák tekinthetők a legváltozatosabbnak, mivel a hófehértől, a szürkésfehéren át egészen a világos rózsaszín árnyalatig változnak a színek. Alapvetően oxidativ körülmények között történt a kerámiák kiégetése, redukciós égetésre utaló jegyeket nem találtunk sem a makroszkópos sem az archeometriai vizsgálatok során. Hogy a színvariációk pontosan mennyiben függnek a nyersanyagtól és mennyiben az égetés körülményeitől, az még megválaszolandó kérdés. Az bizonyos, hogy a korábban sötétebb színt okozó szerves anyag kiégése miatt - a kaolin esetét leszámítva - mindenképp bekövetkezik egyfajta színváltozás a kerámiák kiégetése során.25 Jelen esetben az égetési hőmérséklet a vörös és szürke kerámiáknál ~800-1000°C-ra, az ezeknél későbbre keltezhető fehér kerámiáknál pedig 900-1000°C-ra becsülhető, tehát jelentős eltérés ebben a tekintetben nem tapasztalható a korábbi/ későbbi leletek között.26 27 A fentebb említett, nyersanyag, soványítás és szín alapján elkülönített csoportok egészen pontosan behatárolják a település egyes periódusait. Az egyes csoportok időrendi elemzését alább, külön fejezetben foglalom össze, itt csak a végeredményeket közlöm. All. századtól keltezhetóek a mészben gazdag nyersanyagból készült, homokos (vagy ritkábban homokkal soványított) és viszonylag finom anyagú, érdes tapintású, többnyire vörös és fekete árnyalatú kerámiák (4-5. táblák). Ezeket a 12. század végén, a 13. század elején váltják le a szabad szemmel is láthatóan más, mészben szegényebb nyersanyagból készített, gyakran nagy törmelékszemcsékkel soványított, a szürke és a fehér különböző árnyalataiban előforduló kerámiák (7. tábla; 13. tábla)}1 Az eddig megvizsgált leletanyagban a legkisebb arányban a 14. század elejére utaló töredékek vannak jelen, amelyek a 13. századiakhoz képest többnyire finomanyagúak, kevésbé durva soványításúak, vékonyfalúak és szürke vagy világos színűek (szürkés-fehér, sárgás-fehér, világosvörös), esetenként tiszta fehérek. Formakincs és díszítési módok Nagyobb edényrészleteket csak kevés esetben sikerült összeilleszteni, így a formai jellemzők elemzésénél csupán töredékekből indulhatunk ki.28 A fazekak erősen dominálnak, de több, esetleg tárolásra szolgáló nagyméretű edény töredékei is megtalálhatóak a leletanyagban. A fazekak formájában két típus mutatkozik: az egyik egy gömbölyded, hasasodó, közepesen vastag- vagy vastagfalú változat, ívelten kihajló, általában tagolatlan, éles vagy lekerekített peremmel (4. tábla 1, 3—6; 5. tábla 1—6, 8—9; 8. tábla 1—3; 10. tábla 1—3, 6—8; 11. tábla 1; 12. tábla 2). A másik fazékforma valamivel nyúlánkabb, vállában öblösödő, közepesen vastag- vagy vékony falú, és kihajló, tagolt vagy tagolatlan, éles, lekerekített, egyenesen vagy ferdén levágott peremmel látták el (6. tábla 7-10; 8. tábla 5,11-12; 9. tábla 1-4, 6; 11. táblai, 5, 7-8,11; Bíró Gyöngyvér: Többrétegű Árpád-kori település Jászfényszaru-Szőlők-alján 23 Bíróét al. 2014: 36-37. 24 Ezeknél a kerámiáknál az archeopetrográfiai megfigyelések alapján több esetben is elvethető volt a kerámiazúzalék alkalmazása, mivel az eleinte samottnak vélt törmelékek többnyire kisebb-nagyobb méretű, olykor vasas elszíneződésű agyaggöbecsek voltak. 25 Parádi 1959: 9. 26 Bíró et al. 2014: 37-38. 27 A nyersanyagok eltérő mésztartalmúra az XRD vizsgálat hívta fel a figyelmet (Bíró et al. 2014: 35-37). 28 A feltárás során csupán egyetlen teljesen ép edény, egy csigavonallal díszített fehér fazék került elő. Ez azonban nem egy épület leletanyagához tartozott, hanem egy gödör közepére volt állítva, aljával lefelé. 117
