Majorossy Judit: Egy történelmi gyilkosság margójára. Merániai Gertrúd emlékezete, 1213 - 2013. Tanulmánykötet - A Ferenczy Múzeum kiadványai, A. sorozat: Monográfiák 2. (Szentendre, 2014)
III. - Benkő Elek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban
BenkőElek: Gertrúd királyné sírja a pilisi ciszterci monostorban gondosan kialakított temetkezési hely Gertrúd első sírja volt („valószínűleg a haláleset után az első temetkezés emléke volt egyszerűbb sírlappal”),16 ahova idővel másvalakit temettek, másrészt - az előbbieknek ellentmondva - megemlítette, hogy a síremlék mérete a kősíréhoz igazodik. A sírban pedig, ahol „legalul [...] az utolsó idetemetésből származó csontváz feküdt jórészt bolygatottan,” egy női koponyatöredéket is találtak: „egy filigrán, domború homlokú, pánt nyomait mutató koponyatöredék esetében csak a királynő idetemetett fejére gondolhatunk”.17 Az ellentmondás okára a feltárásban közreműködő és a pilisi embertani anyagot közzétevő Kiszely István megfigyelései világítanak rá, aki közleményében arról írt, hogy a kérdéses sírban négy egyén csontmaradványai kerültek elő: a) 55 év körüli férfi töredékes koponyája és csaknem teljes csontváza, b) 30 év körüli nő koponyatöredéke, c) 40-45 év körüli férfi medencéje és combcsontja, d) felnőtt férfi elváltozásokat mutató gerincoszlopa, medencéje és hosszúcsontjai.18 A zavart fokozta az MTA Régészeti Intézetében őrzött pilisszentkereszti ásatási dokumentáció, amely a sírról több fényképet (2. kép 1-3) és egy gondosan kivitelezett sírrajzot (3. kép) is tartalmaz. Ez utóbbiak tanúsága szerint a falazott sírüreg alján egyetlen egyén láthatóan bolygatott és kirabolt, de nagyjából anatómiai rendben fekvő csontváza látható, amely a Kiszely-féle 57/a. vázzal, a meghatározás szerint 55 év körüli férfi maradványaival azonosítható. A fotókon jól látható, hogy jóval a csontváz szintje fölött, a sírföldben egy töredékes koponyatetőt találtak (2. kép 1), nyilván a Kiszely-féle 57/b. maradványt. A dokumentációból az is kiolvasható, hogy a kváderkövekből, kevés tégla felhasználásával gondosan falazott, téglalap alakú sírüreg (185 x 62-65 cm) alján, a középkori padlószinttől mérve 88 cm mélyen fekvő váz koponyája az öreglyukkal felfelé a sírgödör déli sarkában hevert, ami arra utalt, hogy a sírt egy kőlap védelme alatt a rablás időpontjáig feltehetően még nem töltötte ki föld. A sírt fedő kőlap nem került elő, magát a sírüreget pedig szemetes, vegyes összetételű föld töltötte ki, melyben a síremlék és a 14. századi templomrekesztő (lettner) faragott töredékei mellett égett üvegablak töredékek, késő középkori, hasonlóképpen megégett könyvveretek és faszén darabok is voltak, feltehetően az 1526. évi török gyújtogatás maradványai. A sírföldből kiemelt egyik faszén radiokarbon keltezése is azt erősítette meg, hogy ez a betöltés legkorábban a késő középkorban kerülhetett ide, mivel a mérés az lo tartományban 1280-1390 közötti intervallumot eredményezett19 20 21 (4. kép). Hasonló eredményt kaptunk a templomhajót borító faszenes omladékból vett minta esetében is (1310-1405),20 21 amiből arra következtethetünk, hogy a szén a 14. századi templomi berendezés elégéséből származik. Ennél tovább évekig nem sikerült lépnünk, ugyanis a Gertrúddal kapcsolatba hozható 57. sír embertani leletei hiányoztak a pilisszentkereszti leletraktárban őrzött, egyébként hiánytalanul együtt maradt antropológiai anyagból. A művészettörténeti kutatás, távolabb a konkrét ásatási részletektől, önmagában világos és kerek koncepciót dolgozott ki. Ismerve azt a középkori gyakorlatot, hogy a középkori magas síremlék (tumba) gyakran nem szarkofág funkciót töltött be, hanem a földbemélyített sír fölé emelték, így holttestet magában nem rejtő kőfaragvány volt (5. kép)f magától értetődőnek tekintette, hogy az 57. sír, mint a főoltár előtt található egyetlen komoly építésű kőkeretes sír, Gertrúd temetkezési helye lehetett, amely fölé egy—másfél évtizeddel a haláleset után, francia mesterek közreműködésével díszes tumbát emeltek. A sír helye egyértelműen igazolhatta, hogy 1213-ra a templom keleti része a szentéllyel, a mellékkápolnákkal és a kereszthajóval már elkészült, és így egy királyi temetés számára alkalmassá vált. Arra természetesen ez az - egyébként kétségkívül logikus - elképzelés sem tudott magyarázatot adni, miként történhettek utólagos temetkezések a törökkorig álló síremlék alatti üregbe. Csontváz(ak) hiányában téves nem-meghatározásra is lehetett gondolni, ugyanis a fennmaradt sírrajz elvben még azt sem zárta ki, hogy akár bolygatott női váz is fekhetett a sírgödör alján,22 a művé-4. kép Pilisszentkereszt-Klastromkert, az 57. sír földjéből előkerült széndarabka kalibrált radiokarbon kormeghatározása (MTA AKI KAL, Deb-11898/2005) 16 Gerevich 1985b: 545. 17 Gerevich 1984: 9. 18 Kiszely 1982-1983:230-231,427/7. tábla. 19 MTA AKI KAL, Deb-11898. 20 MTA AKI KAL, Deb-11940. 21 Panovsky 1964: 72 (266. kép). 22 Benkő 2007: 20-21. 178
